Történelem
2018. május 21. 09:10

Budapest fejlesztése szempontjából 1868. május 17-én történt az egyik legfontosabb esemény. Százötven éve ezen a napon alakult meg ugyanis a fővárosok szépítésére létrehívott bizottmány, amelynek utóda a legendás Fővárosi Közmunkák Tanácsa.

Írta: Domonkos Csaba

 

1868-ban még nem létezett Budapest. Ugyan Széchenyi István már írásaiban így hivatkozik – a név is az ő kreálmánya – a városokra, hivatalosan még három város áll a Duna partján.

Az 1867-es kiegyezést követően az új kormányzat egyik kiemelt célja – és a közvélemény elvárása is, tegyük hozzá –, hogy az országnak olyan fővárosa legyen, amely Bécs párja lehet. Ezzel nem hivalkodni akartak, hanem egy nagyon fontos politikai célt kifejezni: Magyarország nem alárendelt állama a birodalomnak, hanem független társországa; nekünk nem Bécsben uralkodó császárunk van, hanem Budapesten uralkodó királyunk.

A fejlesztési politika másik célja az volt, hogy a lassan-lassan a Török Birodalomtól függetlenedő balkáni államok Magyarországon keresztül kapcsolódjanak Európához, és Budapest legyen számukra a viszonyítási pont, ide járjanak szórakozni, művelődni, és természetesen a kereskedelem is Budapesten keresztül történjen. Ehhez viszont megfelelő főváros is kellett. 

Andrássy Gyulától, a kiegyezés utáni első miniszterelnökünktől nem állt messze a főváros fejlesztésének terve. Siklóssy László a „Hogyan épült Budapest” című könyvében így jellemzi Andrássyt: „Andárssy Gyula grófra (1823-1890) maradt a feladat, hogy Széchenyi szellemében megalapozza a modern Budapestet. Andrássy Gyula gróf rászületett, ránevelkedett a feladatra”. Éppen ezért 1868. május 17-én előbb Andrássy ismertette a városfejlesztési elképzeléseit, majd egy nappal később meg is alakult az a bizottmány, amelynek célja a város korszerűsítése volt.

Ám akkor még egy kicsit másképp képzeleték el a város(ok) jövőjét. 

Andrássy Gyula (Wikipedia)

Miért is kellett „felülről” a városok nyakára ültetni egy ilyen szervezetet? Azért, mert a városok a saját szűkebb érdekeiket nézték, ezt Andrássy látta Széchenyi harcaiban vagy a Reitter féle csatorna terv körüli huzavonákban. Siklóssy ezt így fogalmazta meg: „Andrássy látta a kettős város tehetetlenségét. Látta, hogy valahányszor országos dolgot kellene alkotni Budapest számára, újból és újból össze kellene hívni a kormány s a két város küldötteit, hogy aztán a kormány által előteremtett pénzen az állam szakembereivel végre, csigamódon, lehessen valamennyire haladni”. 

Andrássy, a politikus és Reitter Ferenc, a várostervező mérnök előtt volt példa, a londoni Metropolitan Board of Works, amely London fejlesztését szabályozta, irányította. 

A május 18-án megalakult bizottmány elnöke Andrássy Gyula miniszterelnök lett, és részt vett a munkában mindkét város, illetve a minisztérium küldöttei. A tanácskozáson elfogadták Reitter Ferenc Pestet körbeölelő csatorna tervét, illetve határoztak arról, hogy két új hídra van szükség: egy a Margitsziget csúcsánál, egy másik a Gellérthegy alatti részen. Ehhez megfelelő kisajátítási törvények és kormánygaranciával kibocsátandó kölcsön kellettek.

A kép 1900-ban készült. Látható, hogy a Margit híd környéke nem épült még ki.. (Foto: Fortepan.hu)


A Reitter csatorna nem épült meg, még ebben az évben felváltotta egy teljesen más elképzelés. De ezen ülésen dőlt el, hogy az új hidak közül az egyik a Margit szigetnél, a másik pedig a Fővám térnél lesz, azaz már ekkor kijelölték a mostani Szabadság híd helyét, és Andrássy kifejtette a sugárútra vonatkozó elképzelését is.

Ez a bizottmány már egységesen tekintett a városokra, azaz mondhatni, a még nem is létező Budapest intézménye volt. A későbbiekben ez a testület szolgált alapul a Budapestet valóban nagy léptékkel, egységes terv alapján fejlesztő Budapesti Közmunkák Tanácsának megalakulásához. 

Az itt elfogadott döntésekből hamarosan törvények születtek, amelyek lehetővé tették Budapest megalakulását és hosszú évtizedekre megalapozták a fejlődését. 


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó