Az 1960-as években Budapestet legalább külsőségekben közelíteni akarták a „világvárosokhoz”. Ennek egyik elemét a neonreklámok elterjesztésében látták. A piacgazdaságokban a reklámokat a hirdető céljai szerint helyezik el, oda, ahová lehet.

Az 1960-as évek Magyarországán, annak ellenére, hogy ekkor zajlott az „új gazdasági mechanizmus”, a tervgazdaság keretei között ezt is központilag határozták meg. Ahogy a Népszava írta 1969. január 11-én: „programját kidolgozó, kiváló elektromos szakemberekből álló munkabizottság péntek délután ülést tartott a Fővárosi Neonberendezéseket Gyártó Vállalat központjában. A 17 tagú bizottság meghatározta azt a másfél éves és 35 millió forintot igénylő programot, amelynek során 1970. április 4-ig a Belgrád rakparton, a Felszabadulás téren, a Kossuth Lajos utcában, a Petőfi Sándor utcában, a Rákóczi úton és a Baross téren 60 nagyméretű neonfényjáték-berendezést, valamint a főváros más részein többszáz kisebb neonreklámot szerelnek fel.”

Fényreklámok Budapesten 1930-ban (Fotó: Fortepan) 

A fényreklámok Budapesten már 1908-ban megjelentek, és 1925-től pedig mozgó fényreklám-konstrukciók is láthatók voltak. Az 1930-as évek Budapestjének éjszakáját egyre több neonreklám festette színesre, amelyek szinte teljesen elpusztultak Budapest 1944–45-ös ostroma alatt.  

Az 1960-as években a politikai vezetés Magyarországról az élhető szocialista ország képét próbálta sugallni, nemcsak kifelé, az egyre több turista felé, hanem befelé, a hazai közvéleménynek is. Ennek keretében döntöttek a látszatreklámok elhelyezéséről. Az 1969 januárjában összeülő bizottság „e nagyszabású és Budapest világvárosi neonkivilágítását célzó terv keretében 6 millió forint értékben kerül neonreklám a Belgrád rakpart 13 lakóépületének tetőberendezésére, a Baross tér 19 épületéből pedig 13 kap messze világító, színpompás fényreklámot. A bizottság elhatározta, programot készít Budapest 50 kilométer hosszú fő útvonalainak öt év alatti neonosítására”.

A programot a legmagasabb szinten is megerősítették: az állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusán határozatban mondták ki a neonosítást. És milyen reklámok voltak ezek? Voltak cégreklámok, az antikváriumot bagoly, a mosodát, a Patyolat vállalat üzleteit a cég logója egy fehér hattyú jelezte, vagy az üzlet nevét írták ki látványos fénycsövekkel, de voltak valódi üzenetet hordozó reklámok is, pl.: „Vásároljon készruhát”, „Érdemes takarékoskodni!”

Neon a budapesti éjszakában (Fotó: Fortepan)

Hatalmas fényreklám az 1960-as években (Fotó: Fortepan) 

Ezenkívül a fényes neonreklámok mellett ötven éve döntés született arról is, hogy Budapest közvilágítását is javítják, ahogy pár nappal később, 1969. január 14-én a Népszavában olvashatták az olvasók: „Az év végére elkészül a Baross tér és környékének új világítása. A belvárosi közvilágításra 1,8 millió forintot fordítanak és ugyanennyibe kerül Csepel fő-útvonalának, a Kossuth Lajos utcának az új, korszerű kivilágítása is. Az idei programban mint jelentős munka szerepel még a közvilágítás korszerűsítése a Budakeszi úton, a Vörösvári úton, a Váci úton – a tervek szerint a Megyeri csárdáig javítják meg az utcai közvilágítást – és a Kerepesi út világításának javítására kereken két millió forintot költenek”.

A neonreklámok fénykora az 1970-es és 80-as évek voltak. Valóban szinte a belváros minden házán világított valamilyen felirat. A rendszerváltást követően azonban a számuk rohamosan csökkent. Vagy az üzlet épült, alakult át, és szedték le a feliratot, vagy tönkrement a berendezés, és nem volt senki, akinek fontos lett volna a megmentése. Azonban még a mai napig is látható sok házon neonreklám: lelkes önkéntesek derítik fel, és készítenek adatbázist a még működő neonfeliratokról. A régi, klasszikus neonfeliratok közül közel két tucat múzeumba került, és az Elektrotechnikai Gyűjtemény udvarán látható is egy kiállítás.

Fényreklámok a Baross téren 1970-ben (Fotó: Fortepan) 

Ahogy a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum (ennek az intézménynek a keretében működik az Elektrotechnikai Gyűjtemény) honlapján – kozlekedesimuzeum.hu – olvasható „A múzeum hangulatos belső udvarának Neonparádé című kiállítása igazi különlegesség, az itt kifüggesztett fényreklámok művészi értékű alkotások és egyúttal kortörténeti emlékek is. Olyan ikonikus darabok, mint az egykori Patyolat tisztaságot sugalló fehér hattyúja, a Csemege kosara, az antikvárium szimbóluma, a pislogó szemű bagoly vagy a Károly körúti cukrászda Mignon felirata teszik hangulatossá az esti rendezvényeket”.