2020. február 29. 12:00

Buda elöljárósága elrendelte a középületek és a magánházak díszkivilágítását, fénylő transzparensek felállítását, népünnepély tartását, s mindenki a lehető legbuzgóbban hajtotta végre e rendelkezéseket. Az egész város lázban égett, a polgárok és a nemesek új ruhákat csináltattak maguknak. A város teljes vezetősége díszbe öltözötten sorakozott fel a Bécsi kapunál, 18 mozsárágyúból 70 díszlövést adtak le a Szent Korona hazatértét köszöntve, 1790-ben.

Írta: Domonkos Csaba

II. József ellentmondásos uralkodóként vonult be a történelembe. Jószándék vezette, de kapkodása és talán túlzott küldetéstudata miatt a reformjait nem tudta elfogadtatni az országgal. 10 éves uralkodásának végén, 1790. január 28-án szinte minden rendeletét visszavonta, csak hármat tartott fenn.

A visszavont rendeletek közül eggyel foglalkozunk most, mégpedig azzal, amely a Szent Koronának Bécsben való őrzéséről szól. 
II. József a birodalom végletes racionalizálására törekedett, és ebben nem vagy alig törődött a korábbi hagyományokkal, rendelkezésekkel, vagy a birodalom lakosainak érzelmeivel, sőt a valósággal se nagyon, amit az is mutat, hogy átlagosan napi két rendeletet adott ki, amelyek többsége természetesen a mennyisége miatt is végrehajthatatlan volt.

A Szent Koronát Pozsonyban őrizték, ahonnan 1784 áprilisában a király rendeletére – ellenkezve a magyar törvényekkel – Bécsbe szállították. Ezt a magyar rendek az ország elleni támadásnak érezték, és kifejezetten sérelmezték. 

A Szent Korona és a koronázási jelvények (Forrás: Wiklipedia) 


Uralkodásának végén II. József  háborúba keveredett a Török Birodalommal. A hadjáratban személyesen is részt vevő király azonban a csatamezőn megbetegedett. A királynak a magyar törvényeket semmibe vevő rendeletei és döntései, valamint a török elleni háborúja kiélezte az ellentétet a magyar és erdélyi (amely jogilag önálló nagyfejedelemség volt) nemesség körében, és a viszályt csökkentendő, illetve megelőzendő adta ki 1790. január 28-án azt a pátensét, amellyel három kivételével az összes Magyarországra vonatkozó rendeletét visszavonta.

Ebben a pátensben olvasható az is, hogy a Szent Koronát – amint Budán a megfelelő őrzés feltételei megteremtődnek – a budai várba kell szállítani. Az előkészületek azonnal megindultak, mind a szállítás előkészítésére, mind a budai várban a megfelelő hely kialakítására, de konkrét dátumot ekkor még nem tűztek ki. A nevezetes eseményt végül február 18-ra tűzték ki, és Bécsből e napon a Szent Koronát – rendkívül ünnepélyes, és szigorúan szabályozott keretek között – el is szállították. Az útvonalat, és azt, hogy az adott helyen kik fogadják a menetet, hol, hogyan kezeljék a becses ereklyét, szigorúan, és a legapróbb részletekig előre meghatározták. 

Mindemellett a korona hazahozatala országos népünnepéllyé vált. Budára a menet február 21-én érkezett meg, ekkorra a város felkészült a jeles eseményre. Ahogy azt A Szent Korona hazatér című tanulmánykötetben, azon belül Soós István: Koronánk a bécsi kincstárban (1784-1790) című tanulmányában írta:

„Amint Buda magisztrátusa a helytartótanácsi leiratot a korona hazatéréséről kézhez vette, a »nemzet palládiumának« méltó fogadására azonnal intézkedéseket foganatosított: elrendelte a magánházak és a középületek díszkivilágítását, fénylő transzparensek felállítását, népünnepély tartását.” 


Az egész város lázban égett, a polgárok és a nemesek új ruhákat csináltattak maguknak, és a lehető legbuzgóbban végrehajtották a fenti rendelkezést. 

A Szent Korona Budára érkezése 1790. február 21-én (Forrás: http://keptar.oszk.hu/


A korona február 21-én ért Budára. A város polgárőrei már reggel nyolc órakor felsorakoztak a Bécsi kapuhoz, majd a város teljes vezetősége is elfoglalta a helyét. A koronát szállító menet megérkezésekor ünnepi beszédek és díszlövések hangzottak el, 18 mozsárágyúból összesen 70 díszlövést adtak le. Délután 4 órakor ért a díszes menet a budai Várba.

Hogy mi történjen a koronával, ki milyen formán érhet hozzá, hova kell tenni, azt már előre pontosan, lépésről lépésre szabályozták, és ennek megfelelően hajtották végre. Ennek a ceremóniának a részeként a  palota ablakából Keglevich József koronaőr megmutatta a koronát az összegyűlt tömegnek.

A neves esemény után az urak hálaadó szentmisén vettek részt. A népnek egész éjszakán át tartó népünnepélyt rendeztek. 
A Szent Korona történetében ezután egy döntő esemény történt: február 22-24. között közszemlére tették a budai Szent Zsigmond kápolnában, és csak ez után helyezték vissza a ládájába. 

Révay Péter koronaőr 1613-as rajza a koronáról, és az 1790-ben történt vizsgálata után készült ábrázolás. (Fotó: Wikipedia) 


Miért volt fontos e 3 napos közszemle? Ma minden magyar ember álmából felébresztve is meg tudja mondani, milyen a Szent Korona, hiszen nemcsak a címeren szerepel, de számtalan fotó is készült róla, sőt bárki meg is tekintheti. 1790 előtt ez azonban nem, vagy nagyon ritkán volt lehetséges.

A Szent Korona ugyanis beavató korona. Egészen addig nagyon ritkán, és főleg nagyon kevés ember láthatta valójában közvetlen közelről. Azaz pontos leírás, pontos meghatározás nem igazán maradt fenn, a képi ábrázolások nagyon különböztek a korona valódi alakjától. E három napos közszemle alatt történt az, hogy egy orvos, nevezetesen Weszprémi István, miközben a Szent Koronát vizsgálta, érdekes felfedezést tett, és azt le is írta.

A jeles orvos-tudós a korona alsó részén azonosította VII. Dukász Mihály bizánci császár, I. Géza magyar király és Dukász Mihály Konstantin nevű fiának nevét a koronán szereplő képek mellett.  Ezek az azonosítások megkérdőjelezték a Szent Korona Szent Istvántól való eredetét, hiszen e személyek első királyunk után éltek. A felfedezés a korona eredetéről szóló tanulmányok, vizsgálatok és máig tartó viták sorát indította el. 

II. József nem érte meg, hogy a Szent Korona Budára érkezzen, ugyanis egy nappal az előtt, február 20-án elhunyt. Az új király, II. Lipót arra törekedett, hogy gyorsabban rendezze az uralkodóház és az ország viszonyát. Így országgyűlést hívott össze, ahol a legtöbb fájó kérdést rendezték. Ezen az országgyűlésen a rendek ismételten törvényt, az 1790/91. évi VI. törvénycikket fogadtak el arról, hogy a Szent Korona többet uralkodói rendelkezésre nem hagyhatja el az országot: 

 „A királyi szent felség kegyesen beleegyezvén, hogy Pozsonyban ünnepélyes szertartással végbement szerencsés megkoronázása után az ország szent koronája a hozzá tartozó drágaságokkal együtt Buda szabad királyi fővárosba vitessék át, és azon törvények eltörlésével, melyek annak Pozsonyban való őrzését rendelik, ugyanott tartassék: az ország karai és rendei elhatározták, hogy az említett szent korona, mely eddig sok veszélyben forgott és csak az égiek kedvezéséből maradt meg, a hozzá tartozó drágaságokkal együtt, az ország szivében Budán őriztessék, és az országgyülésileg egybegyült karok és rendek beleegyezése nélkül soha máshová ne vitessék vagy el ne vitessék; érintetlenül maradván az 1715:XXXVIII. törvénycikknek váratlan és nyílt veszély esetére, a veszély elmultáig, a szent koronának ideiglenesen való átszállításáról tett rendelkezése.”

 

Nyitókép: A Szet Korona első hiteles ábrázolása 1555-ből (Fotó: Wikipedia) 

 


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó