A kerületekről, városrészekről szóló irodalom fontos eleme a helytörténetnek, hiszen az adott városnak – jelen esetben Budapestnek – egy szűkebb területét tárgyalja, így egyrészt módja van a kisebb részletek ismertetésére, másrészt segíti a városrész egyéni jellegének megismerését.

Örömmel vegyes várakozással lapozzuk fel tehát az ilyen műveket, ismerős helyek képének, történeteinek örülve és újakat keresve. A Terézváros Önkormányzata és az Urbis Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet, a Terézvárosi anziksz várakozáson felül megfelel ezen igényeknek, hiszen annyi minden sűrűsödik a kötet lapjain és magában Terézvárosban, Budapest második legkisebb területű kerületében fővárosi és magyar örökségünkből.

A kötet szövegét Száraz Miklós György József Attila-díjas író jegyezte, akinek neve azonban a címlapon érthetetlen módon nem jelenik meg. Pedig a könyvben a jól megválogatott képek melletti szöveg cseppet sem másodlagos. Képeskönyvként lapozzuk fel először a kötetet, de hamar rájövünk, inkább a képek a szöveg illusztrációi itt, és nem fordítva.

Száraz Miklós György sajátos stílusa meg-meghökkenti az olvasót az amúgy sem unalmas terézvárosi történetek egyéni hangú elbeszélésével. Írjon akár művészekről vagy utcai gyümölcsárusokról, szentekről vagy utcalányokról, a témák sokaságát egyforma lendülettel kezeli. Annyi kritika engedtessék meg viszont, hogy a trágár szavakkal itt-ott bánhatott volna szűkmarkúbban is a szerző.

A könyv képanyaga részben saját, Steindl Gabriella munkája, részben pedig archív felvételekből válogatták. Múlt és jelen arányosan és harmonikusan szerepel benne, míg a szöveg arányai inkább a múlt felé billennek.

A Brém Nagy Ferenc szerkesztette kötethez Hassay Zsófia polgármester írt előszót.

Izgalmas tartalmú, szép kiállítású kötettel gyarapodott fővárosunk helytörténeti irodalma a Terézvárosi anziksz című kiadvánnyal.