Mint azt Petro László életrajzi művében olvashatjuk, id. Bobula János, születési nevén Ján Nepomunk Bobula 1844-ben született Liptóújváron, egy viszonylag jómódú családban, édesapja csizmadia- és ácsmester volt. Kezdetben otthon tanult, szlovák nyelven, majd szülei Komáromba küldték további tanulmányai és a magyar nyelv elsajátítása céljából.

 

Bobula János portréja, 1904 (Forrás: Művészet, szerk. Lyka Károly)

Már gyermekkorában nagyon jól rajzolt, ezért szülei építésznek szánták. A gimnáziumot azonban ismeretlen okból 17 évesen abbahagyta, és Rimaszombatba költözött, hogy édesapja jó barátja, Misk Ferenc építőmester mellett dolgozhasson. Itt rajzolóként és segédmunkásként tevékenykedett, így hamar elsajátította a szakma alapjait. Innen később Pestre költözött, ahol leérettségizett, és megszerezte az építőmesteri végzettséget.

1863-ban beiratkozott a József Ipartanodába (később Királyi József Műegyetem, a mai BME elődje) és négy év alatt elvégezte az építész szakot,  ezzel ő lett az első szlovák származású építész, aki diplomát szerzett. Tanulmányai végeztével Franciaországba és Németországba utazott, hogy gazdagítsa szakmai tudását.

Bobula érdeklődött a közügyek iránt, a pesti szlovák értelmiségi társaság egyik vezéralakjává vált, szlovák nyelvű lapot is szerkesztett, cikkeket írt. Ám a nemzetiségi problémák megoldását a magyar politikával való kiegyezésben látta. Ellenezte az akkoriban egyre jelentősebbé váló pánszlávizmus gondolatát, és a Magyarhon, szlovákul Uhorsko területi egységének megőrzését támogatta, a szlovák nemzet jövőjét Nagy-Magyarországon belül képzelte el. Az emigrációban élő Kossuth Lajos cikkeit is közölte újságjában, és Deák Ferenc is többször elismerően nyilatkozott tevékenységéről. 1892 és 1897 között Ólubló országgyűlési képviselője volt.

A Bobula János által tervezett Iparcsarnok az 1885-ös országos őszi kiállításon (Forrás: Petro László Ján Nepomuk Bobula, Terézvárosi Szlovák Önkormányzat)
 

A Bobula János által tervezett Műcsarnok az 1885-ös országos őszi kiállításon (Forrás: Petro László: Ján Nepomuk Bobula, Terézvárosi Szlovák Önkormányzat)

Munkáját nagy odaadással és szakértelemmel végezte, bármilyen rangú épületről volt is szó. Ugyanolyan szenvedéllyel állt hozzá a Trefort-gimnázium tervezéséhez, mint a VIII. kerületi Tisztviselőtelep házaihoz. Mivel szívén viselte az ügyet, fizetség nélkül elvállalta az 1885-ös országos őszi kiállítás szervezését, amelyre két évet készült, és fáradozásaiért a király a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntette ki.

Az ügy azért is volt rendkívül fontos, mert gyakorlatilag ez az esemény volt az 1896-os millenniumi kiállítás (Ezredéves Országos Kiállítás) főpróbája, amin sajnos mégsem vehetett részt, hiszen addigra csődbe ment. (Pedig 1896-ban több még Bobula által tervezett épületet is felhasználtak a kiállítás során.) Az 1880-as években még az ország leggazdagabb vállalkozói közé tartozott, az 1890-es évekre azonban máig tisztázatlan okok miatt elvesztette vagyona nagy részét, valószínűleg nagylelkű adományainak köszönhetően.

Építészete a mai napig meghatározza Budapest arculatát, rengeteg épületet tervezett, de a hely szűke miatt csak a leghíresebbeket említjük. A saját maga által is fő művének nevezett Bobula-palota (Andrássy út 62.) valóban a legimpozánsabb épülete. Nem csoda, hiszen ez nemcsak családja lakhelyéül, hanem egyfajta referenciamunkaként is szolgált. Az 1882 és 1883 között épült, historizáló, neoreneszánsz loggiákkal díszített homlokzatú palota a korszakban az Andrássy út legelegánsabb épületének számított.

Bobula-palota, 1904 (Forrás: Művészet, szerk. Lyka Károly)


A Bobula-palota jelenlegi állapota (Fotó: Kozics Júlia/pestbuda.hu)

A belső tér kialakításában Bobula a korszak legjobb művészeivel dolgozott együtt, többek között Jakobey Károllyal, Scholtz Róberttel, Róth Miksával és az olasz Luigi Mazzival. A belsőben elegáns lépcsőházakat, díszesen faragott faburkolatú mennyezeteket és carrarai márvánnyal burkolt fürdőszobákat helyeztek el, melyekből sok szerencsére a mai napig látható. Az épület technikailag is nagyon korszerű volt, mivel a gázt és a villanyt is bevezették. A Bobula-palota külső és belső kialakításában is sokban hasonlít az 1876-ban épült Ádám-palotára, melyet Weber Antal tervezett, de az építkezést Bobula vezette, így minden szegletét jól ismerte.

Az 1876-ban épült Ádám-palota. Az épületet Weber Antal tervezte, az építést Bobula János vezette (fotó: Kozics Júlia/pestbuda.hu)

Másik igen impozáns munkája az 1879-ben épült Schneider-palota (Eötvös utca 7.), amelyet nagy valószínűséggel apósának, Pozdech Józsefnek és hat lányának tervezett, és csak később lett Schneider Vencel kereskedő tulajdona. A nagy méretű, historizáló palota főhomlokzata reprezentatív, de visszafogott, a belső térben azonban igazi luxus látható. A főlépcsőház kovácsoltvas rácsai nagyon jellegzetesek, és több helyütt találkozhatunk gazdagon aranyozott fadíszítésekkel, csavart oszlopokkal.

Az Eötvös utca 7. alatti Scneider-palota, amelyet Bobula valószínűleg saját apósának tervezett (Fotó: Kozics Júlia/pestbuda)

A Scneider-palota (Fotó: Kozics Júlia/pestbuda.hu)

Nemcsak palotákat, hanem középületeket is tervezett, bár a következő ház tulajdonképpen mindkét kategóriába illik. Az 1878-ban épült Zichy-palota (Andrássy út 68.) ugyanis eredetileg iskolának épült, de később gróf Zichy Rezsőné elegáns palotává alakíttatta. Az eredeti funkció homlokzatán és téralakításán is látszik, de az épület visszafogottságában is impozáns. A belsőben sajnos nem sok eredeti elem őrződött meg, mivel az államosítás után sok évtizedig ismét iskolaként funkcionált. 2008-ban azonban felújították, és luxuslakásokat alakítottak ki benne, továbbá több új építésű szárnyat is hozzáépítettek, melyekben szintén elegáns lakások találhatók.

Az Andrássy út 68. alatti Zichy-palota. Az épület iskolának épült, majd később luxuspalotává alakították (Fotó: Kozics Júlia/pestbuda.hu)

Bobula több iskolát is tervezett, amelyek közül igen jelentős az 1886-os építésű Trefort utcai gimnázium (ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium, Trefort utca 8.). A firenzei reneszánsz palotákéra emlékeztető, téglaburkolatú homlokzata monumentális, mégis visszafogott. Érdekesség, hogy a Trefort Ágoston megbízásából létrehozott iskola építésére először 215.000 forintot szántak, de az Országgyűlés csak 180.000-et szavazott meg. Bobula azonban bravúrosan még olcsóbban, 150.000 forintból fel tudta építeni a kiváló iskolát.

ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium, Bobula első nagyszabású gimnázium épülete (Fotó: Kozics Júlia/pestbuda.hu)

Nagyon hasonló, ám valamivel dekoratívabb homlokzattal rendelkezik az 1889-re elkészült VII. kerületi Állami Gimnázium (Madách Imre Gimnázium, Barcsay utca 5.), amelynek tervezésével szintén Trefort Ágoston bízta meg az építészt. Az épület legjellegzetesebb elemei a homlokzaton található négy mozaikkép, amelyeket Stettka Gyula festőművész tervei alapján a velencei Candiani cég készített el. Érdekesség, hogy az épület 1901-es bővítésével Ifj. Bobula Jánost bízták meg. Az 1990-es években újabb átalakítás történt, ekkor üvegezett vasszerkezettel bővítették az épületet, amitől az jóval világosabb lett.

A Madách Imre Gimnázium, a homlokzatán a négy jellegzetes, allegorikus alakokat ábrázoló mozaikkal (Fotó: Kozics Júlia/pestbuda.hu)

A Madách Imre Gimnázium homlokzata (Fotó: Kozics Júlia/pestbuda.hu)

Bobula színvonalas középületei közé tartozik még a Semmelweis Egyetem Sebészeti Klinikája is (Üllői út 78.), mely 1914-ben készült el, és már a szecesszió stílusjegyeit hordozza magán. A főhomlokzat legjellegzetesebb eleme a középső rizaliton nyíló főbejárat és a fölötte látható, nagy méretű ablakok. A dekoráció nagyon érdekes, egzotikus hatásokat mutató, maszkokra emlékeztető elemei igen eredetiek, és az épület többi homlokzatán is feltűnnek redukált formában. A homlokzatok téglaburkolatának szövetébe több helyen mintát rejtett az építész, ami korábbi művein nem volt jellemző.
 

Az Üllői úti Sebészeti Klinika 1973-ban (Forrás: Fortepan)

A Semmelweis Egyetem üllői úti Sebészeti Klinikája ma (Fotó: Kozics Júlia/pestbuda.hu)

Természetesen Bobula János bérházak tervezésével is foglalkozott. Soklakásos lakóházai közül a legimpozánsabbak talán az 1875–1877 között épült Bajcsy-Zsilinszky út 27. és 29. számú épületei, amelyeknek földszintjén a kor elvárásainak megfelelően üzlethelyiségeket, emeletein pedig lakásokat alakítottak ki. A XIX. századi bérházakra általánosan jellemző, hogy az emeleteken felfelé haladva egyre kisebb és egyre kevésbé komfortos lakások találhatók, és ez általában a homlokzaton is megmutatkozik. Bobula épületein is láthatjuk, hogy a dekoratív neoreneszánsz homlokzatok a felsőbb emeleteken kevésbé díszítettek.

Nemcsak tervezőként, de kivitelezőként is részt vett több kiváló bérház építésében, jó példa erre a Pokupcic-ház (Andrássy út 11.) és a Gomperz-ház (Andrássy út 20.). A neoreneszánsz és neobarokk stílusú házakat Freund Vilmos tervezte.

A Freund Vilmos által tervezett Pokupcic-ház, amelynek építését Bobula vezette (Fotó: Kozics Júlia/pestbuda.hu)

A Freund Vilmos által tervezett Gomperz-ház, amelynek építését Bobula vezette (Fotó: Kozics Júlia/pestbuda.hu)

Végül, de nem utolsósorban fontos megemlítenünk gróf Széchenyi István 1880-ban emelt szobrát (Széchenyi tér), amelyet Bobula János a már említett Weber Antal építésszel és Engel József szobrásszal közösen hozott létre. Az emlékmű igazán kvalitásos alkotás, és a mai napig a tér meghatározó eleme.

 Gróf Széchényi István emlékműve, amelyet Bobula János, Weber Antal és Engel József közösen hoztak létre (Fotó: Kozics Júlia/pestbuda.hu)

Bobula János nem csak az épületei által volt meghatározó alakja az építész szakmának. Az ő javaslatára jött létre az Építész Kamara, és indult el az Építészeti Szemle folyóirat 1892-ben, amelynek főszerkesztője is volt. (A poszton fia, a szintén építész ifjabb Bobula János követte.) Sőt, a XIX. század utolsó harmadában az erősen fellendülő budapesti építkezések megsegítésére munkaerő-közvetítő irodát nyitott, és főképp Észak-Magyarországról hívott mestereket Budapestre dolgozni.

Élete végén politikai helyzete megingott, a szlovák és a magyar oldal is igaztalan vádakkal illette. Utolsó fontos munkájaként az Országház építkezéseit vezette. 1903. november 15-én hunyt el, sírja a Fiumei úti sírkertben található.