Manapság mindenki fotózik: okostelefonnal, kompakt kisgéppel vagy drágább, akár több százezres profi kamerával. Elég egy kattintás, és máris elkészült a fénykép, amelyet, ha nem tetszik, azonnal ki is törölhetünk. Ráadásul a legtöbb fényképezőgép elfér egy kisebb-nagyobb kabátzsebben: általában még a profik felszereléséhez sem kell több egy hátizsáknál. 


A régi tőzsde épülete, a Lloyd-palota a mai Széchenyi tér déli oldalán, balra a kép alján Klösz György lovaskocsija is látható. A felvétel 1867 és 1877 között készült (Fotó: Klösz György/ FSZEK Budapest-képarchívum)

A Monarchia idején azonban a városfotózás még egészen máshogy működött. Amikor a műfaj egyik legjelesebb magyarországi képviselője, az 1844-ben Darmstadtban született Klösz György elkezdett fotózni, még rengeteg mindent kellett magával cipelnie, ha meg akart örökíteni egy-egy pillanatot.

Az akkoriban elterjedt nedves kollódiumos eljárás során ugyanis vegyszerek segítségével fényérzékennyé tett üveglapra készültek a képek, és mivel a nagyítás technikáját kezdetben még nem ismerték, az elkészült negatívnak éppen akkorának kellett lennie, mint a pozitív papírkópiának. Klösznek tehát a gépén túl üveglapokat, vegyszereket és vizet is magával kellett cipelnie minden egyes helyszínre. 

A befejezőfélben lévő Nyugati pályaudvar és a még javában épülő Teréz körút 1877-ben (Fotó: Klösz György/Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.201)

Őt azonban ez nem riasztotta vissza semmitől. Pályája során mintegy 4000 képet készített, amelyeknek bár jó része elveszett, különböző archívumokban (például Budapest Főváros Levéltárában) még így is sok példánya fellelhető, sőt meg is tekinthető, ahogyan ebben a cikkben is. 

A Lechner Ödön tervezte városligeti korcsolyacsarnok, egy 1875 után készült felvételen (Fotó: Klösz György/FSZEK Budapest-képarchívum)

Klösz tudatosságára jellemző volt, hogy amikor az 1860-as évek közepén Magyarországra érkezett két társával, rögtön „fényírdát” is nyitottak a mai Petőfi Sándor és a Régiposta utca sarkán, amelyet 1872-ben a Ferenciek terére költöztettek. Klösz már első műtermének megnyitása óta sokat utazott az országban: Pest-Budán (1873-tól Budapesten) kívül így számtalan magyar kastély és természeti katasztrófa (árvíz) megörökítését is neki köszönheti az utókor. 

A budai Fő utca az 1876-os árvíz idején jégtáblákkal, a Litschauer és Götz cég karnislerakatát hirdető táblával a házfalon, háttérben a kapucinus templommal (Fotó: Klösz György/FSZEK Budapest-képarchívum)

Ő volt az egyik első olyan magyarországi fényképész, aki „hivatalos” megrendeléseket is kapott: 1872-ben a bécsi világkiállítást fotózta, 1885-ben az Országos Általános Kiállítást, de mintegy 700 képet készített az 1896-os millenniumi kiállításról is. Eközben sorra kapta a megbízásokat a fővárostól is: sok-sok épület, tér, utca képe az ő munkájának köszönhetően őrződött meg az utókor számára, de ő is végigdokumentálta például Kossuth Lajos temetését. A Siemens & Halske cég megbízásából ő rögzítette az első pesti villamosok képét is. 

Az 1885-ös kiállítás Iparcsarnoka a Városligetben (Fotó: Klösz György/FSZEK Budapest-képarchívum)

Klösz György folyamatosan fejlesztette magát, kipróbálta az újabb és újabb technikákat: az 1880-as években felfedezett zselatinos szárazlemez-eljárást is az elsők között kezdte alkalmazni Magyarországon. Így a már ismertetett kollódiumos eljárással párhuzamosan ezt az újabb, könnyebb módszert is használta a képei elkészítéséhez. 

Egy eltűnt csoda: az 1900-ban az Erzsébet híd építése miatt lebontott régi Pesti Városháza 1890 táján (Fotó: Klösz György/FSZEK Budapest-képarchívum)

Képeit tudatosan készítette elő, mindig ügyelt a megfelelő fényviszonyokra, a pontos beállításra, a részletekre, még az árvizek esetén is. Alkotásai kiváló lenyomatai a viharos ütemben fejlődő, világvárossá váló Budapestnek, ugyanakkor megható módon örökítik meg a régi, kedves, apró, középkori, eltűnőben lévő várost is. Klösz képein gyakran érezni ezt a kettősséget: az új, csillogó paloták mellett a lebontásra ítélt régi Pest és Buda házai is megjelennek nála. 

A régi Erzsébet híd 1910 körül (Fotó: Klösz György/FSZEK Budapest-képarchívum)

A mind vagyonosabbá váló Klösz György 1882-ben villát és műtermet építtetett a Svábhegyen, majd tíz évvel később a Hunfalvy utcában, 1894-ben pedig a Városligeti fasor 49.-ben. Fiát, Pált 1903-ban társtulajdonossá tette cégében, amely ekkortól kezdve Klösz György és Fia Udvari Fényképészeti, Térképészeti és kőnyomdai Műintézet néven működött. 

Ilyen is volt Budapest: a Gellért-hegy Tabán felőli lejtője 1895 körül (Fotó: Klösz György/FSZEK Budapest-képarchívum)

A századfordulós Budapest városképének megörökítésében elévülhetetlen érdemeket szerző fotográfus 1913-ban halt meg a fővárosban. Fényképei azonban még ma, több mint száz évvel később is hűen őrzik a boldog békeidőknek hangulatát, annak a kornak, amely néhány évtized leforgása alatt közepes méretű kereskedővárosból európai színvonalú világvárossá formálta Budapestet, és amely olyan tehetséges, vállalkozó szellemű embereket vonzott, mint Klösz György. 

Épül a földalatti az Andrássy úton 1894. szeptember 19-én. A vasút tervezője ugyanaz a Siemens & Halske cég volt, mint az első körúti villamosé (Fotó: Klösz György/FSZEK Budapest-képarchívum)


Az 19131914-ben lebontott Nemzeti Színház az akkori Kerepesi, mai Rákóczi úton, az Astoriánál 1890 körül (Fotó: Klösz György/FSZEK Budapest-képarchívum)

Nyitókép: A budai Duna-part a Várkert Bazárral és a rakparti házakkal, fent a Várpalota, a Szent György tér a Karmelita kolostorral és a Sándor palotával 1890 körül (Fotó: Klösz György/FSZEK Budapest-képarchívum)