Idén lesz százhúsz éve, hogy 1900 nyarán az Erzsébet híd építése miatt lebontották a régi Városháza épületét Pesten. Azonban az épület már a századfordulón is egy ódon, letűnt világ hírnöke volt, a kisvárosias, kicsit mindig álmos Pest világáé, amely mindinkább átadta helyét a rohamléptekkel fejlődő modern nagyvárosnak, amely ekkor már évtizedek óta a Budapest nevet viselte.

A Városház tér és a „régi pesti Városháza”, ma a piarista tömb található itt. A felvétel 1880–1890 között készült (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Klösz György felvétele)

A régi pesti Városháza épülete hosszú időn át szolgálta a várost. A ma is álló, ősi Belvárosi plébániatemplom mögött állt, Pest főterén. A tér a Fő tér, majd Városház tér nevet viselte. A Városháza épülete 1710-ben már állt, 1716–1720 között pedig tornyot is emeltek rá.

A régi pesti Városháza a toronnyal, amikor még csak kétszintes volt az épület. Franz Weiss metszete Carl Vasquez rajza alapján 1837-ből (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

Ezt az első, barokk stílusú épületet aztán 1836-ban Kasselik Ferenc, majd 1862 után Hild József építette át az épület állagának romlása, valamint a kor változó igényei miatt.

 Henry Winkles metszete a régi pesti Városházáról 1845-ből (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

A Városháza tornyának lakói

A Városháza épületéhez kötődtek, és annak a fent említett régi Pestnek voltak színes, érdekes szereplői az úgynevezett „turnerek”, akikre a Világ-krónika című lap így emlékezett 1909-ben:

„A turnerek […] zenészek voltak s fönt laktak a régi városháza tornyában, ahol mindennap délelőtt tizenegy órakor toronyzenét adtak, részint azért, hogy a polgárok megigazíthassák óráikat, részint azért, hogy a polgárnők a muzsikaszót hallván, siessenek az ebéd elkészítésével.”

A turnerek részt vettek ezenkívül a Belvárosi templomban az egyházzenei szolgálatban is. A Világ-krónika emlékezéséből azt is megtudjuk, hogy Pest város 1791-iki zárszámadása szerint fejenként nyolcvankét forint harminc krajcár évi fizetést kaptak, míg akkoriban a városi órásmester, aki a toronyóra karbantartásáért felelt, jóval kevesebbet, mindössze évi harmincnyolc forint fizetést kapott.

A régi Városháza Budapesten 1893-ban. Morelli Gusztáv metszete Nádler Róbert rajza alapján Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben cím műből (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

Az intézmény 1847 táján szűnt meg. Ezt követően csak jóval később, a XIX. század végén és a Duna túlpartján, a budai Koronázó-templomban, vagyis a Mátyás-templom tartottak toronyzenét.

A turner német eredetű kifejezés: szó szerint tornyost jelent, és egykor az ország más településein is lehetett találkozni vele, de például az erdélyi Zselyk település fúvószenekarának tagjait a mai napig így nevezik.

A régi Városháza tornyára Hölbling János bajor építőmester épített 1714–1715 folyamán vállköveken nyugvó mellvédes körerkélyt, kimondottan a turnerek használatára.

A régi Városháza, fényképműnyomat 1891-ből (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

Az idő múlása a régi Pesten

A turnerintézmény 1847-es megszűnéséről Pásztor Mihály a Jövendő 1905. június 11. számában írja, hogy a város ez évi zárszámadásban már nem szerepelnek a turnerek, csak az „órafelhúzó”, akinek egy esztendei bére 60 forint volt. Az itt említett órafelhúzó is ősi foglalkozás volt a pesti Városházán. Az épület eredeti, barokk épületében már alkalmazták a toronyóra 1721-es átadásától, amikor egy Salzer nevű német tanítót fogadott föl a városi tanács, akinek a tanításon kívül a városházi óra fölhúzása is a kötelessége volt.

A pesti Városháza makettje a Kiscelli Múzeumban (Fotó: pestbuda.hu)

A régi pesti időszámításról további anekdotikus részletet tudunk meg Uj Idők 1912. szeptember 8-i számából, mely szerint a Belvárosi templom tornyán azért nincsen óra, mert az előrelátó pesti polgárok nem akartak a Városháza közvetlen közelében zavart az időjelzés körül. Félő volt ugyanis, hogy a Belvárosi templom órája esetleg másként mutatná az időt, mint a hivatalos pesti időt mutató Városházáé.

A borissza alabárdos bakterek éjszakái

Az Uj Idők fenti cikkéből megtudjuk, hogy éjszakánként, miután a turnerek nyugovóra tértek, a Városháza éjjeli őrségét ellátó „alabárdos bakterek”, vették át szerepüket, és ilyenkor ők kiáltották az ébren lévő polgároknak a pontos időt. A derék bakterek továbbá azt is kikiáltották, hogy hol, milyen cégér alatt kapható a városban jó bor, és mennyi az ára. Azok alól a cégérek alól aztán szolgálatukért ők is olthatták szomjukat a hosszú éjszakákon, ami állítólag nem ritkán okozott fennakadást a hivatalos idő kikiáltásában...

A bakternek nevezett éjjeli őrök tehát nem voltak éppen szent életűek. A jó turnerekről azonban nem olvasunk hasonlót, sőt, mint már említettük, e hivatás képviselői a vallási életben is fontos szerepet játszottak, és egyházi szertartásokhoz, templomi körmenetekhez is szolgáltattak zenét hangszereiken a maguk férfias módján.

A tér a Fő tér, majd Városház tér nevet viselt​e, jobbra a régi pesti Városháza épülete látható, nem sokkal a lebontása előtt. A felvétel 1880–1890 között készült (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Klösz György felvétele)

A Magyarország 1926. április 4-i száma a Belvárosi templom egykori feltámadási körmenetét leírva így emlékezik vissza a régi időkre, a turnerek fénykorára:

„Amint a Rathaus kapujához ért a hosszú menet, a turnerek bombardonjai szuszogva, recsegve. dörmögve vágtak bele a tér porában térdelő áhítatos nénikék vékonyhangú énekébe, messzire szállott az Alleluja, és úszott a tömjénfüst.”

Ezeket a „bombardonokat”, a múlt ködébe vesző turnerek rézfúvós hangszereinek bizonyára vidám, harsány muzsikáját szerettük volna megidézni fenti sorainkkal.

Nyitókép: A Városház tér és a „régi pesti Városháza”, ma a piarista tömb található itt. A felvétel 1880–1890 között készült (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Klösz György felvétele)