2019. február 15. 12:44

Az OstROMképek című kiállítás a Várnegyed Galériában egyedülálló módon mutatja be a 1944-1945-ös budapesti ostromot. Korabeli festményeken, rajzokon, fotókon keresztül megrázó kép tárul elénk.

Írta: Dabasi H. Kinga

 

A második világháború végének tragikus eseménye volt Budapest ostroma 1944-1945 fordulóján. Pesten 1945. január 18-ig, Budán február 13-ig folytak a harcok. A két hónapig tartó küzdelem hadtörténetét jobban ismerjük, de hogyan élték meg a budapestiek, amint városuk romhalmaz lett? Milyen volt a városkép?

A romos Budapestet ábrázoló korabeli festmények és rajzok (ideértve az újjáépítés kezdeti szakaszát, amelyben megkezdődik a romeltakarítás, a hidak és épületek helyreállítása) meglehetősen ritkák. A kiállításon egyedülállóan gazdag anyagot láthatunk ismert és ismeretlen alkotók műveiből, akiknek a képei a romba dőlt város művészi dokumentumai. A történelmi ismereteken túl ezek a művészi alkotások segítenek átélni, megtapasztalni a tragédia emberi oldalát. Dr. Tóth László jogász, műgyűjtő kiállítása ebből a különleges szemszögből mutatja be az ostromot és az újjáépítés megkezdését. Minden alkotás alatt leírást is találunk, amiből kiderül, hogy mit ábrázol a kép, mi a háttere, története.

Huber A.: A lerombolt Erzsébet-híd,1945 (Fotó: Dabasi H. Kinga/pestbuda.hu)

Pfannl Egon: Romos Budapest rajzok, a romos Budapest frekventált helyszíneiről készített rajzsorozat egyik darabja a Szentháromság tér ostrom utáni állapotát örökíti meg (Fotó: Dabasi H. Kinga/pestbuda.hu)

A harcok nem kímélték sem a civil embereket, sem a várost. Az akkori Budapest épületeinek háromnegyede sérült meg, közel egynegyedük súlyosan, míg 4 százalékuk teljesen megsemmisült. A legsúlyosabb károkat a Várnegyed szenvedte, rommá lett a Duna minden hídja.

Kapussy György: A Lánchíd romjai, háttérben a Királyi Várral,1946
A visszavonuló német csapatok 1945. január 18-án hajnalban robbantották fel Budapest egyik jelképét, a Lánchidat. 1949-re összefogással és közadakozással építették újjá. A drámai kép hangsúlyos pontja a magányosan meredő, sötét tónussal megfestett körpillér, amelybe az előtérben látható romok és hídroncsok belevezetik a néző tekintetét. Mögötte halványan, szinte ködbe burkolózdva sejlik fel Buda és a Királyi Vár tetőzet nélküli romfalainak sziluettje. (Fotó: Dabasi H. Kinga/pestbuda.hu)

Szabó László: Az Erzsébet híd romjai a Várkert bazár felől
A kép 1949 őszén készülhetett. A helyreállított Ferenc József hidat 1945. augusztus 20-án adták át (új néven, Szabadság hídként), a Gellért-hegyen jól látható Szabadság-szobrot pedig 1947. április 4-én avatták fel. Az Erzsébet híd roncsai mellett 1945 novemberében építették meg a vasszerkezetű Petőfi pontonhidat (a népnyelvben „Böske-híd”), amelyen az autók mellett napi kétszázezer ember kelt át. A pontonhidat a Lánchíd átadásakor, 1949 őszén bontották le. A festmény nem sokkal ezelőtt készült, a Böske-hidat már elkezdték bontani. 
(Fotó: Dabasi H. Kinga/pestbuda.hu)

A kiállítóteremben olajképeket, akvarelleket, ceruza- és krétarajzokat láthatunk a háború végeredményéről, a kő- és romhalmazról. Ismert és teljesen ismeretlen alkotók örökítették meg Budapest nevezetes helyszíneit az ostrom alatt vagy után.

Felbukkannak lakóházak, hídroncsok vagy városrészletek, csonka templomtornyok, tető nélküli falak, az Attila út 35. számú ház padlásába fúródott repülőgép. Az egyik kép a Halászbástya romos kilátóteraszán készült, ahonnan elénk tárul a háború dúlta város, a Dunába rogyott hidak. Kiállították a Margit híd 1944. november 4-én felrobbant pesti hídfőjének egyik Dunába zuhant, öntöttvas korlátdarabját is.

A Várkert Szent György tér felőli kapuja, Mácsai István: A romos Tabán, Gách István Lipót: A tabáni Szent Demeter templom romjai (Fotó: Dabasi H. Kinga/pestbuda.hu)

Háromházi Ferger Ferenc ceruzarajzai: Lebombázott utcarészlet az Alagútnál, Vérmező​ (Fotó: Dabasi H. Kinga/pestbuda.hu)

A Margit híd pesti hídfőjének egyik Dunába zuhant, öntöttvas korlátdarabja (Fotó: Dabasi H. Kinga/pestbuda.hu)

Az épületek lakhatóvá tétele és felújítása a harcok végével azonnal megkezdődött, de a háború okozta sebek, az elpusztult épületek foghíjai vagy a romos királyi Vár és várnegyed még évtizedekig hozzátartozott Budapest látványához.

A budapestiek közel másfél hónapot a légópincékben töltöttek. Az ostrom idején 800-900 ezer civil lakos maradt, akik közül közel 40 ezren váltak közvetlenül az ostrom áldozatává. A kiállítás kisebb termében mindazokra emlékeznek, akik az ostromot a légópincék sötétjében élték át. A sok tízezer civil és katona áldozatra. Azokra, akik minden veszteségük és fájdalmuk ellenére nekiláttak a romok eltakarításának, a mindenhol veszélyt jelentő, milliónyi robbanószerkezet hatástalanításának és elkezdték az újjáépítést.

 Légoltalmi ABC, igazolványok, tájékoztató lapok az óvóhelyekről (Fotó: Dabasi H. Kinga/pestbuda.hu)

Plakátok a második világháború idejéből (Fotó: Dabasi H. Kinga/pestbuda.hu)

Plakátok, kiáltványok a háború utáni időszakból (Fotó: Dabasi H. Kinga/pestbuda.hu)

Az óvóhelyek, légópincék életét bemutató részen plakátokat, kiáltványokat, légoltalmi ABC-t, gázálarcot, mentőládát láthatunk. Különlegesség Szennik György 1944-es Én is hadicél vagyok? című híres plakátja, ami eredeti példány. Olyan tárgyakat és dokumentumokat is megismerhetünk, ami a háborút átélt generáció mindennapjainak része volt.

Én is hadicél vagyok?, Szennik György plakát, 1944 (Forrás: Fortepan)

A Várnegyed Galéria és környéke is történelmi helyszín, amely szinte teljesen megsemmisült az ostrom alatt. A kiállításon bemutatott képeket Dr. Tóth László magánygyűjteményéből, valamint Hadtörténeti Intézet és Múzeum alkotásaiból válogatták.

A Várnegyed Galéria (1015 Budapest, Batthyány utca 67.) tárlata 2019. március 1-jéig tekinthető meg díjmentesen, keddtől szombatig 11 és 18 óra között.

Nyitókép: Huber A.: A lerombolt Lánchíd pesti pilonja,1945


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó