2018. november 8. 13:24

Zseniális tervezőépítész, nagy műveltségű szakíró volt, aki hazája felemelkedéséért dolgozott. A 150 évvel ezelőtt született Komor Marcell formavilágára és szellemiségére főként Lechner Ödön építészete hatott.

Írta és fotózta: Havas Gyöngyvér

 
Komor Marcell építőművész születésének 150. évfordulója alkalmából a Magyar Művészeti Akadémia, az Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ november 6-án megemlékezést tartott az építész egykori lakóházánál, a budapesti II. Keleti Károly utca 29-31. szám alatti ikervilla előtt. 
 
Komor Marcell emléktáblája az évforduló alkalmából elhelyezett koszorúkkal
 
Komor Marcell munkásságát elsőként Vashegyi György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke méltatta, aki a Komor–Jakab tervezőpáros építészetének összművészeti jellegét emelte ki. Várallyay Réka művészettörténész személyes hangvételű beszédében ismertette az építész életművét. A Komor Marcell és Jakab Dezső munkásságáról szóló monográfia szerzője hangsúlyozta, az 1897 és 1913 között működő iroda közel hatvan, a magyaros szecesszió jegyében tervezett középületet és házat valósított meg, továbbá legalább ennyi tervpályázatra beadott munkájuk vagy tervváltozatuk ismert. A magyarság kultúráját, értékeit, gazdag hagyományait hirdető emblematikus épületeik, mint például a marosvásárhelyi városháza és Kultúrpalota, a szabadkai városháza vagy a dévai színház sajnos elszakíttattak az anyaországtól.
 
A marosvásárhelyi Kultúrpalota 1940-ben (Forrás: Fortepan)
 
Várallyay Réka hangsúlyozta Komor Marcell szakírói tevékenységét is. Az Építő Iparban, majd főként a Vállalkozók Lapjában – amelynek 1901-től szerkesztője lett – számtalan cikkét olvashatjuk, amelyek nagy műveltségéről, a korabeli építőművészet naprakész ismeretéről adnak tanúbizonyságot. Általában K. M. monogrammal, vagy az Ezrey álnéven publikálta írásait.
 
Komor Marcell unokája, Székely Tamás és Várallyay Réka művészettörténész
 
Az eseményen jelen volt Komor Marcell unokája, Székely Tamás villamosmérnök, aki elsősorban nagyapja személyiségéről mesélt. A hallgatóság előtt egyre élesebben rajzolódott ki a vidám, könnyed, fantasztikusan nagy műveltségű mester – vagy ahogy Székely Tamás nevezi: Marci papa – alakja. Szinte láttuk, amint kevéske szabadidejében zongorázott, a villa reprezentatív központi terében fogadta illusztris vendégeit, vagy mesélt unokájának. Székely Tamás a következőképpen fogalmazta meg Komor Marcell természetének lényegét: „alapelve volt minden emberi kapcsolatban a szeretet, ő szeretett szeretni és szerette, ha őt szeretik.” A Komor–Jakab-villában töltött mindennapokról, gyermekkori emlékeiről is beszélt. Kitért arra, hogy gyermekszemmel milyen különbséget látott a tervezőpáros két tagja között. Komor Marcellt szelíd és könnyed egyéniségként írta le, míg társát sokkal hevesebb, lobbanékonyabb természetűnek látta. Komor Marcell és Jakab Dezső nemcsak üzlettársak, hanem igaz barátok is voltak, akik jól kiegészítették egymást. Jakab Dezső inkább az ornamentika, részletképzés feladatát kedvelte, gyönyörű részletrajzokat készített, míg Komor Marcellt a modern anyagok használata, a célszerű megvalósítás, egy-egy épület koncepciója foglalkoztatta jobban. Közös tervezési munkájukról maga Komor Marcell így írt Jakab Dezsőről szóló, a Vállalkozók Lapjában 1932 augusztusában megjelent nekrológjában: „annyira egybeforrott a tervezésünk és építésünk munkája, hogy akárhányszor váltakozva, elutazás folytán egyikünk kénytelen volt megszakítani az egyedül megkezdett munkát, a másik folytatta minden külön megbeszélés nélkül, és a „titkos jeligés” tervpályázaton mégis mindenkor rögtön felismerték a „Komor és Jakab”-féle munkát.”
 
Jakab Dezső és Komor Marcell portréja a VI. Rákóczi út 43 szám alatti Palace Szálló emléktábláján
 
Hogyan alakult meg a Komor–Jakab-iroda és milyen ma is álló épületüket kereshetjük fel Budapesten? Erre a kérdésre Várallyay Réka: Komor Marcell és Jakab Dezső című, 2006-ban, a Holnap Kiadónál megjelent monográfiájára hivatkozva keresünk választ. 
Komor Marcell 1868. november 6-án született Pesten, Kohn Salamon hatodik gyermekeként. A budapesti Műegyetemen 1891-ben fejezte be tanulmányait, dolgozott Czigler Győző, majd Hauszmann Alajos irodájában. Rendszeresen szerepelt különféle tervpályázatokon, például 1894-ben elnyerte a Magyar Mérnök és Építész Egylet Ybl-pályázatának első díját „Itália” jeligéjű alkotásával. Építészetének formavilágára és szellemiségére főként Lechner Ödön építészete hatott, akinek irodájában 1895-től dolgozott. 
 
Komor Marcell 1896-ban készített portréja, Erdélyi Mór felvétele (Forrás: Várallyay Réka: Komor Marcell és Jakab Dezső, Holnap Kiadó, 2006)
 
Az Ezredéves Országos Kiállítás alkalmával Komor Marcell egy pavilont, Justus Sándor görredőnygyáros kiállítási épületét tervezte. A millennium évében ugyanakkor egész életművét meghatározó munkákban is részt vett: Lechner Ödön mellett segédkezett az Iparművészeti Múzeum belsőépítészeti munkálataiban, továbbá a Földtani Intézet kivitelezési terveinek elkészítésében is jelentős szerepet kapott. Erről 1932 augusztusában, Jakab Dezsőre emlékező cikkében így írt: „a Földtani Intézet század méretű terveinek készítésénél meghitt kettesben Lechner Ödönnel megnyíltak szemeim előtt azok a titokzatos erők, melyek a Mestert csodatételekre ösztönözték.” Részt vett továbbá Lechner Ödön munkatársaként a XIV. Hermina út 47-es számú Sipeki Balás-villa tervezési munkálataiban is 1905 körül. 
 
Sipeki Balás Béla zalamegyei főispán megbízásából, Lechner Ödön tervei szerint épült villa, ma a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének épülete
 
Díszlépcsőház korlátjának részlete a Balás-villából
 
 
Lechner Ödön a Magyar Nemzet 1902. júniusi számában kifejtette: „nekünk sohasem volt alkalmasabb időpontunk nemzeti építőművészetünk megteremtésére, mint a mostani, mikor a modern építés új anyagai, új statikai vívmányai új formákat követelnek.” E gondolat megvalósítását tűzte ki célul a Komor–Jakab-iroda is, amely 1897-ben jött létre a szentesi Petőfi Szálló és Vigadó tervezésekor. Várallyay Réka kiemelte, hogy az építészpárosnak gyakran cselhez kellett folyamodnia a magyaros ornamentika térnyerése érdekében. Több esetben tudható (például: a marosvásárhelyi városháza, a szolnoki Mezőgazdasági Takarékpénztár), hogy a meghirdetett tervpályázatokon neobarokk formajegyeket mutató tervvel nyerték el az első díjat és utána győzték meg a megbízókat egy magyaros szecessziós tervváltozat kivitelezéséről.
Korai közös munkájuk az 1899-ben épült, a mai VI. Csengery utca 76. szám alatti, téglaszalagos oromzatokkal és növényi ornamentikával díszített homlokzatú bérház. Ahogyan Komor Marcell visszaemlékezésében olvashatjuk: e ház tervezése során „a Lechner-féle elemeket összeházasították” a bérház alapvető típusával.
 
