Valamikor – legalábbis a hivatalos szervek részéről – nagy megbecsülésnek örvendett a Felvonulási téren álló Lenin-szobor. Az volt az egyetlen olyan objektum Budapesten, amelyet 1979 után is, az emelkedő energiaárak miatt bevezetett spórolás ellenére minden este ki kellett világítani. Az olyan „kevésbé jelentős” műemlékek, mint az Országház, a Lánchíd vagy a Halászbástya csak hétvégén és ünnepnap, illetve nyaranta borulhatott fényárba.

Magára a szoborra 1953-ban írtak ki pályázatot (Sztálin szobra ekkor már két éve állt!), amelyen Pátzay Pál munkája nyert. A szobor felállítása azonban elhúzódott, azt a Városligetben, a Felvonulási téren csak 1965-ben állították fel. Az egykori szovjet diktátort, a bolsevik puccs vezéralakját 4 méter magas álló alakként, egy, még a szobornál is magasabb, 15 méteres svéd gránitfal előtt ábrázolta az alkotás.

Pátzay Pál Lenin szobrát formázza a műtermében 1964-ben (Fotó: Fortepan/Magyar Rendőr) 

Ám 1989-ben kezdett kényelmetlenné válni a Lenin-szobor szinte mindenki számára. Igaz, 1989. április 22-én – Lenin születésnapján – a budapesti úttörők még virágot vittek a szoborhoz, hogy felköszöntsék, de lassan más szelek fújtak Budapesten. Közeledett az 1989. június 16-ára tervezett nagyszabású rendezvény a Hősök terén, nevezetesen Nagy Imre és elítélt társainak újratemetése. A városvezetők, illetve az illetékes elvtársak úgy gondolták, jobb, ha erre az időpontra Lenin-szobrot valahogy elmenekítik, ezért 1989. május 31-én felújításra hivatkozva felállványozták, majd el is vitték a térről. Az MTI híre a szobor elszállításáról így hangzott 1989. május 29-én: 

„Felújítják a Dózsa György úti Lenin emlékművet
1989. május 29., hétfő
Megkezdődött a Felvonulás téren, a Dózsa György útnál lévő Lenin emlékmű felújítása. E munka részeként a Lenint ábrázoló szobrot - amelyet csaknem negyed évszázada avattak fel - május 31-én, szerdán leemelik talapzatáról. Pátzay Pál szobrászművész alkotását várhatóan októberben helyezik vissza eredeti helyére.”

 

A szobor virágokkal 1981-ben (Fotó: Fortepan/Magyar Rendőr) 

Természetesen a városban azonnal mindenki tudni vélte, hogy politikai ok húzódik a háttérben, bár ezt akkor még próbálták cáfolni. A Heti Budapest című újság 1989. július 8-i számában a Fővárosi Tanács illetékes csoportvezetője így magyarázta a hirtelennek tűnő elszállítást: 

„Nem ez az első eset, hogy egy szoborra vagy emlékműre a szokásos éves karbantartási-felújítási keretnél többet fordítunk egyszerre. Ilyen munka volt a Hősök terén a Millenniumi emlékmű felújítása a hetvenes években. Műszaki állapota indokolja, hogy most a Lenin-szobor került sorra. Ezek miatt döntött a végrehajtó bizottság a felújítás mellett, és ezek az okok függetlenül minden politikai megítéléstől nem változnak.”

A szobrot tehát lángvágóval levágták a talapzatáról, és a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat kőbányai műtermébe szállították. 

A bontás. Ekkor még arról volt szó, hogy csak felújtani viszik el (Fotó: Népszava, 1989. június 1.) 

Hogy a felújítás tervezett akció volt, azt azzal is igyekeztek alátámasztani, hogy az igen sokba kerül, a költségek a 17 millió forintot is elérik, és ennyi pénzt nem lehet hirtelen előteremteni. A hatalmas összeg később hivatkozási alap lehetett a végét járó rendszer döntéshozói számára, amikor az alkotás sorsáról kellett határozniuk. Ugyanis a szobor 1989 októberére nem került vissza a helyére, ahogy azt még nyáron ígérték: épp a drága felújításra hivatkozva döntött úgy a Fővárosi Tanács 1989 októberében, hogy egyelőre nem helyezik vissza.

Nagy Imre és társainak újratemetése 1989. június 16-án. Ettől a tömegtől féltették Lenin szobrát (Fotó: Fortepan) 

1989 októberében már lehetett sejteni, hogy a rendszer, így a Lenin-szobrok ideje lejáróban van, vagy már le is járt. 1990 február végén a Fővárosi Tanács is meghallotta az idők szavát, és úgy döntött, hogy a szobrot egyáltalán nem állítják vissza a régi helyére. 

A végleges döntésről a Népszabadság című lap 1990. március 1-jén így tudósított: 

Pátzay Pál monumentális városligeti Lenin-emlékművéről a városatyák úgy határoztak: mivel felújítása közel húszmillió forintba kerülne, nem újítják fel. A szobor azonban önmagában még hasznosítható, s kívánatos az elhelyezése is. A kérdés az csupán: hová? Mint lehetséges helyét emlegették korábban az MSZMP régi székházát, ahol békésen megférne a gránit Marx mellett. Ám kiderült, egyáltalán nem biztos, hogy jó ez a megoldás, mert ha például a Minisztertanács otthonává, netán valamiféle kórházzá alakítják át az épületet, milyen alapon van a kertjében két ilyen szobor? Természetesen számos más javaslat is szóba került, valamilyen okból azonban egyik sem nyerte el az általános tetszést. Így aztán a vb úgy határozott: nyilvános pályázatot írnak ki, döntsenek maguk a pestiek arról, hol szeretnék viszontlátni a napjainkra kissé kényelmetlenné váló Lenin-szobrot.”

A pályázatból azonban nem lett semmi, és a Lenin-szobrot végül a többi kommunista emlékművel egyetemben a XXII. kerületben kialakított Mementó Parkban helyezték el.

Nyitókép: Lenin szobra a Felvonulási téren 1970-ben (Fotó: Fortepan)