„Toronyzene alatt, az alkonyati térségen”

Krúdy Gyula, „a próza költője” írásainak kápráztató kaleidoszkópjában számtalan színfoltját láthatjuk a régi Pest-Budának. A Gordonkázás, és a Pesten lakott egy fuvolás szerzőjének könyveiből a város zenéje, hangjai, dallamai is kiszűrődnek. Ezek egyikének, a budavári toronyzenének szeretnénk az alábbiakban nyomába eredni...

A budavári Nagyboldogasszony-templom (Mátyás-templom)1896-ban, Klösz György felvétele (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.053)

A Pesti levelekben olvassuk Krúdytól: „Estére toronyzene lesz a Mátyás-templomon, és a kürtös szeme olyan fekete, mint a szeder.” Egy másik történetben, Az ecetfák pirulásában aztán fel is csendül ez a muzsika: „végül a toronyzene alatt, az alkonyati térségen a Mátyás-templom körül, hátulról megszoríthatta a Fánny karját, miközben régi magyar Mária-ének hangzott a toronyból.”

Az 1914–15-ös évekből származnak ezek az írások. Ekkor kezdett végleg lezárulni a boldog békeidők kora, és kezdett halkulni a Mátyás-templom tornyának toronyzenéje is. Azóta is hiányzik ez a hangulatos muzsika Budapestről, de különösen talán a budai Várból.

Mi a toronyzene?

Mielőtt megkísérelnénk rekonstruálni a Mátyás-templom, egyházi hivatalos nevén budavári Nagyboldogasszony-templom toronyzenéjének történetét, tekintsük át röviden, mi a toronyzene.

A toronyzene szokása német területről származik. Bécsben 1288-ban alakult meg az első trombitaegylet, a Szent Mihály-templom Szent Miklós Testvérülete, mely fanfárokat és toronyzenét játszott. A toronyzenészek vagy gyakran használt kifejezéssel „turnerek” a szabad királyi városok alkalmazásában álló zenészek voltak. Köréjük szerveződött egy-egy város zenei élete. Tevékenységük a toronyzene mellett sok más területre is kiterjedt, és igen gazdag volt. A zenészeknek a toronyban végzett munkája egyébként maga is sokrétű volt, és nem pusztán a zenélésből állt. Magában foglalta az őrködést, az óra kezelését, a tűzesetek és más veszélyhelyzetek jelzését az adott eseménynek megfelelő szignálokkal.

Ezenkívül zenével fogadták a városba érkező, onnan távozó és a városon áthaladó előkelő vendégeket. A toronyzenészek folyton bővülő zenei elfoglaltsága miatt az őrködés és a tűz figyelésének felelősségteljes kötelezettsége idővel egyre nagyobb terhet jelentett számukra, ráadásul a toronyhoz kötötte őket a nap nagy részében. Ezért a XVIII. századtól egyre több helyen külön toronyőröket alkalmaztak ezekre a feladatokra. Toronyzenészeket Magyarországon is leginkább a németek lakta települések, illetve a szabad királyi városok alkalmaztak. A hangszereket illetően magyar sajátosság, hogy nálunk a toronyzenészek sípokat is használtak a trombiták mellett.

Toronyzene a középkori Budán

Budán már Zsigmond király idején voltak városi zenészek. 1410 körül a Budai Jogkönyv megemlékezik a trombitások, síposok, lantosok, és dobosok együtteséről. Kevesebb mint egy századdal későbbről, a ma Mátyás-templomnak is nevezett Nagyboldogasszony-templom toronyzenészeiről is van forrás. Ők 1500. december 31-én, egy arany összegű fizetséget kaptak azért, hogy Jagelló Zsigmond herceget, II. Ulászló király öccsét újévi köszöntéssel keressék fel.

