2019. július 9. 09:00

A Lánchíd idén elkezdődő felújítása során leginkább az útpálya épül át. A régi vasbeton lemez helyett modernebb, könnyebb szerkezet épül. A híd 170 éves története során több alkalommal is kisebb-nagyobb botrány kísérte pályájának átépítését, javítását, vizsgálóbizottságok alakultak, és még per is volt.

Írta: Domonkos Csaba

Az eredeti, 1849-ben átadott Lánchíd pályája fából volt. Az öntöttvas kereszttartókra,  amelyek az útpályát hordozzák, fa gerendázatot és pallókat fektettek, arra helyezték a fakocka burkolatot. (A járdák egyszerű pallóburkolatot kaptak.)  Ezt a fa szerkezetet azonban időről időre javítani, sőt cserélni, felújítani kellett. 1874-ben a munkát egy amerikai vállalkozóra, John Norrisra bízták, akinek szabadalmaztatott rendszerével korábban már a Sugárutat és más közterületeket burkoltak le fakockákkal. 

A vállalkozó el is végezte a munkát, fel is vette az érte járó díjat. Norris a Lánchídnál vörösfenyő pallókat és fenyő fakockákat használt. 
Ám az 1875-ben elkészült burkolat néhány év alatt tönkrement, a burkolat elkopott, hibák mutatkoztak, jóval előbb, mint amennyit az amerikai vállalkozó garantált.

Nemcsak a Lánchídnál jelentkeztek a hibák, hanem a többi, Norris által készített útburkolatnál is.  Ennek eredményeképp 1879 júniusában a pénzügyminiszter (a híd kezelése ugyanis a Pénzügyminisztériumhoz tartozott) bizottságot állított fel a probléma kivizsgálására. 

A híd útpályája az 1870-es években (Forrás: FSZEK)


A jelentést a John Norris-féle fakocka burkolat, azaz az „amerikai minta” hibáiról  Szumrák Pál felügyelő fogalmazta meg. Ebben feltárták az okokat, amely miatt a burkolat idő előtt tönkrement, mégpedig ezt a faanyag előkészítetlen voltában határozták meg. A felügyelő e jelentésében beszámolt arról is, hogy Norris elállt a szerződéstől.

A szakértő szerint a régi helyett új pálya építése szükséges, mégpedig kőszénkátránnyal impregnált vörösfenyő kockából, amelyre  a fakockák sorai a hídtengelyre merőlegesen legyenek lerakva. Arra is kitért a jelentés, hogy az új vállalkozót hogyan válasszák ki. A szakértő olyan zárt pályázatot javasolt, amelyből Norrsit természetesen kizárják. 

Norris ugyan elállt a szerződéstől, de a hibás kivitelezés jelentős pluszköltséggel járt, annak ellenére, hogy 1879 szeptemberében a régi, felbontott faanyagot (300 köbméter vörösfenyő pallót, valamint 2513 négyzetméter fenyő faburkolatot)  elárverezték. Norris ellen  a Kincstári Jogügyek Igazgatósága 24 500 forint visszaszerzésére pert indított, de az alperes egyszerűen eltűnt Magyarországról. 

A híd, és benne az útpálya átépítése 1914-ben (Forrás: Fortepan)

 

Hasonló eset történt a híd teljes átépítése után is. Az új, teljesen fém szerkezetű hídban az 1913-1915 közötti átépítésénél Norris helyett akkor, 1879-ben már megfelelő útpályát építő Rüttgers Guidó céget bízták meg ismét az új útpálya felépítésével. A hidat 1915-ben átadták a forgalomnak, ám már 1916-ban hibák jelentkeztek, a fakocka burkolat a pályára keresztben meghullámosodott.

1917 szeptemberében tehát újra vizsgálóbizottságot alakítottak az útpálya hibáinak feltárására, Zielinski Szilárd vezetésével. A vizsgálat feltárta, hogy az új útpályánál olyan szerencsétlenül sikerült a pályát tartó félkör keresztmetszetű ún. zórés lemezeket lerakni, hogy azok távolsága pont egybeesett 4 fakocka sor szélességével. Másrészt az alapnak használt kitöltő bitumen sem volt jó minőségű, és az megolvadt, besüppedt, így a fakocka sorok szép szabályos négysoronként megsüllyedtek, és az út hullámossá vált. A helyzet annyira tarthatatlan lett a háború végén (a háború miatt a javításról nem tudtak gondoskodni), hogy 100 évvel elelőtt, 1919. június 22-én a hatalmon lévő proletárdiktatúra rendőrsége, a Vörös Őrség le is zárta a hidat. 

A híd, már aszfaltburkolattal az 1930-as években (Forrás: Fortepan)


A javítást nem lehetett tovább halasztani, 1919 októberében a fakocka burkolatot kicserélték. Az új szerkezetben a zórés vasakra beton, arra vasbeton teherelosztó réteg, majd homokba ágyazott kockakő került. A hídon az addigi fakocka burkolat helyett – mivel a háború és  a trianoni békediktátum miatt beszerezhetetlen volt – bazalt kiskockakő burkolatot raktak le. A felszedett fakockákat a Margit híd javítására használták fel.

Az már csak hab a tortán a Lánchíd útpályájának kalandos történetében, hogy 1929-ben jelentősebb javításokat végeztek a kockakő burkolaton, amelyet pár nappal azelőtt fejeztek be, hogy 1929. július 22-e és  augusztus 5-e között az egész kockakőburkolatot felszedték volna. A hídra ekkor aszfalt útpályát alakított ki Biehn János budapesti vállalkozó 22 724 pengő költséggel.  

Nyitókép: A híd útpályája 1894-ben (Forrás: Fortepan/ Budapest Főváros Levéltára/ Klözs György fényképei)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó