Széchenyi István, a legnagyobb magyar Budapest fejlesztésének egyik lehetséges irányát a Gellért-hegytől délre elterülő területben határozta meg. Amúgy fővárosunk mai nevét is ő találta ki, és írásaiban már így hivatkozott az akkori Pestre és Budára.

A XIX. században a mai XI. kerület gyakorlatilag lakatlan volt. A Gellért-hegy déli lejtőin szőlőültetvények voltak, komolyabb épület csak néhány akadt az egész területen. 1868-ban a kiegyezést követő lendületben több tervváltozat is született ennek a területnek a beépítésére, amelyeket Varásdy Lipót Buda főépítésze készített – a tervek felirata szerint – a (budai) főpolgármesteri hivatal felhívására. Varásdy nem minden előkészület nélkül kezdett a munkához, mivel 1861-ben ő készítette el a terület térképét, amelyen a birtokokat is részletesen feltüntette. A tervek a Gellért-hegytől délre, a Duna és a Déli Vasút által határolt területet ölelték fel, egészen Albertfalva határáig, amely ekkor önálló település volt. 

Varásdy Lipót összesen négy különböző elképzelést vázolt fel, és egy külön tervlapon az új városész közlekedését is. A tervek tájolása szokatlan, nem észak-déli, hanem kelet-nyugati, így a Duna a térképlap alján, míg a Gellért-hegy szőlői a térképlapok jobb oldalán helyezkednek el.

Mindegyik terv számol a Lágymányosi-öböllel, ami nem természetes öble a folyónak, hanem a Duna szabályozás eredményeképpen a mederből a Kopaszi-gáttal leválasztott rész. A gát eredetileg a mai Gellért tér magasságából indult, azaz a Műegyetem és az Infopark feltöltött területén van. Varásdy, ellentétben a mai Lágymányosi-öböllel, nem a déli részét hagyta volna meg az öbölnek, hanem az északit, így elképzelése szerint pont ellentétesen, a mai öböl helye lenne beépítve. Ide Buda városa hosszú éveken keresztül kikötőt tervezett. Ugyancsak közös a tervekben, hogy a vasúti hídon kívül más hídtervet nem jelez. 

Varásdy Lipót elképzelései a Fővárosi Levéltárban őrzött térképeken (a tervek, egyéb más XI. kerületi tervekkel megtekinthetők itt).

Az első tervlap szigorú négyzethálós utcákkal szabdalt területet tár elénk, öt nagyobb, négyszög alakú térrel. Ezek közül az egyik a terület mértani közepén, a többi négy négyszög alakban, egyenletesen elhelyezve szerepel. Érdekesség, hogy erre később rávezették a készülő vasúti vonalat és a hidat, és ceruzával is tettek rá később jelzéseket. 

A következő tervlap szintén hálós elképzelést vázol fel, de nem annyira szigorú centrális elképzelést, hanem több elszórt teret, és a terület északi részén egy széles, kelet-nyugati útvonalat is, amely jóval szélesebb a többi tervezett útnál. E javaslat három tervlapot tartalmaz, amelyik közül egy nagyon hasonlít a legelsőre, a másik pedig az összekötő vasút egy érdekes elképzelését tartalmazza: a vasút nem délről, hanem északról ágazna ki, és a Dunán egy szárnyvonal csatlakozik.A harmadik elképzelés a szigorú centrális-hálós úthálózatot egészíti ki kissé ovális alakú körúttal, így törve meg az egyhangú városképet. A negyedik elképzelés a legszebben kidolgozott. Megtartotta a hálózatos szerkezetet, de több, eltérő alakú kertet is elhelyezett a területen. Ezek között van rombusz, négyszög és kör, valamint ezek kombinációjából létrejövő park is. E tervben is számolnak az összekötő vasúttal, amely keresztben metszi a területet. 

Varásdy a közlekedési koncepció tervéhez az első, szigorú centrális úthálózati tervet vette alapul. Az összekötő vasútról iparvágányokat ágaztatott le, amelyek a Duna felé eső oldalon a vasúttól északra és délre kanyarognak, a déli az üzemeket, az északi a kikötőt látta volna el. Érdekes, hogy a vasút a tervezett kikötő déli szakaszát átszeli, azaz itt vélhetően szintén híd épült volna, nem csak a Duna meder felett, mert ha – ahogy később meg is történt – töltésen vezették volna át a vasutat, az egész kikötő használhatatlan lett volna. 

A közlekedési terv 

A Fővárosi Levéltér a fenti tervek mellett őriz még egy érdekes tervet, amelyet Pratt és v. Adolf, az időközben megalakult Közmunkatanács részéről készítettek 1870 körül.

Ez úgy kapcsolódik a Varásdy-féle tervekhez, hogy azok fő elképzeléseit, a centrális megoldást, a középponti és a négy szélső teret, valamint a kikötő kialakítását megtartja, de az utcahálózat nem négyzetrácsos, hanem pókhálószerű, azaz az utak a központi térből sugarasan futnak kifelé. A szigorú rendet a keserűvízforrások (a mai Szent Imre Kórház) környékére tervezett ellipszis alakú villanegyed beillesztése töri csak meg. 

Az 1870–71-es elképzelés 

Ezek az előtanulmányok nem maradtak haszontalanok, azoknak egyes elemeit az 1876-os részletes fejlesztési tervben is felhasználták. A hálós úthálózatot és a sugaras terv néhány elemét, például a keserűvízforrások környékének kialakítását is kombinálták, ám a fő utak a tervezett Fővám téri (mai Szabadság híd) hídtól indultak, és beintegrálódtak a város úthálózatéba. A XIX. századi tervek lényeges vonalai a mai úthálózatban is fellelhetők.