A Csengery utcai bérház téglaszalagokkal és magyaros növényi ornamentikával díszített főhomlokzata
 
Részlet a Csengery utcai bérház kapubejárójából
 
A mai XIII. Radnóti Miklós utca 6. szám alatt építették fel Krayer Emil szőlőfürtöket ábrázoló sgrafittóval díszített bérházát 1902 és 1904 között. Megvalósult fővárosi alkotásaik közé tartozott két testvérintézmény a Liget (VII. Benczúr utca 47., 1908-1909) és a Park Szanatórium (VI. Dózsa György út 84., 1911-1912). E két tervezési feladatot Jakab Dezső testvére, dr. Jakab László főorvos szorgalmazására és közbenjárására kapták meg. A Liget Szanatórium nemcsak modern gyógyászati eszközökkel felszerelt intézmény volt, hanem Zsolnay-kerámiákkal, kovácsoltvas korlátokkal, egyedi tervezésű bútorokkal felszerelt szalonnal és télikerttel ellátott művészeti alkotás, amelynek szépsége feledtetni tudta a betegekkel, hogy szanatóriumban vannak. Az épületen látható emléktáblán olvashatjuk, hogy itt töltötte élete utolsó napjait Ady Endre. Az épületben látogatható az emlékére berendezett szoba. A Park Szanatórium épülete már nem áll, egykor az urológiai és sebészeti osztályok elhelyezésére épült. Komor Marcell és Jakab Dezső a főhomlokzat frontján négy tágas és természetes fénnyel jól megvilágított műtőhelyiséget alakított ki. Ebben az épületben is magas művészi kvalitású tereket alkottak, gyönyörű magyaros mintájú hall fogadta az ide érkezőket.
 
Az egykori Liget Szanatórium főhomlokzata (Forrás: Magyar Építőművészet 1909. 8-9. szám.)
 
Az egykori Liget Szanatórium udvari homlokzatának részlete (Forrás: Magyar Építőművészet 1909. 8-9. szám)
 
A Liget gyógyintézet gazdagon díszített belső tere (Forrás: (Forrás: Magyar Építőművészet 1909. 8-9. szám)
 
Az egykori Liget Szanatórium Benczúr utcai főbejárata felett lévő domborművek
 
Komor Marcell és Jakab Dezső saját családjaik számára építette fel 1909 és 1911 között a mai II. Keleti Károly utca 29-31. alatti ikervillát és a hozzátartozó két bérházat. Az emelkedő telek hátsó traktusában van a két villa és az utca felé néző telekrészen állnak a bérházak. Az egyik oldalon Komor Marcell és családja, a másikon Jakab Dezső és családja lakott. A két ugyanolyan kapun át megközelíthető villát középen egy tűzfallal választották el egymástól, a földszint kert felőli oldalán egybenyitható építészirodát alakítottak ki.
 
Komor Marcell és Jakab Dezső ikervillájának napjainkban látható, átalakított homlokzata
 
A Komor-villa ajtajának kilincse
 
Komor család villájának kapuján látható eredeti kovácsoltvas díszítmény
 
Komor Marcell unokájának elbeszéléséből tudható, hogy a Komor-lakásban az első emelet központja a kétszintes hall volt, innen vezetett fel a belső lépcső a második emeletre, ahol például hálószobák, gyerekszobák voltak. A két villa belső kialakítása a két építész saját ízlésének megfelelő volt, tehát nem voltak egyformák. A lakásokhoz egy közös lift tartozott. Székely Tamás elmondta, hogy a második világháborúban egy bombatalálat következtében sajnos teljesen kiégett a Komor Marcell tulajdonában lévő villa utolsó két emelete, benne a Komor család lakrészeivel. A mai helyreállított állapot sajnos meg sem közelíti az egykori épületrész szépségét. Székely Tamás elmesélte, hogy az összevont két telek udvarára az utcafront felől, a két bérház között, egy székelykapun keresztül lehetett bejutni, ami már nincs a helyén. Itt említette, hogy nagyapjának és Jakab Dezsőnek erős „Erdély-vonzalma” volt, ami például abban is megnyilvánult, hogy Jakab Dezső egykori ebédlőjét festett kazettás mennyezet fedte, Komor Marcell saját tervezésű bútorait – például a székeket vagy az ebédlőasztalt – pedig erdélyi népi ornamentika díszítette.
 
A Palace Szálló oldalhomlokzata
 
Ismert épületük az 1910 és 1911 között kivitelezett Palace Szálló is, amely a VIII. Rákóczi út 43. szám alatt áll. Az alsó két szintjét Zsolnay kerámiadíszítmények burkolták, amelyeket 2002-ben archív fényképek alapján rekonstruáltak. A korabeli leírásokban olvashatjuk, hogy a szálloda vendégeit egy pazar luxussal berendezett hall várta, onnan egy carrarai márvány burkolatú vasbeton lépcsőn vagy egy hatszemélyes lifttel juthattak fel az emeletre. A hallból kiindulva juthattak az étterembe és az író- és könyvtári helyiségekbe is.
 
 
A Palace Szálló 2002-ben helyreállított Zsolnay kerámiadíszítményei
 
Az 1910-es évek elején készítették az egykori Kerületi Munkásbiztosító központi házát, amely a Fiumei úton áll. Az épület később az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) székháza lett. Az első világháború után a Komor-Jakab építésziroda megszűnt és a két mester külön folytatta a tervezési munkálatokat. Jakab Dezső a vejével, Sós Aladárral dolgozott együtt 1932-ben bekövetkezett haláláig, míg Komor Marcell a fiával vitte tovább vállalkozását. Utolsó közös alkotásuk az OTI-székház toronnyal való bővítése volt 1929 és 1930 között, amelynek felső-magyarországi pártázatos reneszánsz hatású felépítményét Jakab Dezső tervezte.
 
A mai VIII. Fiumei út 19. szám alatt álló Országos Társadalombiztosító Intézet székháza 1948-ban (Forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest Gyűjtemény)
 
Székely Tamás Nagyapám, Komor Marcell című kéziratában – amelyből a hivatkozott monográfia közölt részleteket – leírta a tervezőművész tragikus halálát. Az idős, már 76. életévében járó építészt 1944. november 12-én nyilasok fogták el az utcán, amikor Kamilla nővérétől hazafelé tartott. A zseniális tervezőépítész, nagyműveltségű szakíró és hazája felemelkedéséért munkálkodó művész Ausztria közelében hunyt el november 29-én.
 
Számtalan megvalósult remekmű és kivitelezést nem nyert terv őrzi emlékét és mutatja a Jakab Dezsővel létrehozott, kölcsönös tiszteleten alapuló Komor–Jakab-iroda sikerét. A fővárosban sétálva, a már említett épületek mellett, további közös alkotásaikat is felfedezhetjük. Ezek közé tartoznak a XIII. Hegedűs Gyula utca 94-es, a VI. Szinyei Merse utca 21-es számú házak, amelyek 1909 és 1910 között épültek, vagy a VII. Dembinszky utca 45-ös számú lakóház.
 
A Hegedűs Gyula utcai kislakásos bérház főhomlokzatának oromzata
 
A Szinyei Merse utca 21-es számú ház homlokzatának kettős oromzati lezárása 
 
A Szinyei Merse utcai ház kovácsoltvas kapuja
 
A budapesti munkáiknál jelentősebb számú vidéki megbízást kaptak, közülük az 1905 és 1908 között megvalósult marosvásárhelyi városháza és az 1908 és 1913 között kivitelezett Kultúrpalotát vagy az 1911-re elkészült szabadkai városházát már említettük. Fontos még kiemelnünk az 1900-as évek elején felépült szabadkai zsinagógát és két nagyváradi remekművet, a Fekete Sas Szálló és Vigadó, valamint a Kereskedelmi és Iparkamara épületét, továbbá a kecskeméti Iparos Otthont.
 
A szabadkai városháza 1937-ben (Forrás: Fortepan)
 
A marosvásárhelyi Kultúrpalota főhomlokzata, a felvétel 2008-ban készült

Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó