2017. február 8. 11:42

Százötven éve, 1867. február 17-én lett miniszterelnök gróf Andrássy Gyula. Hogyan becézték a párizsi szalonok ifjú hölgyei és mit mondott Erzsébet királyné, amikor tudomást szerzett haláláról?

Írta: Albert Enikő

 

Már Andrássy Gyula gróf halála másnapján, 1890. február 19-én törvényjavaslatot nyújtott be Tisza Kálmán miniszterelnök, hogy a nagyformátumú politikus emlékére szobrot állítsanak. A javaslatot fenntartás nélkül elfogadták. Eredetileg az Andrássy út lezárásaként a mai Hősök terére szólt a pályázati kiírás, ahová Zala György és Schickedanz Albert 1893-ben monumentális, félköríves oszlopsor közepébe álmodta a volt miniszterelnök lovas szobrát. Végül csak a szobor készült el és került 1906-ban az új Parlament déli oldalára. (Igaz, a Hősök terére később felállított millenniumi emlékmű lényegében az Andrássy-emlékmű felnagyított, továbbfejlesztett változata.)

Ki volt ez a politikus, akinek emberi és államférfiúi nagyságáról már életében ódákat zengtek? 

Halála után pár évvel Mikszáth Kálmán ezt írta róla a Vasárnapi Újságban: „Andrássy Gyula gróf csúcsa volt a magyar úri nobilitásnak és a magyar szellemnek. Ha Deák Ferencz a magyar paraszt inkarnácziója, azoknak összes bölcsesége egy fejben, Andrássy a magyar úr finomsága, charme-ja és szeretetreméltósága desztilált alakban. Nagy úr tudott lenni, a nélkül, hogy gőgös legyen, mindenkit megnyert, sőt megigézett, a nélkül, hogy leereszkedőnek látszanék.”

Andrássy Gyula 1823. március 3-án született Kassán, Andrássy Károly és Szapáry Etelka gyermekeként. Az otthoni hazafias nevelést a budapesti Királyi Katholikus Egyetemi Főgimnáziumban, majd a jogi karon folytatott tanulmányok követték. Arisztokrata szokás szerint a diploma megszerzése után külföldi körútra indult, majd hazatérve 1848-ban Zemplén vármegye főispánja lett. A legnagyobb magyar, Széchenyi István már ekkor felfigyelt rá és fényes jövőt jósolt neki. Andrássy harcolt a szabadságharcban, ’49-re honvéd ezredessé léptették elő, sőt ekkorra tehető első diplomáciai próbálkozása is: Konstantinápolyban török segítséget igyekezett kijárni a magyar forradalom számára. A követség azonban elkésett, a levert szabadságharc után a fiatal ezredes nem térhetett vissza hazájába.

Ferenc József 1851-ben írja alá halálos ítéletét, jelképesen fel is akasztják – nevét felszegezik a bitófára. Andrássy gróf azonban ekkor már Nyugat-Európában, Londonban, majd Párizsban él, ahol a jómódú emigránsok nem is olyan keserű kenyerét eszi. Az otthonról, édesanyja révén érkező pénzadományoknak köszönhetően a fényes párizsi szalonok kedvence: nyelveket beszél, karizmatikus, kellemes társalgó, sőt korának egyik férfiszépsége. Csoda-e, ha mindezzel nem csupán a befolyásos politikai körök, de a párizsi hölgyek szimpátiáját is elnyeri? Akik sokatmondóan csak „le beau pendu”-nek, azaz a „szép akasztottnak” becézik. 

Ám a csillogó párizsi élet nem elégíti ki, keresi a lehetőséget a hazatérésre. 1856-ban, még Párizsban feleségül veszi Kendeffy Katinkát, hamarosan megszületik első gyermekük, Tivadar. Következő évben, édesanyja közbenjárására amnesztiát kap, családjával hazatérhet. Nem kérdés, hogy bekapcsolódik a politikai életbe, Deák Ferenc oldalán békés eszközökkel keresi a megegyezést a Habsburgokkal. A haza bölcsével jól kiegészítették egymást: míg Deák a helyi viszonyok jó ismerője, addig Andrássy nemzetközi tapasztalatai, nyelvtudása révén jobban átlátja Magyarország, a Monarchia szerepét az európai színtéren. Deákkal oroszlánrészt vállalnak a kiegyezés előkészítésében, ám amikor az uralkodó a haza bölcsét Bécsbe hívatja, ő maga helyett Andrássyt javasolja miniszterelnöknek. „A Gondviselés küldötte, akit Isten szemelt ki a feladatra” – mondja a grófról.

Így lett 150 évvel ezelőtt, 1867. február 17-én Andrássy Gyula a szabadságharc utáni első magyar kormány miniszterelnöke. A sors iróniája, hogy június 8-án a budai várban tartott koronázási ceremónián ő maga helyezi a koronát annak a Ferenc Józsefnek a fejére, aki tizenhat évvel korábban még halálos ítéletét írta alá. Persze rebesget az utókor egyéb pikáns részleteket is az uralkodócsaláddal való kapcsolatáról, mégpedig Erzsébet királynéhoz fűződő gyengéd érzelmeiről.

Bár a romantikus szálról senki nem tud bizonyítékot felmutatni, az biztosnak tűnik, a kölcsönös vonzalom sokat lendített a kiegyezés ügyén. Mikor 1890-ben Erzsébet tudomást szerzett Andrássy gróf haláláról csak annyit mondott: „a legjobb barátomat veszítettem el”.

A miniszterelnöki posztra való alkalmasságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy lemondását követően a császár azonnal felkéri a Monarchia külügyeinek képviseletére. Politikusként elért eredményeit felsorolni is nehéz: nevéhez fűződik az önálló magyar honvédség felállítása, a horvát-magyar kiegyezés, a közigazgatás és az igazságszolgáltatás különválasztása, az európai színvonalú polgári perrendtartás és az ügyészi szervezet, sőt a Magyar Királyi Állami Számvevőszék megalapítása.

Diplomáciai tehetségét európai méretekben is kamatoztatta, sokat tett a német-oszták-magyar szövetség létrehozásáért, a balkáni helyzet megoldására összehívott berlini nemzetközi konferencián ő képviselte a Monarchiát.

De nem csupán bel- és külpolitikában alkotott maradandót, lelkesen pártolta a művészeteket (és támogatta például Munkácsy Mihályt), igazgatósági, majd tiszteletbeli tagja lett az Akadémiának, illetve azon fáradozott, hogy Budapestet világvárosi rangra emelje. Az ő ötlete volt a Belvárost a Városligettel összekötő sugárút is, amelyet 1876. augusztus 20-án avattak fel, s 1886-tól az ő nevét viselte.
Hosszan tartó betegsége után Fiume mellett, voloscai kastélyában érte a halál 1890. február 18-án.

Az utókor hálája azonban nem tartott sokáig. Parlament mellett álló lovas szobrát, mint letűnt idők szimbólumát a Tanácsköztársaság idején deszkaállvánnyal körbevették és vörös lepellel letakarták. 1945-ben a Batthyány és a Kossuth tér közötti ideiglenes Duna híd építése miatt aztán le is bontották. Az Andrássy útból 1950-ben Sztálin út lett, az egykori lovas szobrot pedig a beolvasztották a Felvonulási térre tervezett monumentális Sztálin szobor készítéséhez. 

Az egyik legnagyobb magyar politikus emlékének helyreállítása a rendszerváltozásig váratott magára. Az általa megálmodott sugárút 1990-ben kapta vissza az Andrássy nevet. A Sztálin szobrot ugyan a forradalmi tömeg ’56-ban ledöntötte, ám egy megőrzött, körülbelül hat centiméteres darabkát 2015-ben beolvasztottak a Parlament mellé újonnan felállított Andrássy-emlékműbe.


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó