Andrássy Gyula lovas szobra

Amikor 1890-ben elhunyt gróf Andrássy Gyula, a kortársai egyvalamiben egyetértettek: kevés olyan nagyszerű politikusa volt a magyar hazának, mint ő. Hiszen részt vett az 1848–1849-es szabadságharcban, ami miatt emigrálnia is kellett. Távollétében árulásért halálra ítélték, de mivel rajta nem tudták végrehajtani a halálos ítéletet, ezért egy bábut akasztottak fel a nyakában egy táblával, amelyen az ő neve szerepelt. Ezért hívták a korabeli hölgyek Andrássyt „szép akasztottnak” is.

Az Andrássy-szobor 1906-os felavatása egy képeslapon (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Később kegyelmet kapott, majd hazatért. Ezt követően bekapcsolódott a politikai életbe. Az 1867-es osztrák–magyar kiegyezést követően miniszterelnök lett, így nádor hiányában az esztergomi érsekkel közösen ő helyezhette a Szent Koronát Ferenc József fejére.

Miniszterelnöki és honvédelmi megbízása 1871-ig tartott, mert 1871 és 1879 között az Osztrák-Magyar Monarchia közös külügyminisztereként szolgált. Ebben a tisztségében az egyik legnagyobb érdeme az 1878-as berlini kongresszuson történő eredményes szereplés volt. Továbbá meg kell említeni a városfejlesztői tevékenységét is: id. gróf Andrássy Gyula a szívén viselte Budapest világvárossá alakítását.

Dombormű a szobor talapzatán: Andrássy Gyula és az esztergomi érsek helyezte a Szent Koronát Ferenc József fejére, a kép 1907-ben készült (Fotó: Fortepan)

Nemcsak tagja, de elnöke is volt a Fővárosi Közmunkák Tanácsának. A fentiekben felsorolt érdemei miatt már érthetővé válik, hogy amikor 1890-ben meghalt Andrássy, az országgyűlés törvényt fogadott el, amely rögzítette, hogy a nagyszerű államférfi előtt emlékművel kell tisztelegni. Ki is írták a pályázatot, amelyet Zala György pályaműve nyert meg 1893-ban.

Ennek ellenére csak 1900-ban született arról döntés, hogy a szobor helye az Országház déli bejáratánál lesz. A szobrász maradandót alkotott az Andrássy-szoborral: az öntés során nehézséget jelentett, hogy a szobor súlyát a lónak csak két lába tartja.

Szintén Zala György készítette el a talapzat két oldalán lévő egy-egy domborművet, amelyeken életnagyságú alakok szerepelnek, és a gróf karrierjének két kulcsfontosságú mozzanatát örökítette meg: Ferenc József 1867-es megkoronázását a Duna felé eső oldalon, illetve a berlini kongresszust a tér felé eső oldalon. A barokk stílust felidéző talapzatot Foerk Ernő tervezte.

Az Andrássy-szobor 1934-ben (Fotó: Fortepan)

Miután 1906-ban felállították Andrássy Gyula szobrát, a környékén parkot hoztak létre. Mégis, hiába nevezték a főváros legszebb lovas szobrának, 1945-öt követően mennie kellett, mivel útjában állt az épülő Kossuth hídnak. Egyes elbeszélések szerint a szobrot beolvasztották a készülő Sztálin-szoborba az 1950-es évek elején. A hidat 1960-ban lebontották (hiszen eleve ideiglenesnek szánták). 20 év múlva, 1980-ban az egykori Andrássy-szobor helyén felállították Marton László alkotását, a József Attila-szobrot, amelyet a költő A Dunánál című verse ihletett.

Az Andrássy-szobor napjainkban (Fotó: Kozics Júlia/pestbuda.hu)

2011-ben az Országgyűlés arról döntött. hogy helyreállítják a Kossuth tér eredeti arculatát. Ennek következtében József Attila szobrát áthelyezték, így közelebb került a Dunához. A felszabaduló helyen pedig visszaállították gróf Andrássy Gyula szobrát, amelyet 2016-ban avattak fel ismét.

II. Rákóczi Ferenc lovasszobra

Az 1930-as évek elején egyre szembetűnőbb volt az a tény, hogy a magyar fővárosnak nincs egyetlenegy II. Rákóczi Ferencet ábrázoló szobra sem (ami a millenniumi emlékművön van, az csak 1955-ben került oda). A hiány azért lett egyre erősebb, mert közeledett a fejedelem halálának 200. évfordulója. A már 1926-ban létrejött Országos Rákóczi Szövetség is egyre jelentősebb erőfeszítéseket tett, hogy Rákóczi méltó emlékművet kaphasson. Végül 1934-ben Horthy Miklós kormányzó elrendelte a szobor felállítását.

A Rákóczi-szobor avatása 1937-ben (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

II. Rákóczi Ferenc lovasszobra 1941-ben (Fotó: Fortepan) 

II. Rákóczi Ferenc lovas szobra 2019-ben (Fotó: Kozics Júlia/pestbuda.hu)

Mivel igencsak kevés volt a hátralévő idő Rákóczi halálának 200. évfordulójáig, nem írtak ki pályázatot. A megbízást Pásztor János szobrász kapta, aki egy barokkos szobrot tervezett. Noha mindent elkövettek, hogy 1935-re már álljon a szobor, csak két év múlva, 1937-ben készült el az alkotás. Közben, 1936-ban egy bizottság állapította meg a szobor végleges helyét, amelyhez egy, az eredeti méretekkel megegyező, papírból készült figurát is felhasználtak. A szobrász Rákóczi megformálásához Mányoki Ádám portréját vette alapul.

A fejedelem egy ágaskodó lovon ül, jobb kezével egy buzogányt tart. A szobor svéd vörösgránit talapzaton áll, amelynek egyik oldalára a „RECRVDESCVNT DIVTINA INCLYIAE GENTIS HVNGARIAE VOLNERA” latin szöveg került, amely annak az 1703-as kiáltványnak a kezdő sora, amellyel kezdetét vette a szabadságharc. A másik oldalra a „CVM DEO PRO PATRIA ET LIBERTATE” felirat került, ami Rákóczi zászlóin szerepelt, jelentése pedig: „Istennel a hazáért és a szabadságért.” Az 1937. május 2-án tartott szoboravatáson részt vett Horthy Miklós kormányzó mellett az ország vezetésének színe-java.

Az avatásról a korabeli filmhíradó is beszámolt. Az emlékmű sikeresen állt ellent a történelem viszontagságainak, egyedüli változás az volt, amikor 1945 után levésték a talapzatról a „CVM DEO” -t, ami csak a rendszerváltozást követően került vissza. A Steindl Imre Program keretében 2014-ben restaurálták a szobrot, ami azóta is az eredeti helyén áll.

A Kossuth-szoborcsoport

A nemzet főtere talán leghíresebb szobrának története még a XIX. század legvégén vette kezdetét. Pontosabban Kossuth Lajos 1894. március 21-én bekövetkezett halálának másnapján. Ugyanis ekkor már felvetették a fővárosi közgyűlésen, hogy szobrot kellene állítani az 1848–1849-es szabadságharc vezetőjének. A felvetést követően létre is hoztak egy bizottságot, amely a szoborállítási munkálatok előkészítésével volt hivatott foglalkozni, illetve a költségek fedezésére országos gyűjtést rendeztek.

Amilyen lendületesen vette kezdetét az egész folyamat, olyan nehézkesen ment a folytatás. Elsőre 1903-ban írt ki pályázatot a főváros, de ezt érvénytelennek nyilvánították. Ezt követően 1906-ban egy újabb pályázatot írtak ki, aminek az eredményét csak 1908-ban hirdették ki: Horvay János pályamunkája nyert. A művész hozzá is kezdett a szobor és a talapzat elkészítéséhez, viszont közbeszólt az I. világháború.

1914-ben már készen volt a márványtalapzat, viszont nem volt szabad vasúti kocsi, amin elszállíthatták volna a fővárosba. A háborút követő zavaros időkben a megszálló románok lefoglalták és eladták a márványt más célokra. Csak az 1920-as években tudott ismét munkához látni Horvay, akinek a művét végül 1927. november 6-án sikerült felavatni.

Az emlékmű Kossuth Lajost az első felelős magyar kormány tagjai körében ábrázolja, akiknek tartása és arckifejezése melankolikus és levert. Ezt azzal magyarázták, hogy a szobrok nemcsak az 1848–1849-es szabadságharc leverésén, hanem a trianoni békediktátumon is búsulnak. A talapzat hátulján Petőfi Sándor Élet vagy halál! című versének első sorai olvashatóak:

„A Kárpátoktul le az Al-Dunáig
Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar!
Szétszórt hajával, véres homlokával
Áll a viharban maga a magyar.”

Az avatáson részt vett Horthy Miklós kormányzó és gróf Bethlen István miniszterelnök is, gróf Apponyi Albert mondott beszédet. A szobor leleplezését a korabeli filmhíradó is megörökítette.

A Kossuth-szoborcsoport 1930-ban (Fotó: Fortepan)

A Kossuth-szobor 1937-ben (Fotó: Fortepan/Új Nemzedék napilap)

A Kossuth-szoborcsoport 2019-ben (Fotó: Kozics Júlia/pestbuda.hu)

Budapest 1944–1945-ös ostromában a szoborcsoport is számos sérülést szerzett, amelyeket 1949-ben javítottak ki, hogy utána 1950-ben lebontsák az egész alkotást. Ugyanis a kiépülő kommunista diktatúrának nem tetszett az emlékmű: a szobrok század eleji neobarokkos megformálása, a szinte kizárólag csak arisztokratákból álló Batthyány-kormány és a letörtség.

A lebontott szobrot egy ideig a Kerepesi temetőben tartották. Az új szobor elkészítésére Kisfaludi Strobl Zsigmondot kérték fel. A szobrász igyekezett alkalmazkodni a hatalom elvárásaihoz: az új talapzat balatonalmádi vöröskőből készült, a levertséget felváltotta a forradalmi hevület, a főnemes kormánytagok helyét pedig átvette a honvéd, a csikós, a diák, a munkás és a paraszt, ezzel szimbolizálva a munkás-paraszt összefogást és a dolgozó értelmiséget. Az új szoborcsoportot 1952-ben avatták fel.

A Kisfaludi-féle Kossuth-szobor 1966-ban (Fotó: Fortepan)

A Kisfaludi-féle Kossuth-szobor 1967-ben (Fotó: Fortepan)

Kisfaludi alkotása egészen a 2010-es évek elejéig maradt a Kossuth téren. Ekkor ugyanis kezdetét vette a Steindl Imre Program, amelynek célja, hogy helyreálljon a nemzet főterének 1945 előtti arculata. A program végrehajtásáért felelős szakemberek eredetileg vissza szerették volna hozni az 1973-ban Dombóvárra került szoborcsoportot, ám a helyiek tiltakozása és a műemlékvédelmi megfontolások miatt elálltak ettől a tervtől.

Ugyanis az eredeti szoborcsoport márványból készült, aminek az állapota igen gyorsan leromlana a fővárosi levegőben, illetve telenként védőfóliával kellene beborítani, ami rontana a tér képén. Így végül amellett döntöttek, hogy Horvay János alkotásának pontos rekonstrukcióját állítják fel, ami márvány helyett tartósabb süttői mészkőből készült. A régi-új szoborcsoportot 2015-ben avatták fel. Kisfaludi elbontott alkotását pedig restaurálást követően a Nemzeti Közszolgálati Egyetem campusán állították fel.

Tisza István szobra

1928 tavaszán országos gyűjtésbe kezdett a Tisza István Emlékbizottság, hogy szobrot tudjanak állítani Budapesten az 1918 őszén meggyilkolt
miniszterelnöknek. Őszre már elég pénzzel rendelkeztek ahhoz, hogy kiírhassák a pályázatot, amit Zala György és Orbán Antal pályaműve nyert meg.

A századforduló megbecsült szobrásza, Zala nem akart kimaradni a pályázatból, mivel nagyra becsülte Tisza Istvánt, ez a műve lett élete utolsó monumentális alkotása. Az emlékmű helyének a székesfőváros az Országháztól északra lévő, parkos terület határozta meg. Az alkotást végül 1934. április 22-én tudták felavatni Gömbös Gyula miniszterelnök jelenlétében, amiről a korabeli filmhíradó is beszámolt.

A Tisza-szobor 1934 körül (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Tisza István szobra 1938-ban (Fotó: Fortepan)

Tisza István szobra 2019-ben (Fotó: Kozics Júlia/pestbuda.hu)

Budapest ostromában az emlékmű megsérült, illetve 1945 tavaszán (más szobrokkal együtt) Tisza István szobrát ledöntötték. A megsérült főalakot ezek után beolvasztották, az emlékművet pedig 1948-ban lebontották. Viszont megmaradt a kétoldalt lévő két szoborcsoport: a főalaktól balra lévőt Esztergomba szállították, ahol A magvető néven állították fel, a főalaktól jobbra lévőt pedig a hűvösvölgyi laktanya udvarán állították fel, és a Katona búcsúja címet adták neki.

Az emlékmű helyétől nem messze állították fel 1975-ben Varga Imre alkotását, amely gróf Károlyi Mihályt ábrázolja, aki Tiszának az egyik legnagyobb politikai ellenfele volt. Ezt a szobrot, végül 2012-ben bontották el a Steindl Imre Program keretében, hogy ismét fel tudják állítani Tisza István szobrát. Károlyi szobrát egy restaurálást követően Siófokon állították fel. A régi-új Tisza István-szobrot 2014. június 9-én avatták fel.

Nyitókép: gróf Andrássy Gyula szobra (Zala György, 1906) a Parlamenttől délre 1930-ban (Fotó: Fortepan)