2019. március 18. 08:18

Az automobilos közlekedés első szabályait a fővárosban 1909-ben alkották meg, miután több gyalogosgázolás is történt. Csak 21 éven felüliek vezethettek, és az is az előírások közé tartozott, hogy az autó nagyobb mérvű füstöt, kellemetlen szagot és az egészségre káros gázokat ne terjesszen.

Írta: Domonkos Csaba

 „Az automobilnak, mint a közönség körében még eléggé meg nem szokott közhasználati közlekedési eszköznek gyors elterjedése a székesfőváros utcáin, ahol eddig a forgalom (…)  villamos vasutak kivételével teljesen lovak által vont járóművekkel bonyolittatott le, kívánatossá tette, hogy ugy közbiztonsági szempontból, mint a közlekedés zavartalan menete érdekében is a fennálló rendőri intézkedések mellett a törvény-hatóság részéről megfelelő szabályrendelet alkottassék.”

A fenti sorok az automobilok általános szabályrendeletének 1909. március 12-i tanácsi előterjesztésében olvashatók. Az autómobilok közlekedését addig csak rendőri intézkedés szabályozta, viszont az egyre szaporodó új járművek egységes és jogszabályban rögzített rendelkezéseket kívántak.

Éppen ezért 110 éve a Fővárosi Tanács szabályrendeletet alkotott arról, hogy milyen motoros járművekkel, milyen képesítés alapján lehet részt venni a közúti forgalomban. Ekkor már évek óta napirenden volt, hogy az ügyet országosan rendezni kell, mert, ahogy a Pesti Napló 1906. június 23-án írta: „az automobilok valósággal közveszedelmessé tették Budapest utcáin a gyalogos ember számára a közlekedést. Volt rá eset, hogy automobilok nap-nap után agyongázoltak egy-egy gyanutalanul sétáló embert.”

Az újság az automobilistákat „benzin-hóhérok“-nak és „száguldó gillotinek“-nek nevezte, és felhívta a hatóságok figyelmét, hogy az akkor készülő tervezetekben szereplő maximális 20 kilométeres óránkénti sebesség túlságosan nagy. 

A főváros nem várta meg az országos szabályozást, saját hatáskörben döntött, és rendeletben szabályozta a főváros útjain az automobilok közlekedését. Ez még nem a kresz volt, hiszen nem voltak utcai táblák.

Egy 1902-ben gyártott Opel Darraq (A kép későbbi, 1935-ben készült. A jármű ma a Közlekedési Múzeum gyűjteményében található.) (Forrás: FSZEK)

Mit írt elő a 1909. március 19-én elfogadott rendelet? A 21 évesnél idősebb, józan életű autósok háromféle jogosítványt kérhettek, külön engedély volt a 25-40 lóerős, valamint az ennél gyengébb és erősebb járművekre. A vizsga az autóval együtt történt, és elsősorban az autó műszaki állapotát nézték.

Feltétel volt, hogy tudjon előre menni, kanyarodni és megállni – üzemi és rögzítő féket is előírtak –, és ha 350 kilónál nehezebb, tudjon hátrafelé is haladni. A járművön elől kellett valamiféle lámpának lenni, és jelzőkürttel kellett ellátni. A rendelet a rendszámtáblák elhelyezését és formáját is részletesen szabályozta. 

Az autóktól megkövetelték, hogy „nagyobb mérvű füstöt, kellemetlen szagot és az egészségre káros gázokat ne terjesszen.” Kikötötték, hogy ha a kieresztett gázokat „emésztő készülék találtatik fel, ennek a gépkocsikon leendő kötelező alkalmazását a főváros tanács a rendőrfőkapitány meghallgatása után elrendelheti.” A rendelet megalkotásakor több helyen figyelembe vették a Magyar Automobil Club véleményét is, amely sok esetben szigorított is a tervezeten, például a gépjármű vezetők korát tekintve. 

A belterületen maximum 20, a külterületen, jó látási viszonyok esetén akár 30 kilométeres óránkénti sebességgel is közlekedhettek az autók. A teherautók azonban csak a gyors ügetés tempójában hajthattak.

Keskeny utcákban, kanyarban, vagy házakból kihajtásnál azonban csak 6 kilométeres sebesség volt engedélyezve. Ha a jármű fogatolt járművek állatait megriaszthatta, akkor fékezni kellett, vagy akár meg is kellett állni. 
A vidékről a fővárosban hajtók – ha még nem estek át a vizsgálaton – kötelesek voltak vizsgára jelentkezni. A járművekre ideiglenes engedélyt kellett kiváltani. 

Budapesti forgalom 1916-ban. Az úttesten sok a lovas kocsi és a gyalogos (Forrás: Fortepan)


A gépjárművek biztonságos voltát bizonyítandó 1909. március 14-én, nyugati nagyvárosok hasonló kísérleteit megismétlendő, nagyszabású nyilvános fékezési versenyt tartottak a Stefánia úton. A versenyben különféle motoros és állati erővel mozgatott járművek vettek részt. A sima gumival szerelt autók helyzetét nehezítette, hogy a próba előtti este esett.

Ennek ellenére a gépjárművek messze jobban szerepeltek, mint a fogatolt járművek, lényegesen rövidebb út alatt álltak meg, mint a ló vontatta járművek. Volt olyan eset is, amikor egy konflis és egy 40 lóerős autó versenyzett, és a feladat szerint 22 km/h sebességről kellett megállni. A konflis hajtója nem tudta megfékezni a lovát, és továbbvágtatott, míg az autó 2,4 méter alatt megállt. 

A fővárosi szabályrendeletet egy év múlva belügyminiszteri rendelet váltotta fel, amely már országos érvényű volt, és olyan újdonságokat is bevezetett, mint a közlekedési táblák, igaz még csak négyfélét. 

Összesen 1 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Az első kilométerórák csak az 1910-es évek végén jelentek meg. A legrégebbi autókban semmilyen sebességmérő eszköz nem volt. A műszerfal semmilyen formában nem létezett.



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó