2016. április 19. 15:59

A budai vár egykori Szent István-terme és Szent Jobb-kápolnája a királyi palota legfontosabb reprezentatív helyiségei közé tartoztak. A világháború utáni rekonstrukció és átalakítás után eltűntek, újbóli visszaállításuk a Vár egészének restaurálása kapcsán ma is viták és konferenciák tárgya. De miután felújításuk eldöntetett, egyszer újra a teljes szépségükben láthatjuk majd őket.

Írta: Millisits Máté művészettörténész

 

Az 1867-es kiegyezés és királykoronázás után merült fel a budai királyi vár kibővítésének a gondolata. A nagymértékű átépítés megtervezésével 1885-ben Ybl Miklóst (1814-1891) bízták meg. A munkálatok a valóságban csak később, 1890-ben kezdődtek el. Ybl halálát követően 1891-ben Hauszmann Alajos (1847-1926) kapta a megbízást az uralkodói rezidencia átépítési munkálatainak elvégzésére.

Ekkor készült el a budai vár egyik reprezentatív helysége, a Szent István-terem, amelynek belső kialakítása Zsolnay Vilmos (1828-1900) személyéhez is kötődik.

Hauszmann Alajos naplójában így emlékezett meg arról, hogy hogyan került sor a Zsolnay-kerámia felhasználására:

„A bútorozást megkezdtük a Szent István teremmel. Ugyanis Zsolnay folyamodott az Őfelséghez, hogy egyik majolikából készüljön. S hogy ezen kiváló magyar gyárnak alkalmat szolgáltassak, művészi beccsel bíró gyártmányának bemutatására a terem falait és a mennyezetét tölgyfa keretelésben majolikából terveztük. A kornak megfelelő stylus, román, Szent István életéből vett jelenetek, továbbá az Árpádházi királyok majolikatáblákon stb., harmonikus összhatást gyakorol, amelyhez Roskovics Ignác a festményeket készítette, és Zsolnay-gyárában majolikában készültek. Thék Endre mesteri famunkája járult ehhez.”

Az Árpád-ház kiemelkedő alakjainak egész alakos portréit és Szent István életének két jelenetét Roskovics Ignác (1854-1915) festőművész készítette el olajfestmények formájában. A művész az ábrázolások elkészítése előtt a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztályán őrzött fegyvereket, ékszereket és textíliákat gondosan tanulmányozta, alkotásaiban „történelmi hűségre” törekedett.

Roskovics festményei alapján készítette el a Zsolnay-gyár a terem kerámiaképeit.

A pécsi Zsolnay-gyár az 1880-as évek elejétől készített kerámiaképeket, amelyek gyártás-technológiájának kifejlesztésében, maga Zsolnay Vilmos is részt vett. A kerámiaképek megfestésének nehézsége abban áll, hogy az égetés magas hőfokának ellenálló máz színe nyers állapotban eltér attól, amilyenné az égetés után válik. Zsolnay Vilmos a Szent István-terem kerámia munkáinak kivitelezésére két fiatal művészt vett fel, Darilek Henriket (1878-1963) és Nikelszky Gézát (1877-1959). 

A kisméretű, téglalap alaprajzú terem (12 méter hosszú, 6,5 méter széles, 5,5 méter magas volt) hosszanti falának középtengelyében helyeztek el egy Zsolnay-kerámiából készített kandallót, amelyet Szent István mellszobra tett a terem legünnepélyesebb helyévé. Az első magyar király büsztjét Stróbl Alajos (1856-1826) szobrászművész készítette. A terem két rövidebb oldalán kialakított ajtók fölött a szent király életéből vett két jelenetet helyeztek el, a keleti oldalon Szent István koronázását, a nyugatin Szent István a kereszténységet hirdeti.

A kandallót közrefogó kerámiaképek közül Szent László portréja különös figyelmet érdemel. A király fején liliomos koronát találunk, arca magabiztosságot sugároz, a szakállábrázolás a „Váradi Hermát” idézi. A szent királyt teljes harci díszben mutatják be, bal kezében országalmát tart.

A királynak Mária iránti tiszteletét a festő azzal fejezi ki, hogy Máriát a kis Jézussal kezében ábrázolja, mintegy a király ruhájának díszeként. Az ábrázolást egy mandorlába helyezte el, körülötte felirattal: S. Maria. Mater. DEI. –(Patro)na Hunga(riae). Az Istenanya – tisztaságának jelképeként – a másik kezében liliomot tart. A mandorla külső keretét a nap sugarai (lángnyelvei) és alul a holdkorong alkotják.

Ez az ábrázolás a „Napba öltözött Asszony” ikonográfiai ábrázolásának felel meg, de ezen a „portrén” kiegészül egy másik ikonográfiai elemmel a gyermek Jézus egyik kezében a Földet jelképező országalmát tart, míg a másik kezével megáldja azt. 

Az Árpád-házi királyokat megmintázó kerámiaképeket Szent Erzsébet és Szent Margit ábrázolása egészítette ki. 

A terem fali kárpitjain, amelyet Haas Fülöp és Fia aranyosmaróti műhelye készített, a Magyar Királyság két jelképe, a Szent Korona és az apostoli kettős kereszt alkotott egymásba kapcsolódó díszítménysort.

A Szent István-termet a magyar főváros közönsége számára 1900 februárjában a Józsefvárosban találhat Thék-gyárban tették megismerhetővé, ahol ezt a „műalkotás-együttest” maga az uralkodó Ferenc József (1830 - 1916) is megtekintette. A gyár vezetője, Thék Endre (1842- 1919) számára az erkölcsi elismerés mellett, komoly anyagi sikert jelentett a budai vári munka, mivel ez a pesti nagy műasztalos műhely készíthette a palota másik reprezentatív termének, a Mátyás-teremnek is a famunkáit.

Az 1900-as párizsi világkiállítás magyar pavilonjában bemutatták a Szent István-terem teljes berendezését, az iparművészeti igényességet a zsűri Grand Prix-éremmel honorálta.

A budai várban a Szent István-terem hivatalos átadására 1905-ben került sor. A terem, a budai vár sok reprezentatív szobájával együtt a második világháborúban, az épületet ért bombatámadás miatt megsemmisült. A kerámiafestmények másodpéldányait a pécsi Janus Pannonius Múzeum őrzi. A Baranya megyei intézmény 2007-ben megnyílt, új állandó Zsolnay-kiállításán napjainkban is megtekinthető a király-ábrázolások egy része, és a kandalló másodpéldányának megmaradt darabjai.

Az egykori Szent Jobb- (Zsigmond-) kápolna

A Szent István-teremmel szemben Roskovics másik budai vári alkotása, a Szent Jobb-kápolna mozaikegyüttese túlélte a XX. század pusztításait. A Róth Miksa (1865 - 1944) műhelyében 1901 körül kivitelezett, kis kupolás kápolnát borító mozaik Szent Istvánt és a magyar Szent Koronát ábrázoló kompozíció napjainkban, Balatonalmádiban a Szent Imre-plébániatemplom mellett kialakított kis helységben látható.

A budai várban lebontásra ítélt, bár a háború pusztításaitól megkímélt kis kápolna megmentése,és új helyszínen 1958-ban történő bemutatása Pintér Sándor (1910-1987) Balatonalmádiban több évtizeden keresztül szolgáló plébános érdeme.


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó