A népszerű Fortepan digitális fotóarchívum anyagából mutat be egy több mint háromszáz darabos válogatást a Magyar Nemzeti Galéria Minden múlt a múltam című kiállítása. A kiállított képek szorosan kapcsolódnak Magyarország XX. századi történelméhez. A privát fotókon tükröződik a kor, amelyben készültek.

„A kiállítás a közös történetünk 100 évéről mesél az átlagember nézőpontján keresztül. Fő vezérfonala a kronologikus történeti sorrendtől eltérve a gyerekkortól az időskorig követi végig az emberi élet állomásait” – mondta Baán László főigazgató a hétfői sajtóbejáráson.

A kiállítás bejárata (Fotó: pestbuda.hu)

A földszinten egy egész falas mozgó képvetítés, animáció látható, amelyen percenként más-más évtizedből származó portréfotó-válogatás jelenik meg (Fotó: pestbuda.hu)

„A lassan tízéves Fortepan-gyűjtemény két dolog miatt fontos: közös és szabad – hangsúlyozta a kiállítás kurátora, Virágvölgyi István, majd hozzáfűzte: – Ezeket a képeket a közösség adta össze, és a közönségnek adja vissza a Fortepan. A privát fotók különlegessége, hogy olyan intimitás látható rajtuk, amely sehol máshol nem lelhető fel. A fényképész és alanya között a privát, családi fotókon a legkisebb a távolság” – tette hozzá.

A Fortepan-gyűjtemény nagy része budapesti, a képeken visszaköszön a boldog békidők hangulata, sok amatőr felvétel készült a háború után és a szocializmus éveiben is. Városkép, gyárak, iskolák, otthonos, a hétköznapi élet helyszínei, régi utcák és épületek, mind megtalálhatóak a gazdag archívumban.

A Cukor utca az Irányi utcától a Papnövelde utca felé nézve Budapest V. kerületében, balra a Centrál kávéház épülete 1937-ben (Forrás: Fortepan)

Minden múlt a múltam

A földszinten a látogatók megismerhetik a Fortepan munkáját és történetét. A Fortepan digitális gyűjtemény 110 ezernél is több fényképét két középiskolai osztálytárs, Tamási Miklós és Szepessy Ákos kezdték el gyűjteni az 1980-as évek lomtalanításain, az ócskapiacokon. Évtizedek rendszeres, de esetleges gyűjtögetése után indították el az internetes oldalt 5000 privát fotóval 2010-ben. Hamarosan sok magánember és sok közintézmény is csatlakozott a mára 600 fősre nőtt adományozói körhöz, akiknek képeivel havonta bővül az archívum.

Az 1990 előtt készült fotókat gyűjtő Fortepan-gyűjtemény sorsa szorosan összefonódik a XX. századi magyar történelemmel, az analóg fotótechnika fejlődésével, a fényképek gyűjtésével és közzétételével, a privát fényképezéssel. A Fortepan-gyűjtemény alkotói szerint a kezdeményezés lényege és egyedisége az, hogy szabad és közös. Közös, mert a mi képeinkből áll, mert önkéntesek munkáján alapul. Azért is közös, mert bárki segíthet megfejteni, hogy mit ábrázol egy-egy fotó. A képeken felfedezhetjük a szülőházunkat, egykori iskolánkat, de akár saját magunkat is. Szabad, mert szabadon elérhető bárki számára korlátozás nélkül.

Budapesti utcakép 1956-ban (Fotó: Fortepan)

Budapesten az Erzsébet híd a május 1-i dekorációval eltakart Szent Gellért-szobor felé nézve 1919-ben (Forrás: Fortepan)

A Magyar Nemzeti Múzeum díszterme 1900-ban, ekkor főrendiházi ülésterem. Munkácsy Mihály Honfoglalás című festményének átvétele, az Országház építkezése Végrehajtó Bizottságának ülésén. Az előadó Neÿ Béla (állva olvas), tőle balra gróf Szapáry István, jobb oldalán Szmrecsányi Miklós. Velük szemben kalap nélkül Munkácsy Mihály, az ő háta mögött Steindl Imre áll, mellette Telepy Károly, a művész bal oldalán báró Harkányi Frigyes. A felvétel 1894 telén készült (Forrás: Fortepan)

Görgey Artúr szobrának talapzata a budai Várban, Budapest I. kerületében a Hadtörténeti Múzeum mellett 1945-ben (Forrás: Fortepan)

A legtöbben érdeklődünk a saját gyökereink, családunk élettörténete iránt. Ehhez kapcsolódik az országunk, kontinensünk történelme is. A törtélelemórákon megtanult történelemformáló események a Fortepan fotóit nézegetve átszűrődnek a hétköznapokba. A kiállításon nézelődve a közös múltunkról frissíti fel memóriánkat át nem élt, de mégis hozzánk köthető emlékekről. Rakovszky Zsuzsa ezt így fogalmazza meg Fortepan című verseskötetében: „minden múlt a múltam”. Ez a versidézet adja a kiállítás címét. Tőle származik a következő idézet is: „A képek időmérő eszközök, megmutatják, egy évtized alatt mennyit zsugorodott a szoknya hossza.” 

Részlet a kiállításból (Fotó: pestbuda.hu)

A Fortepan név eredete

Az 1922-ben alapított amerikai Kodak vállalat gyára a II. világháború után állami tulajdonba került, 1947-ben Forte néven indították újra. Ezután ötven évig sikeresen működött, exportra is termelt a gyár. 1994-ben privatizálták, 2007-ben csődbe ment. A Forte az 1960-as évek végére évente 10 millió négyzetméter fotópapírt és 1 millió négyzetméter negatív filmet gyártott. Utóbbiak közül a legnépszerűbb a Fortepan negatív volt, erről – az amatőr fotós által széles körben használt – nyersanyagról kapta a nevét a Fortepan.

A fényképek sorsa

A kiállításon látható képek különböző utat jártak be, amíg eljutottak a Fortepanra. Vannak, amelyek generációkon át öröklődtek családi albumokba ragasztva. De érkeztek ide hányattatott sorsú fotók is, amelyek főleg lomtalanításon kerültek elő. A kezdetben kizárólag amatőr fotókat publikáló gyűjtemény folyamatosan bővül. Egyrészt profi fotósok felajánlott képeivel, másrészt intézmények archívumában őrzött fényképekkel, amelyek egyre teljesebbé tették a mára több mint 110 ezer fotót megosztó Fortepant.

A kiállítás emeletén a fényképek készítőit láthatjuk a falon (Fotó: pestbuda.hu)

Kétszáz kedvenc kép

A kiállításra érkező látogatót a földszinten egy egész falas, mozgó képvetítés, animáció fogadja, amelyen percenként más-más évtizedből származó portréfotó-válogatás jelenik meg. Ez azt fejezi ki, hogy a tárlat főszereplője az egyszerű magánember. Az ő nézőpontjából követjük az eseményeket.

A táblagyár brigádjának csoportképe (Forrás: Fortepan)

Ünnepség május elsején az 1970-es években (Forrás: Fortepan)

Lányok portéja a századforduló idejéből (Forrás: Fortepan)

Az emeleti kiállítótérbe érkezve egy kinagyított családi fotóalbumba tekinthetünk bele. A falakon egy képzeletbeli életút mentén követik egymást az 1990 előtti fényképek, amelyek nem egy konkrét emberhez vagy családhoz köthetők, hanem mindannyiunk közös „családjának” életéből villantanak fel mozzanatokat. A kétszáz fényképen először gyerekek, azután fiatalok, majd felnőttek és végül idősek a bemutatott fényképek főszereplői.

Mivel az életkor a fő szervezőelem, ez nagyszerű lehetőséget teremt a különböző korok – és persze különböző társadalmi rétegek – gyerekeinek, fiataljainak, felnőttjeinek és időseinek összehasonlítására. Milyen volt húsz évesnek lenni a boldog békeidőkben vagy a háború után, esetleg a hetvenes években? Arcok, sorsok mutatkoznak meg a fekete-fehér fotókon keresztül. Valamennyire alakíthatjuk az életünket, de az a tény, hogy mely korba születtünk, sokban előre meghatározza sorsunkat.

A Szilágyi Dezső téri templom Budapest I. kerületében. Teleki Pál érkezik Horthy István esküvőjére 1940-ben (Forrás: Fortepan)

Ötvenhatosok tere (Sztálin tér) Budapest XIV. kerületében, a Sztálin-szobor maradványa 1956-ban (Forrás: Fortepan)

Maskarába öltözött gyerekek az 1930-as években és az 1960-as években (Forrás: Fortepan)

Budapesti látképek a kiállítás tablóján (Fotó: pestbuda.hu)

A Kacsa utca a Horvát utcából nézve Budapest II. kerületében 1961-ben (Forrás: Fortepan)

A kiállításon szereplő minden képhez tartozik egy-egy történet, amelyek egy része a képek készítőinek halálával sajnos elvész. A kétszáz kiállított képből tizenhatnak a fennmaradt háttértörténetén át nyerhetünk bepillantást egy leégett fotóarchívum megmentésébe, a régi húszforintos hátulján lévő alakhoz modellt álló világbajnok öttusázónk kalandos történetébe, láthatjuk a II. világháború frontját egy haditudósító szemével, a vidéki élet idilljét, a magyar holokauszt alig fényképezett történetét, a Sztálin-szobor 1956-os ledöntését.

A szétlőtt Budapest

75 éve kezdődött a II. világháború egyik leghosszabban elhúzódó és legpusztítóbb eseménye, Budapest ostroma. A tárlat utolsó szakaszán a II. világháborúban szétlőtt Budapestről szerepel egy válogatás, az archív fotók mellé állítva az egyes helyszínek mai képét. A város akkori és mai képét a ForteGo applikációval készült képpárokon mutatják be.

A Szentháromság utca, háttérben a Mátyás templom 1945-ben és 2019-ben a kiállítás tablóján (Fotó: pestbuda.hu)

A Dísz tér, balra a Külügyminisztérium, szemben a Honvéd Főparancsnokság lerombolt épülete 1949-ben és 2019-ben a kiállítás tablóján (Fotó: pestbuda.hu)

Kilátás a Halászbástyáról az Iskola lépcső felé, szemben a korábbi brit követség, jobbra az ErdődyHatvany-palota 1945-ben és 2019-ben a kiállítás tablóján (Fotó: pestbuda.hu)

A kiállítás végén egy képzeletbeli fővárosi utcában sétálunk, amely különböző évtizedekből származó és különböző helyszíneken rögzített fényképekből áll össze.

A Minden múlt a múltam című kiállítás 2019. április 19-től augusztus 25-ig látogatható a Magyar Nemzeti Galéria A épületében.