Hamarosan azonban jöttek a török idők, a templomot mecsetté alakították, tornyából toronyzene helyett a müezzin éneke szólt. Mindez 1686-ig tartott, amikor viszont a Vár visszafoglalása után a katonaság lőporraktárt rendezett be a templom tornyában. Hamarosan aztán a jezsuita rend kapta meg a templomot, ők a hívők segítségével ismét templomhoz méltó állapotokat alakítottak ki, a lőporraktárt is kitelepítették a toronyból. A templom barokk külső és belső arculatot kapott.

A millennium bűvöletében

A templom zenei élete is elindult, fejlődött, és a XIX. századra a templom zenekarában immár a hivatásos zenészek voltak többségben. Jelentősen kibővült a templom hangszergyűjteménye is. Toronyzenéről viszont ebből az időből nem találtunk híradást, az majd csak a század végén, a templom 1874–1896 között zajló, Schulek Frigyes általi teljes megújítása után hangzott fel ismét.

A budavári Nagyboldogasszony-templom (Mátyás-templom)1874 körül, Klösz György felvétele. A képen láthatók a templom barokk homlokzatán végzett feltárások, amelyek során láthatóvá vált a templom korábban befalazott középkori rózsaablaka is (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.079).

Ennek maga az átépítés is lehet a magyarázata, hiszen a templom középkori eredetű, Mátyás király által építtetett, de a XIX. századra igen leromlott állapotú, statikailag egyre instabilabb dél-nyugati tornyát Schulek az első szint magasságáig visszabontotta, majd az eredeti formákhoz ragaszkodva újra felépítette, díszes kősisakkal koronázta meg, létrehozva ezzel a ma ismert tornyot, Budapest egyik jelképét. A toronyra csipkés zárt erkély, kőkorlátos terasz és koronaerkély is került. Az erkélyek és a terasz megalkotásával a toronyzene számára is ideális helyszín lett a torony.

A Mátyás-templom Schulek Frigyes által készített makettjén még némiképp eltérően mutat a torony (Forrás: Farbakyné Deklava Lilla: Schulek Frigyes Mátyás-templom makettje és szerepe a tervezésben. In: A budavári Nagyboldogasszony-templom évszázadai [1246–2013]. Kiállítási katalógus)

A Fővárosi Lapok 1894. december 23-ai száma humoros írásban számol be egy érdekes epizódról ezekből az évekből, amikor a tűzoltóság megvizsgálta a Mátyás-templom erkélyét, hogy az alkalmas-e tűzjelző állomásnak. A vizsgálat sikeres volt, így Budavára lakóinak tudtára adták, hogy a jövő évtől kezdve a Mátyás-templom tornya tűzjelző torony lesz.

A Mátyás-templom keresztdíszének és gombjának felhelyezése a torony tetejére 1894. október 4-én, Téry Ödön felvétele (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

A tüzet kémlelő toronyőr után a zenészek is hamarosan felmásztak a torony csigalépcsőjén. Ez már a millennium évének eufóriájában történt: 1896-ban kezdődtek meg újra a toronyzene alkalmai a Mátyás-templom tornyában, egyelőre csak a millenniumi ünnepségek részeként. Ám hamarosan, már a következő évben, a templom Nagyboldogasszony-napi búcsúján, 1897. augusztus 15-én ismét sor kerülhetett a toronyzenére, ezzel megteremtve a hagyományt, amely a következő század első évtizedeiben a város egyik zenei csemegéje lett.

Harsonázó angyalok a Mátyás-templom Schulek Frigyes által készített makettjén (Forrás: Farbakyné Deklava Lilla: Schulek Frigyes Mátyás-templom makettje és szerepe a tervezésben. In: A budavári Nagyboldogasszony-templom évszázadai [1246–2013]. Kiállítási katalógus)

Ezen a búcsúünnepen a császári és királyi 69. gyalogezred zenekara adott elő több régi magyar Mária-éneket Bogisich Mihály átiratában. Alig egy hónap múlva pedig, szeptember 4-én arról számolt be a Budapesti Hírlap, hogy „a budavári koronázó Mátyás-templom tornyán szeptember 8-án, kisasszonynapja ünnepére kürtzene lesz”.

A következő évben, egy másik Mária-ünnep, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján is volt toronyzene, ennek kapcsán igen részletesen értesülünk a zenei repertoárról a Religio folyóirat 1898. évi 24. számából: „márczius 25-én, a 7 órai esti harangszó után a Mátyástemplom magas karzatán a 38. számú császári és királyi katonazenekar tíz tagja templomi régi magyar énekeket fog előadni. A felelevenített szép régi szokás bizonynyal sokaknak fog gyönyörűséget okozni. A boldogasszonyesti toronyzene műsora ez: I. »Jézus Mária! dicsőséges nevek« (az 1696. évből.) II. »Krisztus anyja, szűz Mária« (az 1695. évből). III. »Oh, Jézus, Jézus ! Oh édes Jézus !" (1674. évből). IV. „Bűnösök kegyes segítsége" (1508. évből.) V. „Örülj dicsőséges szép szűz!" (1651-ből). VI. „Szűz Mária, kegyes Anya« (1651-ből.) VII. Szózat. Az énekeket előbb a torony budai, azután a pesti oldalán adják elő.”

Ebből a híradásból ismételten arról értesülünk, hogy ezt a millennium kori toronyzenét nem a templom zenekara, hanem katonazenekar adta, ekkoriban valószínűleg minden alkalommal.

Az alkalmak rendszeresek voltak, és úgy tűnik, nem csak ünnepnapokat érintettek. „Vasárnap, e hónap 11-én a budavári Mátyás-templom tornyában zene lesz. A toronyzene pontban este 6 órakor kezdődik” – írja a Pesti Napló, 1898. szeptember 8-án.

Ebben az évben augusztus 20-án, Szent István napján déli 12 órakor volt a toronyzene, a régi magyar egyházi énekek között szerepelt az István királyról szóló régi egyházi énekünk az Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga is, valamint a Himnuszt is eljátszotta a katonazenekar, amint a Pesti Hírlap, 1898. augusztus 19-ei számából értesülünk.

Ünnepi sokadalom a Halászbástyánál 1906-ban (Sztereófotó, fotó: Fortepan, adományozó: Schoch Frigyes)

Az 1899. április 30-án, vasárnap volt az első toronyzene, amikor a szokott program szerint ugyancsak katonazenekar adott elő régi magyar egyházi zeneműveket. A tervezett program és az eljátszandó zeneművek sora az Alkotmány 1899. április 26-i számában szerepel: „A zene a nyolc órai harangszó elhangzása után kezdődik s azt a 68.ik gyalogezred zenekara adja. Előadásra kerülnek a következő régi magyar egyházi dalok: »Bűnösök kegyes segitője« 1508-ból. »Angyaloknak nagyságos asszonya« 1651-ből. »Felvitetett magas menyországba« 1686-ból. »Szűz Mária kegyes anyja« 1651-ből. »Boldogasszony anyánk« 1797-ből, végül a »Himnusz« és »Isten áldd meg a magyart«. A zenekar a dallamokat először a toronynak a főtér felé eső nyugoti erkélyén adja elő, azután folytatólag a halász-bástya felé eső oldalon megismétli.”

Ezekben az években a toronyzene „divatját” mutatja, hogy Kőbányán a Lechner Ödön tervezte, frissen elkészült Szent László-plébániatemplomban is meghirdették a toronyzenét. A Pesti Hírlap, 1899. augusztus 4-i számából értesülünk, hogy a Mátyás-templom mintájára meghonosított, szép idő esetén heti rendszerességgel, minden vasárnap este 7 órakor tartandó alkalmakkor itt is hasonló program volt: szintén katonazenekar, a híres 32. honvéd gyalogezred zenekara adott elő régi magyar egyházi énekeket.

Templomi zenészek fújták a toronyzenét Ferenc József születésnapján

Az Alkotmány 1900. augusztus 17-én számából tudjuk, hogy a Ferenc József hetvenedik születésnapja alkalmából elhangzó toronyzenén a zenekar a templomi kar tagjaiból került ki. A katonák után tehát a templom zenészei is felmerészkedtek immár a magas templomtoronyba.

A templom következő évi búcsúján, 1911. augusztus 11-én aztán ismét katonazenekar, a XIII. Alfonz spanyol király nevét viselő 88. gyalogezred zenekara adta a toronyzenét. 1911-ben a XI. Katolikus Nagygyűlés alkalmából a 23. gyalogezred zenekara szolgáltatta toronyzenét. Úgy tűnik tehát, ekkorra szinte versengtek a zenészek ezekért a toronyzene-alkalmakért.

A Magyar Királyi 7. Gyalogezred zenekara 1910-ben (Fotó: Fortepan)

A Mátyás-templom toronyzenéje hamar akkora országos elismertségre tett szert, hogy amikor például Kecskeméten nagyszabású ünnepséget rendeztek a Rákóczi-szabadságharc két évszázados jubileumára, a Kecskeméti Friss Ujság 1903. augusztus 28-ai száma szerint a Városi Tanács lépéseket tett, hogy ha nem jár túl nagy költséggel, ugyanazok a zenészek tartsanak a városban a toronyzenét, akik a budavári Mátyás-templom tornyában szoktak játszani.

Elhallgat a toronyzene

Így telt el a millenniumot követő másfél évtized, aztán jött az I. világháború, melynek éveiből nem találtunk híradást a toronyzenéről, pedig ekkorra esett IV. Károly koronázása is, mely 1916. decemberében volt a Mátyás-templomban.

1918 zűrzavaros októberéből értesülünk aztán még egy, nagy valószínűség szerint mindmáig legutolsó alkalomról. Ekkor egy szombat délutáni toronyzene bevételét jótékony célra fordították. A Pesti Hirlap 1918 október 6-i számából megtudjuk: „a toronyzenét nagy közönség élvezte végig. A zenei részt Sugár Viktor és Hoppé Rezső, a technikai részt Kapcza Imre irányították. A koronázó templom tornyán katonazenekar játszott, a Pénzügyminisztérium erkélyén pedig a Budai Dalárda nagy művészettel adott elő néhány dalt. A ritka és érdekes művészi esemény nagy gyönyörűséget okozott a jelenvoltaknak és sokat jövedelmezett a jótékony célra.”

A Mátyás-templom tornyából ezek után már csak a harangok muzsikája hallatszott (már amelyiket nem „vonultatták be” ágyúöntésre a világháborúban). Budán azonban párszor még felcsendült a toronyzene is. A XX. század húszas éveinek közepén néhány alkalommal a Batthyány téri Szent Anna-templomban Kézdi (Krén) Géza karnagy vezetésével tartottak toronyzenét, majd jóval később, 1940-ben a főváros augusztus 20-i programjában látjuk, hogy az este fél kilenckor megtartott ünnepi tűzijáték előtt hét órakor tárogatós toronyzenét tartottak a Halászbástyán. Erről a Magyarság számolt be aznapi számában.

Megvalósulatlan tervek

A Mátyás-templomi toronyzene hagyományának feltámasztása többször napirendre került a két háború között. A Fővárosi Közgyűlés 1926. június 30-án szerdán dr. Ripka Ferenc főpolgármester elnöklete alatt megtartott ülésén Szigeti János tett indítványt, melyben felvetette, hogy: „Szerveztessék 2-3 városi zenekar, melyek a Népligetben, Városligetben, a Városmajorban, a Várbástyán, a Mátyás-templom tornyán vasárnaponként és egyéb ünnepélyes alkalmakkor a közönséget ingyenes zenei élvezetben részesítsék.” (A teljes beszéd, és az ülés szövege megtalálható a Fővárosi Közlöny 1926/29. számában.)

Majd egy évtizeddel később ismét felmerült az ötlet. Nádai Pál Utazási kedv és művészet című, a Magyar Művészet folyóirat 1934. évi évfolyamában megjelent írásból arról értesülünk, hogy a Kereskedelmi és Iparkamarának egy harmincas évekbeli indítványában megfogalmazták: „A Halászbástya történelmi hangulatának fokozását nagyon elősegítené, ha a Mátyás-templom tornyában harangjáték létesülne, vagy pedig visszaállítanák a régebben kultivált toronyzenét.”

Kilátás északra a Mátyás-templom tornyából. Az 1930-as években készült felvétel (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

A felvetések ellenére erre végül nem került sor. Ez talán a torony állapotával magyarázható, hiszen a XIX. századi átépítéskor felhasznált kőanyag állapota nagyon gyorsan romlásnak indult. Az ezekből adódó problémák több részleges felújítás ellenére végigkísérték a templom XX. századi történetét.

Lesz-e még valaha toronyzene?

Krúdy Gyula művei nyomán indultunk a toronyzene után, és végül messzire jutottunk az időben. Eljutottunk egészen a máig. Hála Istennek, a közelmúltban nemzeti kincsünk, a Mátyás-templom teljes körű, a legkorszerűbb tudományos munkával kísért felújításon esett át. A toronnyal kapcsolatos problémákat is orvosolták, például vasbeton vonógyűrűt is építettek be a terasz járófelületén. A tornyot a közelmúltban megnyitották a látogatók előtt is.

Talán annak az akadályai is elhárultak, hogy a toronyzene, ez a régi budai hagyomány egyszer újra felcsendüljön a budai Várban. Bizonyára nagy érdeklődésre tartana számot a Várba látogatók körében, és a régi magyar egyházi énekek megszólaltával rácsodálkozhatnánk gazdag múltunk egy méltatlanul elfeledett izgalmas színfoltjára.

Nyitókép: A Szentháromság tér és a Mátyás-templom a Szentháromság utcából nézve 1896-ban. Klösz György felvétele (fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.053)

Felhasznált irodalom:

Bárdos Kornél: Újabb szempontok a magyarországi toronyzenészek történetének kérdéséhez. In: Zenetudományi Dolgozatok, 1983. A Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete Budapest, 1983.

ifj. Bazsinka József. A rézfúvós kamarazene fejlődése. Magyarországon 1990 előtt. DLA doktori értekezés tézisei. Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem 28. számú művészet- és művelődéstörténeti tudományok besorolású doktori iskola, Budapest, 2017

Bogár István: A rézfúvós hangszerek. (Budapest: Zeneműkiadó, 1975).

Brauer-Benke József: Népi hangszereink történeti-néprajzi vizsgálata (PhD doktori értekezés. Eötvös Lóránt Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Történelemtudományi Doktori Iskola, Európai Etnológia Doktori Program. 2010

Dulácska Endre – Tajta István: A budavári Mátyás-templom tornyának állékonysági kérdései. In: Műemlékvédelem, 2006/ 1–2. szám

Hild Csorba Bernadett – Deák Zoltán: A templom állapotából és funkcióiból adódó helyreállítási kérdések. In: Műemlékvédelem, 2006/ 1–2. szám

Farbakyné Deklava Lilla: A Mátyás-templom helyreállítása a XIX. században. In: Műemlékvédelem, 2006/1–2. szám

Farbakyné Deklava Lilla: Schulek Frigyes Mátyás-templom makettje és szerepe a tervezésben. In: A budavári Nagyboldogasszony-templom évszázadai (1246–2013). Kiállítási katalógus

Österreichische Musiklexikon. Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, Wien 2002–05

Pásztor Mihály: Buda és Pest a török uralom után (Budapesti Statisztikai Közlemények 73/1)

Szabó Ede: Ábrándok és démonok (Krúdy Gyuláról) In: Új írás, 1978. október

Szalay Olga: A templom zenei élete 1773 és 1873 között. In: A budavári Nagyboldogasszony-templom évszázadai (1246–2013). Kiállítási katalógus

Ybl Ervin: Schulek Frigyes. In: Szépművészet 1941/12. szám

Zolnay László: Ünnep és hétköznap a középkori Budán; Gondolat, Budapest, 1969