Írta: Domonkos Csaba

2020. január 13. 09:00

Pár napja írtunk itt a PestBuda oldalán az első magyar repülőgépről és az első magyar pilótáról. 45 éve egy sokkal szomorúbb napja volt a magyar repülésnek, amikor is egy Malév-gép leszállás közben lezuhant Ferihegyen.

A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren (korábbi nevén a Ferihegyi repülőtéren) szerencsére ritkán fordult elő súlyos légibaleset. A legutolsó szerencsétlenség 45 évvel ezelőtt, 1975. január 15-én történt, amikor is egy Malév-gép leszállás közben lezuhant. A gép utasok nélkül repült, ám a katasztrófának így is kilenc áldozata volt: a repülőgép teljes legénysége. 

A beszámolók és a szakcikkek alapján a repülőgép és a személyzet vesztét vélhetően a kedvezőtlen időjárás okozta. A gép egy másik Malév-géppel együtt Berlinből repült hazafelé. Azért két repülő indult el egyszerre a keletnémet fővárosból, mert az utasok nélküli HA-MOH lajstromjelű repülőgép már két napja kint vesztegelt a budapesti rossz időjárás miatt. Időközben Berlinbe érkezett egy másik magyar gép is, egy mentesítő járat.

Arra a hírre, hogy talán le lehet szállni Budapesten, mind a két gép elindult, a HA-MOH utasok nélkül. Azt tervezték, hogy ha kell, Prágában landolnak, vagy ha Budapest közelében derül ki, hogy nem lehet Ferihegyen leszállni, akkor Debrecenben teszik le a gépeket. 

A HA-MOH lajstromjelű repülőgép a ferihegyi kifutón 1966-ban (Fotó: Fortepan, MHSZ)

Az utasokkal teli repülőgép érkezett elsőként a magyar repülőtérre, megpróbálta a leszállást, de a rossz idő miatt átstartolt, és később rendben leszállt Debrecenben. Az őt követő, utasok nélküli gép is tett egy próbát, de a rossz látási viszonyok miatt a pilóták megszakították a leszállást, emelkedni kezdtek, majd – ahogy a vizsgálat később kiderítette – valamiért újra lenyomták a magassági kormányt, azaz süllyedni kezdtek, és a földbe csapódtak. A katasztrófát senki nem élte túl a repülőgépen. 

A repülésről, a baleset idején uralkodó időjárási körülményekről azóta számos tanulmány született, amelyek elemezték a látási viszonyokat. A szerencsétlenség pontos okát máig nem tudták megállapítani. Közrejátszhatott az is, hogy a ködös esti idő miatt – a szerencsétlenség este fél hat előtt pár perccel történt – a pilóták különös érzéki csalódás áldozatai lehettek, amely elhitethette velük, hogy a gépük túl meredek szögben emelkedik, de mindezek mellett a hirtelen jegesedés is oka lehetett a döntésüknek.

1975. március 6-án a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium közleményt adott ki a szerencsétlenségről. Ez szinte minden napilapban megjelent, mi a Magyar Hírlap aznapi számát idézzük, amelyben az alábbiak voltak olvashatók: 

„A bizottság megállapította, hogy a leszállást irányító földi berendezések és a repülésirányító szolgálat működése az előírásoknak megfelelt A repülőgép műszaki állapota rendben volt, a személyzet a gép működésével kapcsolatban a budapesti indulástól a szerencsétlenség bekövetkezéséig semmit nem jelzett. Nem utalt műszaki hibára a repülőgép berendezéseinek és alkatrészeinek utólagos vizsgálata sem. A repülőszemélyzet egészségi állapota, leterhelése és pihentetése a szabályoknak megfelelt. 
A szerencsétlenség oka egyértelműen nem állapítható meg. A bonyolult, gyorsan változó ködös időjárási körülmények között a repülőgép személyzete olyan helyzetbe került. amelyből a továbbrepülés feladatát már nem tudta végrehajtani.”

A lezuhant gépen a következő személyek vesztették életüket: Szerencsés András parancsnok, Lengyel György másodpilóta, Ágoston Lajos navigátor, Szatmári István rádiós navigátor, Pogány Béla hajózó szerelő, Varga Katalin, Pálfai Erzsébet, Hámori Andrea és Vána János légi utaskísérők. 

Maga a repülőgép egy szovjet gyártmányú Il-18V típusú 4 motoros gázturbinás légcsavaros gép volt, azaz a repülőt légcsavar hajtotta, amelyet egy gázturbina működtetett. Az Il-18-as típust az 1950-es években fejlesztették ki az Iljusin repülőgépgyárban. A 35,9 méter hosszú, üresen 35 tonnás repülőgép 90-100 utast tudott szállítani. A Malév 1960-tól használta a típust, előbb utasszállítóként, majd teherszállítónak átalakítva.

Összesen 8 darab Il-18-ast vásároltak. A legutolsó ilyen gépet 1989-ben vonták ki a Malév állományából. Az 1970-es évekre a repülőgép elavulttá vált, sőt a magyar gépek nem is voltak felszerelve a legmodernebb leszállást segítő berendezéssel. Utasokat 1977-ig szállítottak a repülőgéppel, utána csak teherszállításra használták a magyar Il-18-asokat. A közforgalomban a sokkal modernebb Tu-134-esek és Tu-154-esek váltották őket. 

Utasok szállnak fel 1963-ban a Malév egyik Il-18-as repülőgépére (Fotó: Fortepan, Lőw Miklós) 

Sajnos nem csak ez az egy baleset történt a magyar Il-18-as repülőgépekkel, 1962-ben Párizs közelében zuhant le egy gép, míg 1971-ben Koppenhága közelében történt katasztrófa, illetve még egy gépet kellett kivonni 1977-ben, amely Bukarestben sérült meg, de itt személyi sérülés nem történt. 

Nyitókép: HA-MOH lajstromjelű repülőgép ​(Fotó: Fortepan, UVATERV) 

Összesen 2 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Anno utaztam IL18-géppel és féltem. A TU 134 és a TU 154 jó gépek voltak de ez a légcsavaros az 1940-es években már nem volt korszerű. Egyszerűen instabil, billegős, stb. gép volt, kifejezetten egy gyenge konstrukció átépítve sok utas szállítására.


Ez az 1950-es években (50-es évek végén) tervezett korának megfelelő (korszerű) repülőgép volt.

https://hu.wikipedia.org/wiki/..

Nyugaton ebben a korszakban is volt az Il-18-hoz hasonló turbólégcsavaros (gázturbinás) repülőgép. Igen a 70-es években már nem volt annyira korszerű a 80-as években pláne, de akkor már a MALÉV utasszállításra nem használta



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó