Pontosan egy éve írtuk meg az induló pestbuda.hu oldalán, hogy ha nem történik semmi, újabb patinás hűvösvölgyi villa tűnhet el a II. kerületi Völgy utcában. Hónapokig reménykedhettünk, nem történt ugyanis semmi a házzal. Aztán egy meleg nyári napon munkagépek jelentek meg.

A folytatás sejthető: néhány nap is elég volt ahhoz, hogy eltűnjön nemcsak a villa, de értékes régi melléképülete is. Azóta újra csend van, illetve ősszel a kapun megint megjelent egy hirdetés, immáron a telekre felépítendő két társasház képével. A munkások, akik a bontásnál ott voltak, nem csak a régi villát látták, hanem alatta egy gyönyörű téglaboltozatos pincét is. Ez is be lett temetve, nincs rá igény.

A budai oldal értékesebb hegyvidéki részein így tűntek el sorra az elmúlt évtizedekben az egykori villák, jellegzetes épületek. Nem a kivételes – és ezért olykor védelem alatt is álló – házak, hanem egy környék jellegét adó átlagosabb épületek, mint amilyen ez is volt. Elsők közt épült fel az 1850-es évek után lassan benépesülő Lipótmezőn.

Tulajdonosai minden bizonnyal nyaralni jártak ide, üvegezett, idilli kis képekkel dekorált verandájukról a még szabályozatlan Ördögárok völgyének látványában gyönyörködhettek. Már bőven itt állt ház, amikor a villamosvonalat kiépítették, pedig az is már több mint száz éve volt.

Melléképületének jellegzetes, fűrészelt mintájú ablakkerete az egyik utolsó volt a környéken, amely őrizte a XIX. század végének svájcivilla-divatját; és kőbábos korlátból és tetőoromzatból is mind kevesebbet látni errefelé.

Amikor még állt a villa (Fotó: Viczián Zsófia)

Ma csak az üres telek látszik (Fotó: Viczián Zsófia)

A megtisztított telekre luxuskivitelű, a látványtervek alapján igényes, valamennyire még a tájba is illeszkedő házak épülnek jövő tavaszra. Óriási teraszaikról szerencsés lakóik a környező, még mindig ritkásan beépített zöldre láthatnak majd, autóik mélygarázsban állhatnak. Igaz, mindezért mélyen a zsebükbe kell majd nyúlniuk, mert a legolcsóbbnál is egymillió forint felett van egy négyzetméter ára.

Hogy megélnek-e ezek házak aztán százötven-százhatvan évet, nem tudhatjuk. És azt sem, siratja-e majd őket majdan valaki.