Igaz, a Clark Ádám tér esetében egyensúlyról eddig sem igen lehetett beszélni, lévén, hogy foghíjtelekről volt szó, amely ásító tűzfalaival és nem a nézelődők számára tervezett gangjaival évtizedek óta nem képviselt mást, csak valaminek az ordító hiányát.

Ez a „valami” viszont nem volt más, mint az egyik legnagyobb magyar építész, Ybl Miklós egyik újító munkája, az 1862-ben emelt Budai Takarékpénztár palotája. A több szempontból is korszakalkotó, a mesterhez méltó módon arányos, szép épületről már írtunk korábban, így most nem is erről lesz szó elsősorban, hanem arról, amiről a Hotel Clark kapcsán kialakuló vita is szól: a térről magáról.

A szálloda helyén álló Ybl-palota az 1870-es években

Illeszkedik vagy kilóg?

A mindenkit foglalkoztató kérdés jelenleg az: milyen is lesz a Clark Ádám tér, ha elkészül a hotel? Hogyan változnak meg az arányok, a hangsúlyok, valóban eltörpül-e majd az Alagút a 86 szobás hotelmonstrum tömege mellett?

Nos, azt előre kijelenthetjük, az ilyen jellegű kérdésekre nem létezik mindenkit megnyugtató válasz. Egy apróságot azonban érdemes megjegyezni: a jelenleg látható, sokakat megdöbbentő, fekete homlokzat csalóka, hiszen az még nem a végleges állapot, a kőzetgyapot szigetelésre ugyanis a látványtervek szerint bézs-homok színű burkolat kerül majd, amely a környezetbe jobban illeszkedő épületet eredményezhet, vagyis a végeredmény (remélhetőleg) közel sem lesz olyan sokkoló, mint most.

Az épület tömege ugyanakkor valóban okot adhat aggodalomra, mert bár a hotel ívelt vonalaival szépen követi a telek formáját, és a szomszédos házak közül sem lóg ki, az Alagutat – bizonyos szögből nézve – nyilvánvalóan eltakarja majd.

A harmónia vége: szétbombázott tér 1945-ben, a bal oldali házsor teljesen eltűnt

A régi mulasztás nagy vitát szül

Egy régen, évtizedek óta üresen álló foghíjtelek beépítése mindig konfliktust szül, hiszen a hosszú ideje megszokott üresség helyét nehéz (sokszor lehetetlen) értékes tartalommal megtölteni. Utóbbira kiváló elrettentő példa a Kálvin tér két otromba üvegpalotája vagy a Duna-part szörnyűséges szállodasora, amely az évtizedek és a helyszín világörökségi státuszának dacára sem szépült meg.

A Clark Ádám téri foghíj kérdése tehát valóban reális probléma, hiszen bármi is épült fel ott, évtizedekre meghatározza majd a város egyik ikonikus látképét. Ezzel pedig mindenki tisztában van: nem hiába születtek korábban „bátrabbnál bátrabb” tervek a csupa arany épülettől kezdve a legcsillogóbb irodaházakig. A helyzetre igen jellemző, hogy bár a mostani hotelt jegyző Anthony Gall terve az eddigiekkel összevetve határozottan visszafogottnak tűnik, mégis képes volt alaposan felkavarni az állóvizet a téma körül.  

Bár a sötét szín megtévesztő, de a hotel valóban nem kicsi

Hiányzó házak

Az biztos, hogy a beépítés valóban összezavarja majd a tér képét, hiszen a látkép közepén elhelyezkedő Alagút két oldala az eddigieknél is aszimmetrikusabbá válik. A Sikló előtti részen állt épületek (a budai Népszínház helyére épült Magyar Nyugati Vasút székháza, később Kereskedelmi Minisztérium és az amögött álló Bérpalota) ugyanis a II. világháború óta szintén hiányoznak, ezek beépítését azonban (szerencsére) senki nem tervezi.

A Lánchíd utca elején álló ház lebontása a háború után tehát mégiscsak létrehozott egy – hangsúlyozottan kényszerű és ideiglenes – egyensúlyféleséget, amelyet a jelenlegi beépítés valóban felbillenthet majd, a régi harmónia helyreállása viszont annál kevésbé valószínű. A Clark Ádám tér helyzete nehéz örökség, amelyet nem könnyű kezelni, hiszen a háború előtti zsúfolt, de nagyjából szimmetrikus beépítést a jelenlegi körülmények között visszahozni lehetetlen.  

A sok bizonytalanság mellett egyvalami biztos: a Hotel Clark építése olyan kérdés, amelynek nem az a lényege, hogy sommás választ adjunk rá, hanem az, hogy világosabban lássuk a városunkat érintő lényeges, hosszú távú, sokszor vitás témákat.  Hogy felborítja-e majd a hotel a városképet? Nem valószínű. De hogy megváltoztatja, az egészen biztos