2019. augusztus 6. 08:00

Sokan tudják, hogy az első budapesti villamos 1887-ben indult el. Ám az csak kísérlet volt, a rendszeres közforgalmi járatok 1889-ben, 130 évvel ezelőtt indultak el.

Írta: Domonkos Csaba

A budapesti tömegközlekedés piros betűs napja 1887. november 28-a, ugyanis egy rövid kísérleti pályán elindult az első villamos. Ám ez a jármű alapjaiban eltért a későbbiektől, hiszen például a Nyugati pályaudvar és a Király utca között kiépített szakasz keskeny nyomtávú volt, a két sínszál közötti távolság összesen 1 méter volt. A valódi közforgalmú járatok kicsit később indultak el. 

Az egy kilométeres próbapálya sikerén felbuzdulva a kezdeményező Balázs Mór, a Lindheim és Társa, valamint a Siemens & Halske cégekkel közösen megalakította a Budapesti Városi Vasút nevű céget, és a korábban már gőzüzemű városi vasútra megkapott engedélyük megváltoztatását kérték villamos vasútra. Az engedélyt 1888. június 30-án kapták meg: 

„Ezen okirat erejénél fogva a »Budapesti városi vasúti vállalat Lindheim &Cie, Siemens & Halske és Balázs Mór« helybeli bejegyzett közkereseti társaság engedélyt nyer és kötelezettséget vállal arra, hogy Budapest fővárosban az egyetem-térről kiindulva, a kecskeméti-utczán, Kálvin-téren és a stáczió-utczán át a köztemető-utig vezetendő s villamos erőre berendezendő közúti vasutat s e vasút 2.4 kilométerénél kiágazó, a tervezett kezelési telephez vezetendő vágányt az alábbi feltételek alatt megépítse és azt a jelen engedélyokirat hatályának tartama alatt kizárólag a nyilvános személyforgalom közvetítésére szakadatlanul üzletben tartsa. (…)”

 

Az egyik első villamos (jobbra) a Közlekedési Múzeum régi épületében (Fotó: Közlekedési Múzeum)  


A munkák gyorsan folytak, és 1889. július 30-án a villamos el is indult, mégpedig két vonalon is. Legelőször az Egyetem térről a Kecskeméti utcán, a Kálvin téren a Stáció (ma Baross) utcán át a Köztemető (Fiumei út-Orczy tér) utcáig vezetett az első villamosvonal. Mivel nem készültek el az engedélyokmányban megszabott 120 nap alatt, ezért a cégnek 1000 forint bírságot kellett fizetnie Budapestnek. A Stáció utcai pálya építési költsége egyébként 211 ezer forint volt. 

A Pázmány Péter Egyetem rektora tiltakozott az Egyetem téri végállomás ellen, de a hatóságok úgy találták, hogy a villamos csendes lesz, nem fogja zavarni az egyetemi oktatást, így a kérést elutasították. 

A pálya úgy épült meg, hogyha nem válik be a villamos üzem, akkor át lehessen alakítani gőzüzemű vasúttá. A vonal normál nyomtávval épült ki, azaz a vasútnál megszokott 1435 mm volt. 

Villamos kocsiszín az 1890-es években (Fotó: FSZEK)


Mivel a város vezetői attól féltek, hogy a villamos felsővezetékét tartó oszlopok elcsúfítják a várost, ezért azok használatát meg is tiltották, így egy sajátos megoldással kellett a járművek áramellátását megvalósítani. A pálya alatt kialakított csatornában helyezték el az áramot vezető szögvasakat, ide nyúlt le a kocsiból az áramszedő. 

Mivel e csatornák az utca alatt helyezkedtek el, a tisztításról folyamatosan gondoskodni kellett, ezt kis fa lapátokkal oldották meg úgy, hogy az ide behullott szemetet azokra a pontokra tolták, ahol az áramvezető csatornából összeköttetést építettek ki a városi csatornához.  Persze a hólé és az egyéb kosz sok problémát okozott. 

A társaság első kocsijai közül egyet a Ganz, a többi kilencet az osztrák Weitzer gyár szállította, de az elektromos berendezéseket mindegyikbe a Siemens és Halske gyártotta. A Ganz gyár nem igazán lelkesedett a megrendelésért (holott a BVV-nek előírták a magyar gyártók preferálását), amelynek okát Medveczki Ágnes: Budapest első villamosvasúti vonalai című tanulmánya (Közlekedési Múzeum Évkönyve 5) abban látja, hogy a Ganz gyár egy másik rendszer, a Zipernowsky Károly-féle egysínű villamos kiépítésében lett volna érdekelt. Ez az egysínű vasút végül nem készült el, csak egy igen impozáns működő makett, amely ma az Elektrotechnikai Múzeum Zipernowsky-termében látható. 

A Zipernowsky-féle egysínű vasút korabeli modellje az Elektrotechnikai Múzeum Zipernowsky-termében (Fotó: Domonkos Csaba)


A kocsik színe barna (bordó) volt, és kocsinként 32 utast tudtak szállítani, érdekesség, hogy több volt az ülőhely, mint az állóhely, ugyanis egyszerre 18 utas tudott leülni. A jegy ára az első villamosvonalon 6 krajcár volt, a gyerekeké 4 krajcár. 

A villamosok nem száguldoztak, a belső területen, az Egyetem tér és a József körút között 10, míg onnan a végállomásig óránként 15 kilométer volt a maximális sebesség. 

Nem árulunk el nagy titkot, hogy Budapesten a villamos nagy sikert aratott, hiszen az elmúlt 130 évben töretlen a népszerűsége ennek a közlekedési eszköznek, a napokban is adtak át új villamosvonalat az Etele úton. Ma Budapesten összesen 150 kilométernyi villamosvonal található, úgy is, hogy sok vonalat korábban felszámoltak. 

 

Nyitókép: Siemens-Halske gyártmányú villamos  az 1890-es években (Fotó: FSZEK)

 


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó