2018. november 15. 08:08

A „szabadon hagyott természet” ideája mentén tervezte meg Petri Bernhard tájképi (angol)kertjét a Külső-Józsefvárosban, a későbbi Orczy-kertet is magában foglaló területen. A patakkal, tóval, barlangokkal, üvegházzal kiépített park nyomaiban sem maradt fent, ám a leírásokból pontosan tájékozódhatunk a 225 éve megkezdett munkákról.

Írta: Osgyán Edina


Orczy Lőrinc báró halála után fia, Orczy László örökölte apja 23 hektáros pesti birtokát a későbbi Külső-Józsefvárosban. A fiatal, felvilágosult férfi eldöntötte, hogy díszes kertet alakíttat itt ki. A XVIII. században a franciakertek helyett burjánzó, az emberi beavatkozástól látszólag szabad, festői hatású, természetes hangulatú parkokat építettek, melyek a természet idealizált másai voltak. 

A német származású Petri Bernhard a pfalzi herceg uradalmi főkertésze volt. Az 1790-es évek elején Zichy Ferenc verődi, gróf Viczay Mihályné hédervári kertjének kialakítását is irányította. Orczy 1793-ban kérte fel a kietlen pesti terület megtervezésére. A parkon egy bővizű patak futott keresztül a tóba barlangok, romok között. Ananászház, fácános, szökőkút, növénykeltető, lóval hajtott vízemelő gép, gazdasági épületek, konyhakert is volt a földterületen. Orczy báró emlékköve mellett szomorúfűz és egy pad állt, egy sűrű, sötét ösvény vezetett oda. 

Pixner Gottfried 1803-ban készült rajza az Illés-kútról (Forrás: FSZEK/ Budapest Gyűjtemény)
 

Petri a következőket írta naplójában a már kész munkáról:  „…szelíd és enyhén emelkedő domb látványa, mögötte másik, magasabb domb, amelyen ízléses templom áll, a baloldalt előnyösen mutatkozó szőlőhegy és korszerű lakóépület festői fekvése… A magaslat, amelyen az épület nyugszik, lassan festői fekvésű tó felé lejt… E mögött a bájos kép mögött a völgy szép facsoportokkal beültetett terjedelmes rétté tágul. A táj hátterében látható a fenséges budai vár és tovább balra, a budai hegykoszorú… a kopár Gellért-hegy. Ha valaki egészen el akar menekülni magányában, azt az utat kell követnie, amely sötét ligetbe vész el… Végül düledező kunyhóhoz érünk, a kunyhót temető veszi körül sírokkal. Ez a kietlen hely, amelyet komor és sötét fák fognak körül, az egész tájat mélabúsra festi… természetet utánzó barlanghoz érünk. Előbb szűkebb alagútba lépünk, később azonban tágas barlangba. Ha innen visszatekintünk, természetes nyíláson át vízesést pillantunk meg, amelyet a nagy tó lefolyása alkot...”  (Gombos Zoltán: Régi kertek Pesten és Budán).

A lipcsei kertbarátok kézikönyvében 1797-ben közölte az összes, itt fellelhető növényfaj listáját. 

Az 1820-ban elkészült, azóta leégett üvegház az Orczy-kertben (Forrás: FSZEK/Budapest Gyűjtemény)

Petri Bernhard üvegházat is tervezett, ami csak 1817-1820 között épült fel. Schamsch Ferenc 1821-ben ezt írta az építményről: „Uralja a környéket, üvegfala sokszorosan visszatükrözi az előtte levő virágoskert szépségét. Két szárnyépületével csodás megjelenésű, meglepi és szinte elkábítja a vándort a bel- és külföldi virágok illata. Az üvegház emeleti részéről csodás kilátás tárul a parkra és távoli környékére.”

Orczy báró megnyitotta kertjét a városiak előtt. 1797. július 20-án ájtatosságot tartottak az Illés-kútnál. A hívők húsvétkor és pünkösdkor pedig innen zarándokoltak el a kálváriához. „Báró Orczy őkegyelmessége ezzel a kerttel nem kis hálára kötelezte Pest és Buda lakóit – írta naplójába Petri –, mert eddig nem volt kellemes sétahelyük. A tiszteletreméltó, dicséretemre nem szoruló tulajdonos dicsőségére el kell mondanom, hogy ez az egész vállalkozás nagyrészt abból a hazafias célból ered, hogy ezen a hiányon segítsen. Ezt tanúsítja őkegyelmességének az a bámulatra méltó kitartása is, amellyel a mutatkozó nehézségeket legyőzi. Ilyen módon támadt a homoksivatagból, ahol azelőtt a legkisebb szél nagy homokfelhőket kavart fel, három év alatt olyan kert, amelynek mégis sok szépsége van.”

A Ludoviceum térképe 1872-ből (Forrás: FSZEK/ Budapest Gyűjtemény)

Európa számos országából érkeztek ide, hogy megcsodálják Petri Bernhard remekművét. Orczy László nem élhette meg kertje kibontakozását, a fák felnövekedését. A család 1829-ben eladta a területet magyar tisztképző intézetnek 60 ezer forintért. A gyümölcsösök, szőlősök, gazdasági udvar helyén az intézmény vezetősége utcákat nyitott, a földet felparcellázta. 

1829-ben elkezdődött a Ludovika Akadémia építése, ami 1848-ban fejeződött be. A gyakorlatozás érdekében torna- és lőcsarnok, terep- és mérési gyakorlópálya, lovagló- és kerékpárpálya épült a kertben. Új gondozója előbb Koschek József, majd 1848-tól 19 éven át Petz Ármin kertész volt, aki igyekezett az eredeti stílust helyreállítani, noha a park állapota rohamosan romlott. 1867-ben Petz lemondott állásáról, miután leégett az üvegház és egy cirkusz vert tanyát a területen. 

Az Orczy-kert napjainkban (Fotó: H.P.) 

A területileg időközben leszűkült kert teljes rendbetételére csak 2010-ben került sor, de az eredeti, Petri-féle tájképi állapotról ma már csak a leírásokból tudunk.

Nyitókép: Pixner Gottfried 1803-ban készült rajza a Petri Bernhard tervezte kertről (Forrás: FSZEK/ Budapest Gyűjtemény)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó