A meggyilkolt svéd miniszterelnökről elnevezett ház eredetileg Műcsarnoknak épült 1885-ben, de kicsinek bizonyult. Az ötvenes évektől a képzőművészettel kötődik össze a története, de próbált itt például az Experidance táncegyüttes is.

Az épületet a Liget Budapest Projekt részeként újítják fel, és azt tervezik, hogy rendezvényhelyszínként „a környéken lakók kulturális életét gazdagítja” majd. Nagyságrendileg 1,6 milliárd forintba kerülhet a felújítás, és legkésőbb 2018 végére készülhet el. A házat a Városliget Zrt. műszaki igazgatójával, Sághi Attilával jártuk be. 

(Fotó: Komporday Tamás)

(Fotó: Komporday Tamás)

(Fotó: Komporday Tamás)

Sághi Attila (Fotó: Komporday Tamás)

A városligeti Kertem színes székei jól állnak a neoreneszánsz Olof Palme-háznak, amely kívülről nem is tűnik annyira lelakottnak. A II. világháború után, majd 1993-ban is felújították, és bár az akkori megoldások néhol nyomot hagytak az épület külsején is, és pár helyen hiányoznak a díszítések, alapvetően jól néz ki a homlokzat. Sághi Attila szerint ez azért is lehetséges, mert tartós anyagokból épült. A belső terek azonban rossz állapotban vannak, a gépészeti és elektromos rendszerek is a teljesítőképességük végére értek. A műszaki igazgató tízes skálán hármast adna az épület műszaki állapotára.

A ház hányattatásai a II. világháború idején kezdődtek: találatot kapott, amitől a teljes tetőszerkezet beszakadt, a falak viszont épen maradtak. Később senki nem törekedett arra, hogy helyreállítsa a belső terek és a tető eredeti állapotát. A födémek nem oda kerültek vissza, ahol korábban voltak, bekerült egy új, közbenső födém, tőle eltolva pedig egy új zárófödém. A laikus számára is észrevehető, hogy a tető nem ott van, ahol eredetileg volt. Ez jól látszik, ha valaki szembeáll az épülettel: a tető korlátja fölött kikandikál az ereszcsatorna, mögötte tetőtéri ablakok rejtőznek.

Az Olof Palme-ház eredetileg Műcsarnoknak épült 1885-ben, de már kezdettől kicsinek bizonyult erre a célra. Ez abból is kiderül, hogy már tíz év múlva, a millennium évében megépült a ma is ismert Műcsarnok. Az Olof Palme-ház egészségügyi csarnokként szerepelt a millenniumi kiállításon. Tervezője Pfaff Ferenc, aki a MÁV főépítésze volt. A városligeti Közlekedési Múzeum épületén és a Stefánia Palotán kívül számos vasútállomás terve kötődik a nevéhez: többek között a pécsi és a szegedi nagyállomás, Kolozsvár vasútállomása vagy a II. világháborúban megsemmisült debreceni nagyállomás. Ha rápillantunk az Olof Palme-házra, akaratlanul is arra gondolunk, hogy az épület szerkezete és megoldásai – az impozáns főbejárattal és az épület két oldalsó szárnyának hatalmas ablakaival – kissé emlékeztetnek egy Pfaff-féle vasútállomásra.

Miután műcsarnokként nem igazán vált be, pár év múlva Budapest történeti gyűjteményét rendezték be itt. A kiállítás 1936-ig maradt az épületben. Az ötvenes évektől kezdve a képzőművészettel kötődik össze a ház története. Az ötvenes évek végén, jelentős átalakítás után a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat költözött ide, amely a Művészeti Alap cége volt. A rendszerváltás után a Művészeti Alap helyét és a házat is a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány vette át. Ők hosszú időn át bérbe adták az épületet, működött itt szórakozóhely és irodák is. 2012-ben a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány is megszűnt. Utódja, a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. kiállítóhelyként üzemeltette a házat, amely végül 2015-ben került a Városliget Zrt. kezelésébe. Nemcsak a képzőművészeti, hanem a táncélet is otthagyta a nyomát az épületen. Séta közben egyszer csak előbukkan egy tükrökkel felszerelt táncterem. Egy darabig Román Sándorék társulata, az Experidance is próbált itt. 

(Fotó: Komporday Tamás)

(Fotó: Komporday Tamás)

(Fotó: Komporday Tamás)

(Fotó: Komporday Tamás)

(Fotó: Komporday Tamás)

„A belső térben semmi nem eredeti, csak néhány apróság maradt meg, az is le van vakolva” – magyarázza Sághi Attila, míg áthaladunk a főbejáraton. A főlépcső melletti szoborfülkékből hiányoznak a szobrok, fent a homlokzaton viszont őrködik kettő a látogatók – most éppen a Kertem vendégeinek – feje felett. És majdnem mind megvannak a reneszánsz mesterek portréi is a homlokzaton. Sághi Attilától megtudjuk: a legnagyobb értéket az egyedi Zsolnay-kerámiadíszítések képviselik, amelyek szinte hiánytalanul megvannak. A megrongálódott, lehullott darabokat a padláson őrzik. 

A főbejáraton át egyenesen a vendéglátóhely vécéjébe érkezünk. A Kertem bérlőként használja az épületet, miután a Városliget rekonstrukciója miatt el kellett hagyniuk az eredeti helyüket. Sághi Attila azt sem tartja elképzelhetetlennek, hogy a jövő tavaszi szezont még itt, a Palme-háznál töltse a Kertem. Szerinte az a cél, hogy az épület a lehető legrövidebb ideig tartson majd zárva a felújítás miatt. 

A felújítás során a födémet visszaemelik majd oda, ahol volt, és a szigeteléssel kapcsolatban is sok problémát kell megoldani a pincétől a padlásig. Az épület részben az átalakított tetőszerkezet és a rosszul megoldott vízelvezetés miatt is ázik, nedvesedik. A tetőtérben, az egykori női zuhanyzóban moha tenyészik a padlón. Némelyik helyiségben nagyon jól le lehetne forgatni egy horrorfilm jeleneteit. Néha csak találgatni tudjuk, hogy ki és mire használta az itt hagyott dekorációt vagy eszközöket.

A Magyar Alkotóművészeti Nonprofit Kft. sok mindent hátrahagyott: irodai holmit, de vannak itt vendégkönyvek ősrégi kiállításokról, molinók, még bakelitlemezt is találunk a pincében: héber melódiák.

Legelőször a dohos pincét járjuk körbe. Sághi Attila elmondása szerint itt valószínűleg konyha lesz, mert vendéglátóhelyet is terveznek a felújított épületbe. A műszaki igazgató szerint mindenképp közösségi tér lesz az Olof Palme-házból. Időszaki kiállításoknak, helyi rendezvényeknek ad majd helyet. Sághi szavaival „az itt lakóké lesz majd a ház”, illetve „a környéken élők kulturális életét gazdagítja majd”. Zugló önkormányzata már jelezte korábban, hogy akár a Zuglói Helytörténeti Gyűjteményt is el tudná képzelni a Palme-házban. Rákérdeztük erre is, amire Sághi Attia azt mondta, hogy nincs még döntés az ügyben, de „mindenképpen szeretnénk, hogy az épület a saját történetén túl a Városliget és a városrész múltjáról is beszéljen”.

Két nagy rendezvényterem és négy kisterem lesz a házban. A belső terek fala valószínűleg egyszínű lesz. Az eredeti tereket, tagozatokat, formákat és a nyílásszárókat is visszaállítják, de mindezt színezés és nagyrészt figurális díszítések nélkül. Ezeket ugyanis hiteles források híján nem lehetne már rekonstruálni. Kölcsönöznének viszont „mutatóban” egy olyan képet, amely 1885-ben is itt volt kiállítva. 

„A műemlékvédelem 1993-ban nem volt rekonstrukciópárti. A szakma sem állt ki azért, hogy az épület az eredeti terveknek megfelelően helyre legyen állítva” – mondja az 1993-as felújításról Sághi Attila. Pedig ugyanaz a tudás akkor is rendelkezésre állt. Megvolt a levéltári dokumentáció, és a fényképek is. Sághi szerint a szakma akkor úgy gondolhatta: jó, hogy egy hányatott sorsú épületet végre használni akarnak valamire. Arra koncentráltak a tervezéskor, hogy az épület milyen célt szolgál majd. 

A csarnok eredeti főbejárata az ellenkező irányba nézett, nem az Olof Palme sétányra, hanem az egykori Iparcsarnok felé. A felújítás után valószínűleg újra ezt használnák főbejáratnak, és rózsakertet telepítenének a ház mellé. Az engedélyezési terv az idei év végére lehet meg, a kivitelezési terv nagyjából a jövő év második felére. A felújítás legkésőbb 2018 végéig készülhet el.