2019. november 26. 09:00

Budapest fáiról szól a pestbuda.hu munkatársának könyve. A hiánypótló kötet a velünk élő faóriásokon kívül a hozzájuk kapcsoló történeteket és archív fotókat is bemutatja.

Írta: Bukovszki Péter

Régóta várt könyvet mutat be kedden a Látóhatár Kiadó a zugligeti Lóvasút rendezvényközpontban. A könyv munkatársunknak, Viczián Zsófiának Budapest különleges, idős, vagy a kulturális örökség szempontjából érdekes fáiról szóló, a pestbuda.hu-n megjelent írásainak szerkesztett változatát foglalta kötetbe. Bár a természet nyugalmát a nagyvárosban is folyvást kereső ember számára ez már önmagában is izgalmas lenne, a könyv jóval többet nyújt ennél.

A szerző ugyanis a fák bemutatásán túl ahol lehetett, felkutatta és dokumentálta azok történetét, a hozzájuk kapcsolódó emberi sorsokat, epizódokat is, mindezt látványos, archív fotókkal illusztrálva. Viczián Zsófia a főváros majd minden kerületében talált figyelemre méltó fákat, különleges zöldterületeket; a kötetben az archív képeken kívül csodálatos természetfotók mutatják be jelenlegi állapotukat is.

A könyv borítója

A budapesti fáknak természeti értékük mellett kulturális jelentőségük is van. Gyermekkorában mindenkinek volt kedvenc fája, és remélhetőleg sokaknál ez felnőttként sincs másképp. Érdekes belegondolni, ki ültette a fát? Mikor és miért? Milyen volt a környék akkor, amikor még csemege volt, és hogyan változott az elmúlt évtizedek, évszázadok alatt?

A kötet segít átérezni számunkra, hogy ezek a gyönyörű növények a főváros múltjának élő (!) tanúi is egyben, melyeknek törzsét olykor hírneves emberek, a város múltjának alakítói is érinthették. Éppen úgy, ahogyan ma mi is megtehetjük. A fák ugyanis nemcsak árnyékot és védelmet nyújtanak, hanem öles törzsükkel átkarolják a történelmet is.

A könyv felidézi azt is, hogyan formálódott a fák szerepe a fővárosban az idők során. Az előszóból kiderül, hogy Pest első sétateréért Széchenyi Istvánnak még komoly harcot kellett vívnia, hisz sokan gondolták úgy, a fa csak az erdőbe való. Végül mégis felismerték: növények nélkül belefulladnak a porba.

A város az 1800-as évek második felére kizöldült, újonnan épült városrészeibe szép fasorokat ültettek, piactereiből zöld szigetek formálódtak, és létrejöttek az olyan nagy városi parkok is, mint az Orczy-kert, a Városliget, a Népliget.

A könyv rávilágít arra is, hogy a Budapesti fák bizony nagy túlélők, hiszen nem minden egyednek adatott meg, hogy főúri kertben vagy éppen József nádor Margitszigetén állhasson; sokuk került szembe a gazdasági fejlődéssel vagy a politikai döntésekkel, másokat pedig a nyomorukban fejszét ragadó emberek vágtak ki. A megmaradó példányok tehát ebből a szempontból is kiemelkedően fontosak, hiszen a társadalom változását is végigkövethették.

Számos fa érzelmileg is közel áll hozzánk, sokuk évszázadok óta a városképhez tartozik, így néha hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla, hogy ezek is élőlények, s így idejük egyszer majd lejár vagy már le is járt. A kötet ezért egyben látlelet, pillanatfelvétel is a 2010-es évek végéről, zömmel idős fákról. Noha legtöbbjük még idős kora ellenére is zöldell, ki tudja, meddig maradnak még velünk, gyerekeink, unokáink is gyönyörködhetnek-e majd bennük, pihenhetnek-e majd a lombjuk alatt, mint a Margitsziget legendás platánjai alatt Arany János?

Ne feledjük ezért – hívja fel a figyelmet a kötet zárszava – „ahhoz, hogy évtizedek múlva megszülethessen majd egy hasonló könyv Budapestről, most kell elültetnünk a csemetéket, és most kell vigyáznunk a fiatal, felnövekvő növendék fákra. Azokra, amelyeknek a története a jelenben íródik: mi hagyunk nyomot az évgyűrűkben, a mi jelenkori történetünk záródik majd a kérgükbe.”


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó