Diescher József egy nagy múltú, Frankfurt am Mainból származó családba született 1811 áprilisában Pesten. Tanulmányait végig céltudatosan végezte. Fontos megjegyezni, hogy a XIX. század elején Magyarországon az építészszakma nem létezett, hanem csak az építőmesteri foglalkozás, az is céhes keretek között.

Diescher az inaséveit követően a vasárnapi iskolaként működő városi rajziskolába járt öt évig. Ezt követően 1828-ban külföldi vándorútra ment, mivel ezt írta elő a szigorú céhes szabályzat (csak az lehetett építőmester, aki építésvezető pallérként sikeresen teljesített külföldön). A leendő építész előbb a császárvárosban, Bécsben, majd Münchenben dolgozott. Bécsben Philipp Brandl polgári építőmesternél, Münchenben pedig Xaver Mayer kőművesmesternél ténykedett.

De nemcsak dolgozni ment külföldre, hanem folytatni az építészeti tanulmányait is: többek között a berlini Bauakademie-re (a korszak több híres építésze is tanult itt), illetve a müncheni Polytenchnikumba is járt. Több német és olasz várost is meglátogatott 1837-ig, hogy tanulmányozza az építészetüket, majd hamarosan hazatért. 1839-ben lett a Pesti Építész Céh tagja.

Diescher József portréja 1860 környékéről (Forrás: Wikipédia)

Diescher József elismert építész volt a korabeli Pesten. Bár sok munkáját azóta lebontották, ma is mintegy húsz fontos épület őrzi a keze nyomát. De kivitelezői tevékenységével is jelentős mértékben járult hozzá Budapest fejlődéséhez. Csak 1850 és 1860 között több mint 200 építési engedélyt kapott, igaz, többségét építésvezetőként, kivitelezőként. Az engedélyekből is tudhatjuk meg azt is, hogy az építész eleinte csak klasszicista stílusú lakóépületeket tervezett.

Viszont az 1860-as évek elejétől már megjelennek a historizáló elemek is a tervein, majd az évtized közepétől, végétől már tisztán historizáló stílusban tervezett. De nemcsak tervezett, hanem építésvezetőként is tevékenykedett.

Nevéhez köthető a Magyar Tudományos Akadémia székházának kivitelezése, illetve az Ideiglenes Képviselőház (ma Olasz Intézet) építkezésének vezetése, utóbbi épület tervezője Ybl Miklós volt. Érdemeikért a király a Ferenc József-renddel tüntette ki őket.

A Magyar Tudományos Akadémia székháza az 1880-as években, Klösz György felvétele. Diescher József volt az épület kivitelezője (Fotó: Fortepan)

A Magyar Tudományos Akadémia 2019-ben (Fotó: mta.hu)

A Képviselőház a Bródy Sándor utcában az 1870-es években, Klösz György felvétele. Ennek az épületnek is Diescher József volt a kivitelezője (Fotó: Fortepan)

Az egykori Képviselőház épületében van jelenleg az Olasz Intézet

Diescher Józsefet az 1850-es évek közepén kérte fel az önállósult szlovák nyelvű evangélikus egyházközség, hogy tervezzen meg nekik egy új templomot (korábban a német–magyar evangélikusokkal közösen használták a Deák téri templomot). Az addig klasszicista stílusban tervező építész ezúttal a romantika, illetve a historizmus elemihez nyúlt: az alapjában véve neoromán épületnek olyan elemei vannak, amelyek a (neo)gótikus stílusra jellemzők (például fiálék).

Diescher nemcsak egy ezer fő befogadására alkalmas templomot tervezett, hanem mellé két oldalról egy paplakot és egy iskolát is. Az építkezés 1856-ban vette kezdetét a Kerepesi (ma Rákóczi út) út 57. szám alatti telken, és 1863-ra készült el az épület. Igaz, a hívek csak négy év múlva vehették birtokukba az új templomukat, mivel addig a belső munkálatok folytak.

Viszont az építkezés olyan költséges lett, hogy a szlovák evangélikus egyházközség úgy döntött, hogy építtet egy bérházat is, hogy annak a bevételeiből fedezzék a kiadásaikat. Az 1890-es évek elején Schweiger Gyula tervei alapján épült fel a bérház (Luther-udvar a homlokzatán lévő szobor után), ami viszont eltakarta a templomot a Rákóczi útról nézve.

A Kerepesi úti (ma Rákóczi úti) templom a paplakkal és az iskolával a Vasárnapi Ujság 1863-as számából

Ki ne tudná, hol van a Füvészkert? Ráadásul Molnár Ferencnek köszönhetően nemcsak a fővárosiak ismerik ezt a helyet, hanem egy egész nemzet, hiszen a Füvészkert központi helyszínként szolgál a Pál utcai fiúk című műben (Nemecsek Ernő itt kap tüdőgyulladást). A Füvészkert 1847-től az egyetem tulajdona.

Ezt megelőzően a Festetics család birtokolta a területet, amelyen egy klasszicista stílusú vadászkastély állt, ezt a század első felében Pollack Mihály tervei alapján építették át klasszicista stílusban (ma ez a főépület). A tulajdonosváltással a kertnek igazgatója lett Gerenday József személyében, aki a terület megváltoztatásáról ábrándozott állatkerttel és pálmaházzal (nemegyszer bukkantak fel jaguárok a kertben).

Végül 1864 és 1865 között felépült a pálmaház Diescher József tervei szerint, aki egy öntöttvas szerkezetű, hatalmas üvegfelületekkel rendelkező épületet tervezett. Fontos megjegyezni, hogy ekkoriban a háznak még csak bádogtetője volt, és csak a növények teleltetésére használták (vagyis nem úgy funkcionált, mint egy hagyományos pálmaház, hanem úgy, mint egy üvegház).

Ez a helyzet a II. világháborúval változott meg, mivel az épület bombatalálatot kapott: 1965–1966 folyamán id. Kotsis Iván vezetésével nemcsak helyreállították a károkat, hanem üvegtetőt és nagyobb belmagasságot is kapott az épület, amelyben így már kényelmesen elfértek és nőhettek a pálmafák.

A füvészkerti pálmaház 1910-ben (Fotó: Fortepan/ELTE, Füvészkert)

A füvészkerti pálmaház napjainkban (Fotó: jozsefvaros.hu)

Szinte minden fővárosi látta már a belvárosi Szent Anna-templomot vagy közkeletibb nevén a Szervita téri templomot, hiszen a tér központi helyen található. A templom múltja egészen a XVIII. századig nyúlik vissza. A század elején még javában folytak az újjáépítési munkálatok, hiszen néhány évtizeddel korábban még az oszmánok uralták Budát és Pestet. Persze nemcsak a károkat hozták helyre, hanem új épületeket is emeltek.

Ezek közé tartozik a Szervita téri templom is, amelynek az építése Höbling János tervei alapján kezdődött meg, majd halálát követően Pauer János György vezetésével fejezték be az épületet 1732-re. Ezt követően a templom egészen az 1848–1849-es szabadságharcig ki tudta szolgálni a katolikus híveket, és díszére volt Pestnek.

Viszont 1849 májusában, Buda ostroma alatt az osztrák csapatok elkezdték lőni a pesti oldalt, és ekkor jelentős károk keletkeztek a Szent Anna-templomban, illetve a közvetlen szomszédságában álló szervita kolostorban is, ami 1772-re készült el. A helyreállítást nem kapkodták el, mivel egészen az 1870-es évekig kellet rá várni. A restaurálási tervek elkészítésével Diescher Józsefet bíztál meg.

Diescher viszont nemcsak helyre szerette volna állítani az épületegyüttest, hanem új arculatot is tervezett neki, mivel az addigi barokk homlokzat helyett a templom és a kolostor 1871 és 1874 között neoreneszánsz megjelenést kapott. Továbbá azt is meg kell jegyezni, hogy a templom szomszédságában felhúzott kolostorban nemcsak a szervita szerzetesek kaptak helyet, hanem bérelhető lakásokat is kialakítottak benne, hogy a lakbérekből fedezni tudják a helyreállításra felvett hitel törlesztését.

Sajnos a II. világháború és Budapest 1944–1945-ös ostroma is romba döntötte a szerviták kolostorát, amelyet ekkor már nem építettek vissza a kiépülő kommunista rendszer ateizmusa miatt. A Szervita téri templomot helyreállították, és a mellett lévő telken 1976-ban Jeney Lajos és Bán Ferenc tervei szerint felépítették a Belvárosi Távbeszélő Központot. Ezt a közelmúltban bontották le, és a helyén már épül egy modern hotel és lakóház.

A Szent Anna-templom és a szervita kolostor 1890 körül, Klösz György felvétele (Fotó: Fortepan)

A Szent Anna-templom 2017-ben (esztergomi-ersekseg.hu)

A báró Eötvös József nevéhez köthető, 1868. évi népiskolai törvény valóságos vízválasztó a magyar történelemben, hiszen ezzel a törvényalkotói aktussal alakult ki a modern magyar közoktatási rendszer váza. Európa első közoktatási törvényének (!) hatása nemcsak az analfabetizmus jelentős mértékű visszaszorulásában mutatkozik meg, hanem az iskolaépítési lázban is.

Az 1860-as évek legvége és az 1870-es évek folyamán a Magyar Királyság területén szerte mindenhol iskolák létesültek és épültek, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak. Ebből is kivette részét Diescher József. 1871-ben alapították a VIII. kerületi főreáltanodát. A tervek elkészítésével Diescher Józsefet bízták meg, akinek ez az egyik utolsó munkája.

Az építész figyelembe vette az iskola természettudományos orientációja mellett a modern kor igényeit is: az 1873 és 1874 között felépült, 1848 négyzetméter alapterületű, kétemeletes épületben 89 helyiséget (szaktantermek, tanári szoba, lakás az igazgató, a kapus és az iskolaszolga számára) alakítottak ki, illetve rendelkezett központi fűtéssel, gázvilágítással és mesterséges szellőztetéssel is. Az ivóvízellátást egy vörösmárvány ivókút biztosította az udvaron. Az iskolában olyan hírességek tanultak az évtizedek alatt, mint Karinthy Frigyes vagy Bodrogi Gyula.

Az iskola homlokzatáról készült rajz, 1886 (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

Az épületben ma a Vörösmarty Mihály Gimnázium működik (Fotó: vmgsuli.hu)

Tanterem az iskolában 1886-ból, Klösz György felvétele (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

Sajnos Diescher József 1874. szeptember 28-án 63 évesen meghalt. Így nem tudta megélni utolsó munkájának átadását, amely mind a mai napig iskolaként működik. Igaz, ma már Vörösmarty Mihály nevét viseli. 

Nyitókép: A VIII. kerületi főreáltanoda homlokzatáról készült rajz, 1886 (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)