Az Erzsébet téren egykor, a XVIII. században temető volt. Akkoriban a temetők fölé 30 évig nem lehetett házakat építeni, így a terület beépítetlen maradt, viszont vásártérnek tökéletes volt. 1832-ben felszámolták a piacot, és a téren előbb a Német Színház ideiglenes épülete, és 1855-től 1871-ig egy uzsonnázóhely működött, amelyet Bihr József vitt. 1872-ben kezdték építeni a Kioszkot Hauszmann Alajos tervei szerint. Megnyitásáról így számol be a Katholikus Hetilap 1874. május 7-i száma:

„A nyári idényekre, de a téliekre is, megint egy csinos, sőt diszes épitménynyel gazdagodott a főváros, s annak megnyitása képezi a nap, legalább a tavasz legújabb eseményét. Értjük az ujonan épült, finom falfestményekkel ellátott, s ujonan fölszerelt kioszkot az Erzsébettéren. […] E kioszkban fog egymásnak találkát adni a fővárosi közönség dísze; és kívánatos, hogy az italok és étkek, melyekkel itt a vendégeket szolgálni fogják, valóban meglepők legyenek jóságra nézve, és semmiben se álljanak a külcsín mögött. Az épület s a helyiség megnyitása május első napján a hideg daczára nagy közönség jelenlétében és zeneszóval ment végbe.”

A díszes neoreneszánsz épület alsó szintjén étterem, a felső szinten táncterem nyílt. Ez az épület volt egyébként az első, amelyre az egyesített Budapest címere került. Az első időben nem ment túl jól az üzlet. A Fővárosi Lapok 1874. október 16-i száma  szerint „Az erzsébettéri kioszk nem vált oly virágzó üzletté, mint hitték. Most a corso van divatban s az ottani kioszk lett a nyári fagylaltozás divatos helye. Nem csoda tehát, ha az erzsébettéri bérlő segitni törekszik s újra folyamodott, hogy engedje meg neki szeszes italok és hideg hús-étkek árulását. Az engedély mindenesetre méltányos volna.”

Az átépített Kioszk mint Nemzeti Szalon az 1900-as évek elején (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

A Kioszk eredeti formájában 1907-ig működött, akkor Vágó László és Vágó József alakította át a Nemzeti Szalon céljára. Hauszmann Alajos a naplójegyzeteiben háborgott ezen, kifogásolva, hogy mindez a megkérdezése és hozzájárulása nélkül történt. Mint fogalmazott: „oly brutális módon építették át, hogy annak architektonikus kiképzését teljesen tönkre tették”. 

A Nemzeti Szalon Művészeti Egyesület még 1906-ban tett javaslatot az épület átvételére és átalakítására. Azt vállalták, hogy 114 000 korona költséggel átépítik korszerű kiállítócsarnokká. A főváros a megállapodást elfogadta, és 50 évre ingyenesen az egyesület gondozásába adta.  A Nemzeti Szalon fő célkitűzése a képzőművészetek támogatása volt. Az épületet e célnak megfelelően átépítették, a főbejáratot a tér felé néző oldalról a hátsó frontra, a Bécsi utca felé helyezték át. Egyes ablakait befalazták, máshová pedig Róth Miksa műhelyéből származó üvegablakok kerültek. Az épületet 1928-ban új, kör alakú pavilonokkal egészítették ki, amelyben a Központi Általános Tejcsarnok Rt. működtetett tejivót és kávéházat. 

Az épület 1944–1945-ben, Budapest ostromakor megsérült, de ekkor még fennmaradt. Az épületben kávéház és mozi működött, valamint az V. kerület használta kulturális célra. Az emeleten továbbra is a Nemzeti Szalon kiállításai voltak láthatók. A Szalon a diktatúra alatt nem maradt civil kézben, 1953-ban végül a Műcsarnokhoz csatolták. 

A Tejcsarnok az Erzsébet téren, 1938-ban (Forrás: Fortepan)

Az 1950-es évek végére, bár számos jelentős kiállítást rendeztek benne, nagyon rossz állapotba került az épület, egyszerűen elhanyagolták, hivatalosan életveszélyessé minősítették. A rossz állapotára és városszépítési indokokra – a tér régóta tervezett rendezésére – hivatkozva az épület lebontásáról döntöttek. A munkások 1959 utolsó napjaiban meg is jelentek.

A Nemzeti Szalon bontás közben 1959-ben (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.c.10)

Az akkori sajtóhírek szerint mindenkit meglepetésként ért a bontás. Ahogy azt a Magyar Nemzet 1959. december 24-i száma írta: „Különösen művészkörökben keltett megdöbbenést a Nemzeti Szalon bontásának megindítása, hiszen még most is nagy érdeklődés kíséri az épület termeiben a műemlékvédelmi kiállítást és a jövő év első negyedére is megállapították az ott rendezendő kiállítások programját. Így például januárban szlovák képzőművészeti kiállítást, februárban Petri Lajos szobrászművész kiállítását tervezték a Nemzeti Szalonban.” A cikk szerint ugyan a bontást megkezdték, de a Nemzeti Szalon főépületét még akkor nem bontották le, csak 1960 tavaszán. 
A parkban, az Erzsébet téren a Nemzeti Szalon, még korábban a Kioszk egykori épülete helyén az óriáskerék található. 

Nyitókép: A Hauszmann Alajos által tervezett Erzsébet téri Kioszk épülete, a felvétel 1880–1890 között készült (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.034)