A totalitárius hatalmak szeretik kisajátítani a közismert szimbólumokat. A kommunizmus sajátos ikonográfiájában ez a sarló és kalapács, valamint a vörös csillag volt, természetesen a kommunizmus „atyamestereinek” idealizált portréi mellett. 

Az országgyűlés épülete 1896-ban (Fotó: Fortepan, Klösz György,  Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.109)

A vörös csillag, illetve az ötágú csillag nagyon ősi szimbólum, sok olyan helyen is megtalálható, amelynek semmi köze a kommunista-szocialista világhoz, így a demokratikus Olaszország címerében, Új-Zéland zászlaján vagy egy ismert sörmárka címkéjén. 

A kupola az eredeti csúccsal 1896 körül. A kupola tövében még látszanak az állványok (Fotó: Fortepan, Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.048)

Magyarországon mégis mást jelent a vörös csillag, nem véletlenül tette ki a szocialista rendszer mindenhová, ahová lehet, például virágból a Clark Ádám térre és nagyon sok középület tetejére. E középületek közül nem maradhatott ki a legfontosabb, az Országház sem. A kupolán eredetileg egy gömb volt, ezt cserélték le 1950-ben a vörös csillagra. 

1950-ben a tornyon látszanak az állványok, amelyek a csillag elhelyezéséhez kellettek (Fotó: Fortepan/Uvaterv) 

Magát a csillagot 230 ezer forintért rendelte meg az Országgyűlés akkori elnöke, Drahos Lajos a Rákosi Mátyás Vas- és Fémművektől. 
Azonban a csere nem ment egyszerűen, attól tartottak, hogy a hatalmas, 3 méter átmérőjű, egy tonnás fém-üveg szerkezet átszakítja a kupola tetejét, ezért sokáig hezitáltak a csillag felszerelésével. A kivitelezők mégis vállalták a kockázatot, egyszerűen attól féltek, hogy a szakmai érveiket szabotázsnak tekintik, és akkor vagy munkatáborba vagy a hóhér elé kerülnek. 

A világítással is gondok voltak, a közepére helyezett izzó nem tudta az egész szerkezetet megvilágítani, csak a közepén fénylett egy piros pont. 

1956-ban az új kormány – a tüntetők követelésére – elrendelte a leszerelést, de maga a művelet nem hivatalosan, hanem „magánakcióként” kezdődött meg, egy munkás önhatalmúan elkezdte szétszerelni a szerkezetet. Sajnos befejezni nem tudta, mert az orosz megszállók ebben megakadályozták. (Szerencsére még időben Nyugatra tudott menekülni a megtorlás elől. )

A csillag a kupola tetején 1963-ban (Fotó: Fortepan) 

1957-ben szovjet segítséggel visszaállították a csillagot, sőt javítottak is a világításán. Bár 30 évvel később, 1987 őszén Kádár János még arról beszélt, hogy a vörös csillagnak örök időre a Parlament csúcsán kell ragyognia, de ez az idő már alig volt több, mint két év.

Az ötvenes évek elejétől egészen 1990-ig világított a hatalmasnak tűnő, valójában az embermagasságnál alig nagyobb vörös csillag az Országház tetején, 1977 (Fotó: Fortepan) 

Az 1989-es rendszerváltozás alatt egyre-másra felmerült, hogy a számtalan mennyiségű vörös csillagot takarítsák el a középületekről. A Heti Budapest című újság 1989. június 24-i száma fel is tette a kérdést:

„Meddig világít a Parlament csillaga?” 

A kérdés nem csak a politikai változások miatt volt rendkívül aktuális, ugyanis pont ekkor, 1988–1989-ben a kupola felújítása zajlott, annak teljes felállványozásával, azaz e munka keretében viszonylag egyszerűen el lehetett volna végezni a leszerelést. Soós Tibor, az Országgyűlés hivatalának akkori elnöke ezt mondta: 

„A csillag sorsát most kell eldönteni. Elképzelhető, hogy követjük az épület felújításának eddigi hagyományait és az eredeti állapotban állíttatjuk helyre a kupolát. 
— Vagyis csillag nélkül? 
— Igen. Az eredeti csúcsdísszel. Hiszen a vörös csillag nem klasszikus magyar jelkép. 
— Ki dönt a csillagnak a sorsáról? Hiszen ez mégsem csupán építészeti kérdés. 
— Nem építészeti kérdés, az biztos. Én például azt támogatom, hogy a csúcsdíszt tegyék majd vissza. De ebben dönteni csak hónapokkal később kell, mert akkor ér el az építkezés a torony tetejéig. Az állvány felrakásának gyorsítása túl drága lenne, ezért ezt sem tervezzük.”

A csillag leszedéséhez midemellett jogi alapot is adott az utolsó népköztársasági kormány 1989. október 4-i rendeletmódosítása, amely egy 1974-es rendeletet módosított, amelyben a kormányzati szerveken alkalmazandó jelképekről rendelkeztek: 

„(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett szervek épületeire állandó jelleggel a Magyar Népköztársaság címere és zászlaja helyezhető el. E rendelkezés nem érinti a tanácsoknak a helyi címer és zászló használatára vonatkozó előírásait.”

Azaz ezután az Országház tetején sem volt jogszerű a vörös csillag, és október 13-án ki is kapcsolták a világítását. Az Országgyűlés akkori elnöke – Szűrös Mátyás – pedig úgy rendelkezett, hogy a kupola felújítása az eredeti forma szerint történjen. Azaz szedjék le a csillagot!

A bontást 1990 januárjában végezték, úgy, hogy az alkatrészeit gondosan becsomagolták. A helyére az eredeti csúcsdíszt rakták fel pár hónappal később, azt ugyanis a Parlament épületének alagsorában – más tudósítások szerint a padlásán – megtalálták. 

A bontásról készített kép a Népszabadság című újság 1990. február 1-i számában 

1993-tól törvény tiltja – egyes speciális eseteket leszámítva – a használatát, ugyanis akkor, a többi önkényuralmi jelképpel együtt a használatát betiltották. Lapunkban azért szerepelhetnek képek a vörös csillagról, mert a törvény szerint: „(2) Nem büntethető az (1) bekezdésben meghatározott cselekmény miatt, aki azt ismeretterjesztő, oktatási, tudományos, művészeti célból vagy a történelem, illetve a jelenkor eseményeiről szóló tájékoztatás céljából követi el.”

Az Országház tetején egykor volt vörös csillag egyébként ma is megvan, az Országház történetét bemutató kiállításon, magában az Országházban megtekinthető. 

Nyitókép: Bár a hatalmas épülethez képest a 3 méteres csillag nem volt nagy, de azért jól látható volt Budapest egyik legmagasabb pontján (Fotó: Fortepan) 

Korábbi cikkünket is figyelmébe ajánljuk: Vörös csillag a tetőn – a kommunizmus nyomai