2019. december 29. 10:00

A Magyar világ 1938–1940 című kiállítás pillanatképet ad a második világháború előtti utolsó békeévek Magyarországáról. A tárlat a korszak politikai, társadalmi és művészeti életét mutatja be interaktív eszközökkel úgy, ahogy azt az adott kor emberei látták és átélték. Beléphetünk az egykori kávéházba, moziterembe, szavazófülkébe.

Írta: Dabasi H. Kinga

A második világháború előtti utolsó békeévek Magyarországára kalauzolja el a látogatókat a Nemzeti Múzeum Magyar világ 1938–1940 című kiállítása. A tárlat a korszak politikai, társadalmi és művészeti életét mutatja be interaktív eszközökkel úgy, ahogy azt az adott kor emberei látták és átélték.

Időutazás a 1930-as évekbe (Fotó: pestbuda.hu)

Találkozunk politikusokkal, államférfiakkal, Horthy Miklóssal, Teleki Pállal, de ugyanúgy a sztárokkal, Jávor Pállal, Karády Katalinnal vagy Muráti Lilivel. Egy működő kávézó is megidézi a kor hangulatát, a moziteremben a magyar film aranykorába pillantunk bele.

A kiállítás a trianoni békekötésnek és következményeinek bemutatásával kezdődik, az országvesztés időszaka után az országépítés korszakának belpolitikai, külpolitikai vonatkozásai, valamint a hazai sajtó és a területi revíziók kérdése jelenik meg.

A korabeli kávéházak hangulatát is felidézi a kiállítás (Fotó: pestbuda.hu)

Magyarországon 1938-1940-ben nagy változások történtek. A trianoni bilincseket letörve az ország területe 66 ezer négyzetkilométerrel, lakossága 3,8 millió fővel gyarapodott. Az Eucharisztikus Világkongresszuson és a Szent István emlékév eseményein a nemzet megmutatta, hogy hű a keresztény gyökereihez.

A futballválogatott világbajnoki ezüstérmet szerzett, azt bizonyítva, hogy a magyarokkal számolni kell, miközben a lakosság nagy része Karády Katalin, Muráti Lili, Jávor Pál és Páger Antal filmjeit nézve szórakozott. Ezek az évek egy súlyos problémákkal küzdő, de egységes és gyarapodó ország képét mutatták.

A kiállítás a trianoni békekötés és következményeinek bemutatásával kezdődik (Fotó: pestbuda.hu)

Európa azonban változóban volt, megjelentek és megerősödtek a totális diktatúrák, a magyar történelmi hagyományoktól idegen, ember- és istentelen eszmék, az újabb háború pedig elkerülhetetlenné vált, amelyből geostratégiai helyzetéből adódóan végül Magyarország sem tudott kimaradni. De 1940-ben a lakosság többsége még nem tudta, hogy az ország történelmének legpusztítóbb háborúja felé sodródik.

Az 1930-as évek végére az ország eljutott arra a szintre, hogy egy szegény, vesztes államból a régió stabil, meghatározó szereplőjévé váljon, amely felléphet a magyarság közös céljáért, a nemzet egyesítéséért.

A kicsire zsugorodott hazában alig volt olyan család, amelynek ne maradt volna rokona az elszakított területen vagy ne kellett volna egyik hozzátartozójának elmenekülni szülőföldjéről. Az otthon elvesztése, a szenvedés és megaláztatás érintette az egész társadalmatát, a revízió általános magyar vágy volt.

A revízió gondolata a hétköznapi tárgyakon is megjelent (Fotó: pestbuda.hu)

Ez tárgyiasult formában is megjelent a gyerekek iskolai füzetétől, ceruzáitól, társasjátékaitól kezdve a szódásüvegeken, díszvázákon át a közterületeken álló szobrokig, emlékművekig és országzászlókig.

Budapesten a Szabadság téren 1921. január 16-án avatták fel az elcsatolt országrészeket szimbolizáló Magyar Feltámadás-szoborcsoportot, az úgynevezett irredenta szobrokat. Az allegorikus szobrok megmintázására a korszak négy híres szobrászművészét kérték fel. A három méter magas szobrokat a tér északi oldalán legyezőszerűen, az egyes égtájak felé tájolva állították fel.

A Szabadság téri irredenta szobrokról alacsony példányszámban kisebb bronz és terrakotta, illetve a kiállításon látható nagyobb méretben terrakotta másolatok készültek.

Nyugat – Sidló Ferenc alkotásáról készült terrakotta másolat a kiállításon (Fotó: pestbuda.hu)

Dél – Szentgyörgyi István alkotásáról készült terrakotta másolat a kiállításon (Fotó: pestbuda.hu)

Kelet – Pásztor János alkotásáról készült terrakotta másolat a kiállításon (Fotó: pestbuda.hu)

Észak – Kisfaudi Stróbl Zsigmond alkotásáról készült terrakotta másolat a kiállításon (Fotó: pestbuda.hu)

Bár a lakosság körében elterjedtebbé vált a rádió és megjelent a filmhíradó, a két világháború közötti korszak messze legfontosabb tömegkommunikációs eszköze az írott sajtó volt: az 1930-as évek Magyarországán 1300 újság jelent meg.

A paletta – témát és világnézetet tekintve egyaránt – rendkívül széles volt, a politikai színezetű lapok mellett nagy számban elérhetőek voltak egyházi, irodalmi, művészeti, tudományos, gazdasági, szakmai folyóiratok, valamint könnyedebb témával foglalkozó (színház, divat, bulvár, sport, mindennapi élet, humor, képes magazin) sajtótermékek, illetve ezek keverékei.

Az 1930-as években megjelent lapokból láthatunk válogatást a tárlaton elhelyezett újságosbódénál (Fotó: pestbuda.hu)

A Szent István-emlékév elsődleges célja az volt, hogy emléket állítson Magyarország első királyának, a magyarság pedig bizonyítsa, hogy az eltelt 900 évben – a történelem viharainak ellenére is – hű maradt a Szent István király által kijelölt úthoz.

Az Eucharisztikus Világkongresszussal együtt az emlékév különösen fontos kiállás volt a keresztény hit, kultúra és hagyomány mellett egy olyan időszakban, amikor két totális állam veszélyeztette Európát. 1939-ben az ország minden pontján tartottak megemlékezéseket, emléküléseket, körmeneteket, kulturális programokat, valamint számos Szent Istvánt megidéző műalkotás született, köztük több köztéri szobor.

A Szent István-emlékév fontos kiállás volt a keresztény hit, kultúra és hagyomány mellett ​(Fotó: pestbuda.hu)

1938. május 25-e és 29-e között Magyarország adott otthont a 34. Eucharisztikus Világkongresszusnak. Egy olyan időszakban, amikor Európát két végletekig vallásellenes diktatúra – a Harmadik Birodalom és a Szovjetunió – veszélyeztette, hívők százezrei gyűltek össze a krisztusi béke és szeretet hirdetésére.

Az 1938-ban megrendezett Eucharisztikus Világkongresszusról filmfelvételeket is megnézhetünk (Fotó: pestbuda.hu)

A két világháború közötti időszakban a városban élők egyik legnépszerűbb szabadidős tevékenysége a filmszínházak látogatása volt. 1938-ban a fővárosban több tucat filmszínház várta a nézőket 1-2 pengős mozijegyekkel. 

Az 1930-as években a magyar filmgyártásban a polgári komédia műfaja dominált, a nézők könnyedségre, vidámságra, és a boldog befejezésre vágytak. A magyar film aranykorában, 1930-45 között 360 film készült Magyarországon.

A moziterembe lépve bepillanthatunk a magyar film aranykorába (Fotó: pestbuda.hu)

Az első világháború hatása a magyar társadalom szerkezetében is érezhető volt: a társadalom gerincének számító egykori polgári középosztály jelentősen átalakult, az elszegényedés, a modern idők hívogató szava ezt a réteget is befolyásolta. Az általános életszínvonal-csökkenés mellett a korábban relatíve egységes középosztály átalakult: lazultak az illemszabályok, csökkentek a lakásméretek, változtak a fogyasztói szokások, még a szépségideál is.

Polgári család egy berendezett szalonban (Fotó: pestbuda.hu)

A modernizáció jegyében új csoportok is csatlakoztak a középosztályhoz (például műszaki szakemberek). Egy újfajta, merőben XX. századi középréteg volt születőben: a fogyasztói társadalom középosztálya.

A társadalmi kvízt kitöltve megismerhetjük a korszakban élt emberek élethelyzetét, pályaválasztását, döntési lehetőségeit (Fotó: pestbuda.hu)

A magyar társadalom középrétege ekkorra újra megerősödött, jelentős lett a polgárság, a vidéki öntudatos parasztság biztosítani tudta saját megélhetését, ugyanakkor legendák keringtek az erzsébetvárosi Csikágóról, a budapesti alvilág központjáról, és égető szociális probléma volt a külvárosi nyomortelepek lakosainak ellátása, a vidéki parasztság helyzetének javítása, a földkérdés.

Egy igazi szavazófülkét is berendeztek (Fotó: pestbuda.hu)

A két világháború között, a térségben messze kiemelkedő magyar oktatás alapjait Klebelsberg Kunó fektette le, aki 1922 és 1931 között töltötte be a vallás- és közoktatásügyi posztot. Ebben az időben a rendkívül sikeres népiskolai programnak köszönhetően a népiskolák száma 7000, a képzett és elhívatott tanítók száma több mint 21 000 lett. A fejlesztések a felsőoktatást is érintették.

Keresztény értékrend, hazafias gondolkodás, közösségi szellem: ezek voltak a két világháború közötti magyar oktatás fő pillérei (Fotó: pestbuda.hu)

A két világháború között a különböző ifjúsági szervezetek is részt vettek a fiatalok nevelésében. Gyarapították tudásukat, keresztény értékrendre és hazafias gondolkodásra neveltek, erősítették a közösségi szellemet. Ezek közül a legnépszerűbb a cserkészet volt, amely 1910 óta volt jelen az országban.

Itt látható először a nagyközönség előtt az a korábban elveszettnek hitt műtárgy, ami nemrég került elő. A faburkolatba illeszthető faragott magyar államcímer a Parlament Delegációs termének szónoki emelvényét díszítette 1904 és 1944 között. A második világháború után a Parlament Delegációs terem díszítését elbontották, ebből csak néhány kiegészítő elem került elő, mint ez itt kiállított címer. A termet 2017-ben rekonstruálták, újrafaragták az emelvény címerét is. 

Faragott magyar államcímer, amely a Parlament Delegációs termének szónoki emelvényét díszítette 1904 és 1944 között​ (Fotó: pestbuda.hu)

A tárlat 2020. március 15-ig látogatható a Magyar Nemzeti Múzeumban.

Nyitókép: Polgári szalon a kiállításon (Fotó: pestbuda.hu)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó