2018. november 8. 08:45

Fél évszázada halt meg Hamvas Béla, a XX. század egyéni hangú, kiemelkedő tehetségű írója, Óbuda és Zugló lakója.

Írta: Millisits Máté

 

Ötven éve, 1968. november 7-én hunyt el Hamvas Béla, a XX. század neves gondolkodója, akinek életművét az utóbbi pár évtizedben egyre nagyobb elismerés és tisztelet övezi. Élete és nehézségekhez való viszonyulása példaként szolgálhat az igazságot és a valódi, évezredes értékeket kutató bölcsésember előtt, de művei a nagyközönség számára is izgalmas olvasmányok lehetnek

Hamvas Béla a 1897. március 23-án született a felvidéki Eperjes városában. Édesapja Hamvas József (1871 - 1948) író, evangélikus lelkipásztor volt. Egyetemi diplomáit a budapesti Pázmány Péter Tudomány Egyetem magyar-német szakán szerezte. Első írásai a Pozsonyban kiadott Tavasz című folyóiratban jelentek meg.

Tanulmányait követően a magyar fővárosban újságíróként dolgozott a Budapesti Hírlapnál. Ezt követően a Fővárosi Könyvtár munkatársa volt 1927-től két évtizeden át.

Hamvas Béla 1937-ben házasságot kötött Kemény Katalin (1909-2004) művészettörténésszel, akinek édesapja Kemény Gábor (1883-1948) elismert pedagógiatörténész volt. Kemény Katalin testvére a Zuglóban alkotó Kemény Judit (1918-2009) európai rangú szobrászaként, számos olyan szobortervet készített, amelyek még napjainkban, a nagyobb méretben történő megvalósítás után várják a magyar fővárosban a méltó köztéri elhelyezésüket.

Hamvas egyetlen életében kiadott esszégyűjteménye, „A láthatatlan történet” 1943-ban jelent meg.

Házasságkötése után Hamvas Óbudán bérelt lakást, amelyet a II. világháború során bombatalálat ért, ekkor mind az író, mind a felésége értékes, kiadásra váró műveinek a kéziratai megsemmisültek.

A „fordulat évében”, 1948-ban politikai okokból elbocsátották állásából. A következő három évben földművesként dolgozott, később az Erőműberuházási Vállalat raktárosa volt 1951-től.

Hamvas Tiszapalkonyán

A II. világháború után 1945-től haláláig, 1968-ig Zuglóban élt az Erzsébet királyné útja 11. szám alatt. Budapesten 1968. november 7-én hunyt el. Sírja a szentendrei városi temetőben található. Életművéért  1990-ben poszthumusz  Kossuth-díjat kapott. Budapest Főváros XIV. került Zugló Önkormányzat 2008-ban emléktáblával tisztelgett Hamvas Béla munkássága előtt, amelyet az Erzsébet királyné út 11. számú ház utcai homlokzatán helyeztek el. Kéziratban hátrahagyott alkotásait az 1980-as évektől folyamatosan jelentetik meg. Életművének gondozásában, és az alkotások sajtóalá rendezésében özvegye, Kemény Katalin és tanítványa Dúl Antal (194- 2018) vállalt jelentős szerepet.

Hamvas Béla munkássága

Első írói korszakának összefoglalása volt a Láthatatlan történet című munkája, amely Hamvas Béla életében, művei közül egyedüliként jelenhetett csak meg.

A következő alkotását, a Scientia Sacrat 1943 és 1944 között írta. Feleségével közösen létrehozott könyve 1947-ben jelent meg „Forradalom a művészetben” címmel, amely irányt mutatott az új utakat kereső művészek számára. Hamvas Béla a kor aktuális igazságának hiteles kifejezését hol a költészet, hol a zene, hol a képzőművészet által tartotta megfogalmazhatónak.

Fizikai munkát végző időszakában készült el a Karnevál, a modern emberfejlődést bemutató regénye. A Patmosz három kötetet felölelő esszé gyűjteménye 1959 és 1966 között készült el. Egyforma hitelességgel tudott írni a természet egy-egy eleméről, a hónapok színeiről, az egyénről, közösségről, népről, nemzetről, szakrális elemekről.

Hamvas Béla életművének témája volt a valóság értelmezése, leírása; gondolkodásának tárgya: az egész, a létezés teljessége.

Írásainak átütő ereje az élet mélységéig hatoló gondolkodásából fakadt.

A kitaszítottság éveiben a következő gondolatokat fogalmazta meg: „Írni időszerűtlen szenvedély … Elfelejtenek mindenkit, aki ír… Annyira magam vagyok, hogy nem csak egyedül én tudom megcsinálni, hanem egyedül én is vagyok az, aki tudom, mi az amit csináltam.”

 


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó