2019. július 13. 10:00

Budapesten a tömegközlekedés kezdetétől fogva a kocsik, legyenek azok lóvontatta, villamos hajtású vagy belső égésű motorral mozgatottak, szerves része volt a kalauz. Egészen 1969-ig.

Írta: Domonkos Csaba

Budapest tömegközlekedési eszközein a kezdetektől kalauzok adták és kezelték a jegyeket, ellenőrizték a felszállók bérleteit. A zsúfoltság, az utazó tömeg méretének növekedésével azonban ez a rendszer fenntarthatatlanná vált. Az 1950-es évektől ezért egyre több tömegközlekedési járaton új rendszert vezettek be, a kalauzt egy kis pult mögé ültették, így nem kellett átfurakodnia a tömött járművön. 

Filmkocka Az én városom című filmből, pult mögött ülő kalauzzal 1960-ban (Fotó: Fortepan)


Az ülőkalauzrendszert azonban csak azokon a járműveken lehetett bevezetni, ahol arra elég hely volt. Többféle elrendezést kipróbáltak, hogy miképp lehet a optimálisan kialakítani a járművek belsejét, hogy az utasok le és fel tudjanak szállni, és még ülőhely is maradjon. Természetesen az ülőkalau rendszernél csak egy ajtónál lehetett felszállni, ott, ahol a kalauz ült. 

Kalauz munkában 1941-ben (Fotó: Fortepan)


Az 1960-as években azonban a közlekedési vállalatok egyre nehezebben tudták fenntartani a rendszert, jelentős munkaerőhiánnyal küzdöttek. A beszámolók szerint sokféle megoldást kipróbáltak, például hogy a villamosok egyes kocsijaiba csak bérlettel lehetett felszállni, vagy egyszerű, pénzbedobós jegyautomatákat szereltek fel a járműveket, egyes viszonylatokon pedig bevezették a kalauz nélküli üzemet.

Az évtized végére, miután a különböző budapesti tömegközlekedési cégeket összevonták egy nagy közös szervezetbe, a Budapesti Közlekedési Vállalatba, új rendszert vezettek be 1969. július elsejével: a kalauz nélküli közlekedést.

Kalauzok az Egy régi villamos című rövidfilm jelenetében 1960-ban az Állatkerti körútnál (Fotó: Fortepan)


Ehhez persze sok mindent módosítani kellett. Elsősorban a járműveket, ki kellett szerelni a kalauzülést, és mindegyiket fel kellett szerelni olyan berendezéssel, ahol az előre megváltott jegyet érvényesíteni lehetett a lyukaszókkal. 
A korabeli Magyar Nemzet 1969. július 2-án így számolt be a változásokról:

„Kedd reggel 0 órakor szegényebb lett a budapesti utca egy színfolttal: elbúcsúzott a kalauz. Nem volt szomorú ez a búcsú, s aki tanúja lehetett, mint e sorok írója is, láthatta, milyen vidáman, felszabadultan szálltak le fényesre kopott táskájukkal az autóbuszokról  és a villamosokról. Velük együtt lekerült a kocsik ablakából a KN jelzés is, hiszen e perctől kezdve minden kocsi kalauz nélküli. A reggeli csúcsforgalomban először a 49-esre szálltam fel a lezárt Szabadság-hídnál. A járdaszigeten sárga bódé, benne mosolygós ex-kalauznő.
— Hányat parancsol? — kínálja a jegyet mindenkinek, aki elmegy mellette. — Öt van
egy tömbben.
Veszek öt jegyet, egy idősebb, karszalagos forgalomirányító rögtön ott terem, megmutatja, hogyan hajtogassam össze.
— Csak ne tessék egyszerre bedugni és lyukasztani, mint az előbb egy bácsi!”

Az új rendszerben kétféle vonaljegyet vezettek be. Az 1 forintba kerülő halványsárga színű a villamosra, az 1 forint 50 fillérbe kerülő halványkék az autóbuszra volt érvényes. A trolira és a metróra sárga, azaz 1 forintos jegyet kellett érvényesíteni. 

Az új jegyeket városszerte 2000 helyen lehetett megvásárolni, trafikokban, pályaudvarokon, a távolsági autóbusz pályaudvarokon, HÉV-pénztárakban, végállomásokon és a szolgálatot teljesítő kocsikísérőknél. Az első napokban több száz mozgóárusnál is lehetett jegyet venni, ahol a BKV számításainál két és félszer több jegyet adtak el elővételben. 

1965-ben még csak kísérlet volt a kalauz nélküli járat (Fotó: Fortepan)

Az új rendszernek volt még egy újdonsága: a járművek összes ajtaját igénybe lehetett venni a le és a felszállásoknál, azaz nem voltak többé csak le és csak felszállásra szolgáló ajtók. 
Joggal merül fel az olvasókban, hogy mi lett az így munka nélkül maradt kalauzokkal? 
A BKV-n belül felszívta őket a munkaerőhiány. Átképezték őket járművezetővé, ellenőrök lettek vagy más cégen belüli munkakörbe kerültek

A rendszer gyakorlatilag 50 éve működik, természetesen kisebb-nagyobb változtatásokkal. A BKV egyes járatain visszahozta a csak felszálló ajtókat, és ugyan nem a kalauznak, de a járművezetőnek kell megmutatni a jegyeket, bérleteket, sőt lehet nála is jegyet venni, illetve a régi lukasztós gépeket leváltotta az időbélyegzős jegykezelő rendszer. A következő lépés az e-jegyek bevezetése lesz. 

Kalauznő 1924-ből (Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Történeli Fényképek Gyűjteménye, Ltsz: MMKM_TFGY_2225)

 

Nyitókép: Ülő kalauz (Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Történeli Fényképek Gyűjteménye, Ltsz: MMKM_TFGY_9859_1)

 

A cikkünkben használt Fortepan-képek adatai:

Filmkocka Az én városom című filmből,1959, képszám: 174841, adományozó: Szabó Gábor

Kalauz munkában, 1941, képszám: 71740, adományozó Lissák Tivadar

Jelenet az Egy régi villamos című filmből, 1960, képszám: 39207, adományozó: Hangosfilm

A 6-os villamos a Mártírok útján (Margit körúton) 1965-ben, képszám. 50380, adományozó: Nagy Gyula

 

Összesen 2 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Nem mindegyik kalauz ült. A villamosokon a kalauzok kocsiról-kocsira jártak a méretes táskával, lyukasztóval. (Elég komplikált volt az átszállójegyek lyukasztása..) Anno, erről kellene többet írni kevés volt a villamos és a lépcsőkön is fürtökben lógtak az emberek.
http://iho.hu/img/vasut/1208/1..
Gyerekkorom emléke. A 6-os éppen a Nemzeti felé tart. A lépcsőkön még a 60-as évek végén is lógtak amíg a 3 kocsis szerelvények jártak. A két kocsiból álló csuklós Ganz villamosokkal szűnt meg a lépcsőn utazás. Akkor már a rendőr is büntette, feltéve, hogy nem szaladt el a delikvens.

Válaszok:

Néhány szót a korabeli (gyakorlatilag a háború előtt gyártott) villamosokról. A peron ajtón csak felhúzható rács volt, a kalauz dolga lett volna felhúzni, de nem fért hozzá az utasoktól. A kocsik fapadosak voltak, elöl-hátul egy lámpa középen. A végén lévő lámpára rátettek egy nagy piros korongot, és akkor hátul piros fényt mutatott. Faék egyszerű volt a szerkezet, a vezető állt, a kart forgatta előre, hátra. Amikor váltóhoz ért, akkor leszállt és egy vassal átváltotta magának. Mai szemmel elképesztően primitív szerkezetűek voltak ezek a villamosok.



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó