A szürrealizmus egyetlen esztendejének, az 1929-es évnek az alkotásait és tendenciáit mutatja be A szürrealista mozgalom Dalítól Magritte-ig – Válság és újjászületés 1929-ben címmel nemrég megnyílt kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. Azonban két magyar alkotó néhány műve is látható a tárlaton.

André Kertész (Kertész Andor) és Brassai (Halász Gyula) fényképészek a szürrealista fotóművészet képviselőiként kaptak helyet a gazdag tárlaton. Mindkét alkotótól Párizsban készült fotókat láthatunk. A június 28-án megnyílt kiállítást a Magyar Nemzeti Galéria a párizsi Pompidou Központtal együttműködve hozta létre.

Salvador Dalí Láthatatlan alvó nő, ló, oroszlán, 1930, Párizs, Centre Pompidou, Musée national d’art moderne – Centre de création industrielle Credit: Centre Pompidou, MNAM-CCI/Philippe Migeat/Dist. RMN-GP © Salvador Dalí, Fundació Gala-Salvador Dali

Gazdag, sokszínű tárlat

A kiállítást úgy állították össze, hogy az bemutassa a szürrealizmus sokszínűségét is, így a látogatók csaknem 120 kiállított tárgyat felmutató tárlatot tekinthetnek meg, amely tartalmaz festményeket, grafikákat, szobrokat, fényképeket, filmrészleteket és dokumentumokat is – olvashatjuk a Magyar Nemzeti Galéria honlapján a kiállítás ismertetőjében.

Többek között Salvador Dalí, Max Ernst, Joan Miró, Yves Tanguy, René Magritte, Pablo Picasso és Alberto Giacometti művei is láthatók. Az ismert alkotók mellett olyan kevéssé ismert, de a szürrealizmus szempontjából szintén jelentős művészek munkáit is megismerhetjük, mint Jacques-André Boiffard, Eli Lotard és Jean Painlevé.

A bemutatott alkotások nagy része a párizsi Pompidou Központ gyűjteményébe tartozik, de vannak művek, amelyek a madridi Museo Thyssen-Bornemiszából érkeztek Budapestre a kiállítás idejére, illetve néhány kiállított alkotás a Magyar Fotográfiai Múzeum vagy különböző magángyűjtemények tulajdonában van.

A kiállítás az 1929-es évre fókuszál

A kiállítást annak kurátora, Didier Ottinger (a Centre national D1art et de culture Georges-Pompidou, Musée national d’art moderne igazgatóhelyettese), a szürrealizmus nemzetközileg elismert szakértője és a magyar társkurátor, Kovács Anna Zsófia, a Szépművészeti Múzeum 1800 utáni Nemzetközi Gyűjteményének vezetője mutatta be a sajtó képviselőinek június 26-án.

Fali installáció a tárlaton (Fotó: Magyar Nemzeti Galéria)

A tárlat egy fali installációval kezdődik, egy idővonallal, amely bemutatja a párizsi szürrealizmus jelentősebb állomásait, mérföldköveit, hogy áttekintést adjon a mozgalomról, illetve ez az installáció is kiemeli 1929-et. A kiállítás fókuszául választott évszám – ahogyan azt Didier Ottinger is említette, amikor bemutatta a kiállítást – leginkább talán a nagy gazdasági világválság éveként lehet ismert, de emellett több szempontból jelentős évszámnak számít a francia (párizsi) szürrealista mozgalom számára is.

1929 volt az az év, amelyben Párizsba érkezett a katalán Salvador Dalí, aki rövidesen a csoport kulcsfontosságú tagja lett. Ebben az évben jelent meg az Andalúziai kutya című film is, mely Dalí és Luis Bun᷈uel közös alkotása, és amelyről úgy tartják, hogy a szürrealista filmet megteremtő alkotás (a film egy részlete látható a kiállításon). Ebben az évben következett be az első nagyobb szakadás is a szürrealista mozgalom tagjai, művészei között.

7 szekció – 7 jelentős állomás

A kiállítás 7 nagyobb szekcióra (fejezetre) bontva tekinti át a szürrealizmust és a mozgalom előzményeit. Az első szekció az 1929-es évvel foglalkozik, valamint Párizzsal mint a szürrealista mozgalom első nagy központjával, amely különböző országokból vonzotta a szürrealizmus jegyében alkotókat. A második szekció a szürrealizmus előzményeit mutatja be, különös figyelmet fordítva a dadaizmusra.

A harmadik kiállítási szekció két művészre fordítja a látogatók figyelmét, Max Ernstre és Joan Miróra. Ebben a szekcióban új témák, újfajta képalkotó technikák jelennek meg, valamint a látogatók megismerkedhetnek a humor és a játékosság szürrealizmusban betöltött, igencsak jelentős szerepével is. A negyedik szekció elsősorban Salvador Dalíról szól, aki talán a szürrealizmus legismertebb művésze.


Szürrealista alkotások a tárlaton (Fotó: Magyar Nemzeti Galéria)

Az ötödik terem a Grand Jeu-nek nevezett mozgalmat, szürrealista csoportot mutatja be, azt a szürrealista mozgalmon belüli irányt, amely 1929-ben komoly válsághoz vezetett a szürrealizmus köreiben.

A hatodik egység középpontjában a belga szürrealizmus nagy alakja, René Magritte áll. Ő nem csak festményekkel foglalkozott, hanem jelentek meg írásai a szürrealizmushoz köthető folyóiratokban is. Egyik híres munkáját ezek közül, amely a Szavak és képek címet viseli, a kiállítás alkalmából magyar nyelvre fordították, és ezt egy fali installáción a látogatók elé tárták.

Végül pedig a kiállítás hetedik és egyben utolsó szekciója a Documents című folyóiratot és a köré szerveződő művészeket mutatja be. Az ide kapcsolható művészek közül a legjelentősebb André Bataille.

A tárlat legutolsó, a kiállítás legvégén látható darabja Pablo Picasso egyik festménye. Kovács Anna Zsófia ennek kapcsán megemlítette, hogy bár Picasso jelentős művész a szürrealista mozgalom szempontjából, mégis annyira a maga útját járta, hogy sosem tartozott konkrétan a mozgalomhoz. 

A Magyar Nemzeti Galéria és a párizsi Pompidou Központ közösen szervezett kiállítása 2019. június 28. és 2019. október 20. között tekinthető meg Budapesten, a Magyar Nemzeti Galéria C épületében.

Nyitókép: A tárlat egyik terme (Fotó: Magyar Nemzeti Galéria)