Írta: Flier Gergely

2020. március 4. 11:00

II. Rákóczi Ferenc fejedelem lovas szobra az egyetlen alkotás a Kossuth téren, amely felavatása óta a helyén áll, rajta kívül ez az Országház környezetében álló egyik szoborról sem mondható el. Azonban a monumentális mű gránittalapzatának szövegét ma nem abban a formában láthatjuk, ahogy állításakor felvésték. A szobor latin felirata évtizedeken át vita tárgya volt, és időről időre megjelent e téma a napilapok hasábjain.

A Kossuth Lajos tér számos pompás szoboralkotása közül Andrássy Gyula és Tisza István szobra hosszú évtizedek után csak a közelmúltban kerülhetett vissza méltó helyére, csakúgy, mint a Horvay János alkotta Kossuth szoborcsoport. Az Országház előtt Pásztor János 1937-ben leleplezett alkotása, II. Rákóczi Ferenc fejedelem lovas szobra az egyetlen, mely felavatása óta rendületlenül a helyén áll.

Köszönhető ez annak, hogy mind Rákóczi fejedelem személyét, mind a Pásztor János által megalkotott dinamikus ábrázolást integrálhatónak vélte a kommunista rendszer, mint a haladó, forradalmi hagyomány jelképeit. Csak a Rákóczi szabadságharc híres jelmondatát csonkították meg a szobor talapzatának Országház felőli oldalán. A „Pro Patrtia et libertate” elől eltávolították a „Cum Deo” kitételt, így az „Istennel a hazáért és szabadságért!"  felhívás évtizedeken át Isten nélkül szerepelt a szobor posztamensén.

Ez a változtatás mondhatni törvényszerű volt. Azonban a talapzat másik oldalán lévő felirat története is meglepően viszontagságos volt az évtizedek során.

Rákóczi breznai kiáltványa, a „Recrudescunt”, latin nyelvű kiadásának első lapja (Forrás: mek.oszk.hu)

A posztamensnek ezen az oldalán a felirat szövegéül Rákóczi Kiáltványának híres mondatát választották: „Ismét kiújultak a jeles magyar nemzet régi sebei”. A latin nyelvű kiáltvány e sorának szövegét fel is vésték a gránittalapzatra.

II. Rákóczi Ferenc fejedelem Kossuth téri szobra. Pásztor János szobrászművész alkotása (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Ám a lovas szobor 1937. május 2-ai, ünnepélyes felavatása előtt néhány nappal az alábbi olvasói levelet közölte a Magyarság 1937. április 28-i száma: „Helyes-e a Rákóczi-szobor felírása? A következő sorokat kaptuk: Ma megnéztem a készülő Rákóczi-szobrot, annak talapzatán megdöbbenve olvastam az 1704 januárból származó, és Ráday Pál által fogalmazott híres manifesztumnak következő szavait: Recrudescunt vulnera gentis inclitae Hungáriáé. Ez a szöveg sem nyelvtanilag, sem értelmileg nem egyezett azzal, amelyre én emlékeztem. Hazamenve, utánanéztem és megállapítottam, hogy a Hóman-Szekfű történelem éppúgy, mint a Révai- és a Pallas-lexikonok ezt a szöveget. így írják: Recrudescunt inclitae gentis Hungarae vulnera. Igaz, hogy a Marcali-féle nagy történelem viszont a következő szöveget tartalmazza: Recrudescunt diutina inclytae gentis Hungarae vulnera. Ezek után tanácstalan vagyok, hogy melyik a hiteles szöveg. Attól tartok azonban, hogy semmiesetre sem az, amely a szobor talapzatán olvasható. Kétségtelen, hogy a manifesztum csak egyféle szövegben jelent meg, kell tehát pontos szövegének lenni és a szobor talapzatára nem véshető fel más, mint a teljesen hiteles szöveg. Ha aggodalmam helytálló volna, talán még nem volna késő a hibás szöveget kijavítani. Kiváló tisztelettel: Egy tanácstalan amatőr történész.”

A II. Rákóczi Ferenc fejedelem Kossuth téri szobrának talapzatára felvésett felirat 1937-ben (Forrás: Pesti Hirlap, 1937. május 2.)

Az idő már nagyon rövid volt a szoboravatásig, és nem is tudunk róla, hogy az illetékesek megfogadták volna az országos napilapban megjelenteket. A felirat változatlan maradt, azonban időről időre akadtak, akik felemlegették a hibát. „Hibás a felírás a Rákóczi-szobor talapzatán” – hirdette pár év múlva ezúttal az Uj Nemzedék szalagcíme 1942. november 16-án.

A címben megfogalmazott állítás ezúttal is egy olvasói levél észrevételéből származott. „Tisztelt Szerkesztőség! Szeretném ezúton felhívni az illetékesek figyelmét arra, hogy a budapesti Kossuth Lajos téri Rákóczi-szobor talapzatának keleti oldalán a következő hibás felírás olvasható: RECRVDESCVNT VULNERA INCLYTAE CENTIS HUNGARIAE, már pedig II. Rákóczi Ferenc híres kiáltványának kezdete helyesen így hangzott: Recrudescunt diutina Inclytae Gentis Hungarae vulnera. Tehát a többi eltéréstől eltekintve: Hungarae és nem Hungáriae. Hungarae helyett legfeljebb Hungaricae állhatott volna az eredetiben, de semmiesetre sem Hungáriae, mert ez nemcsak hogy sérti a latin nyelvérzéket, hanem fenti szófűzésben értelmetlen is. Mint a Szilágyi Sándor szerkesztésében megjelent A magyar nemzet története VII. kötetében (írta Acsády Ignác) 572. oldalán olvasható, a kiáltványt a jeles tollú Ráday Pál 1704. január elején írta (noha szándékosan van 1703. jun. 7-éről keltezve) s Rákóczi saját kezűleg javította. Címlapjának hasonmása ugyanazon kötet 573. oldalán látható. Az egykorú magyar kiadás szerint: Megújulnak dicsőséges magyar nemzetnek régi sebei szavakkal kezdődik a nevezetes röpirat (az 1704-iki kiadás az Akadémia könyvtárában). Kívánatos volna, hogy a szobron sürgősen kijavítassék az eredeti mivoltából felelőtlenül kiforgatott idézet, még pedig - nézetem szerint - a latinul nem tudó magyarok kedvéért: az egykorú magyar fordításnak párhuzamos feltüntetésével. Tisztelettel: Dr. Horváth László főorvos Bp. XII., Csaba-u. 9.”

Az illetékesek ezúttal sem cselekedtek... Vészterhes idők jöttek, Budapest ostroma során ez a szobor is megrongálódott. A Haladás című újságban a renoválás kapcsán lángolt fel újra a feliratról a vita 1949. június 2-án. KF monogram jelzi a nyelvészetileg mindeddig legalaposabb, ám baloldali elkötelezettségről is tanúskodó, a dolgot politikai síkra terelő írást: „A Rákóczi-szobor körül most emelik az állványokat, hogy kijavítsák a bronzszobor háborús sérüléseit. Nagyon helyes. De akkor itt az alkalom arra is, hogy végre helyesbítsék az emlékmű keleti oldalán olvasható latin mondatot is, melynek hibás voltát akármelyik kis gimnazista is megállapíthatja. Rákóczi híres kiáltványának. a »Recrudescunt«-nak első mondatáról van szó: »Recrudescunt Vulnera Inclytae Gentis Hungarae.« Magyarul: Kiújulnak a dicső magyar nemzet sebei. A »magyar« szó itt melléknévi jelző s csak melléknévvel (hungarae) fejezhető ki a latin nyelvben. Rákóczi is így használta, persze. A Horthy-korszakban azonban a tudatlanság itt is ki akart tenni magáért, a mondásban Hungarae helyett Hungariae-t írtak, tehát a főnevet. Ez épp úgy hat latinul, mintha magyarul azt mondanák magyar nemzet helyett, »Magyarország nemzet«, lehetetlenül, mert hibásan. Mondanom sem kell, hogy erre a hibára a hozzáértők nyomban a szobor leleplezése után rámutattak. De hiába, az a korszak nemcsak tudatlan volt, de hiú is a végletekig: dehogy is ismerte volna el, hogy tévedett. Jött valami ostoba magyarázkodás, hogy hát lehet így is, lehet úgy is. Ez persze nem volt igaz, de mindenesetre elég ok volt arra, hogy az akkori illetékesek az egész kérdést feledésbe merítsék. Tudom, hogy apróságról van szó és mégis azt kérem, használjuk ki ezt az alkalmat arra is, hogy ennek az alantas szellemű, tudatlanságához ragaszkodó kornak ezt a csúf emlékét is eltávolítsuk. Javítsuk ki a Rákóczi mondását meghamisító kőbe vésett botlást.”

A háború után kijavított felirat a „VOLNERA” szövegváltozattal (Forrás: Lobogó, 1974. június 19.)

A korabeli fényképfelvételek tanúsága szerint a javítás ezúttal valóban megtörtént. De ekkor újabb fordulat vett az ügy. Egyetlen betű még mindig maradt, mely a latin nyelv ismerőinek szúrta a szemét. Maga Tabi László, az ismert humorista emelt szót ez ügyben, a Népszabadság, 1959. augusztus 2-ai számában: „A szobrot nemrégiben szépen rendbehozták, talapzatát új borítással látták el és újra felvésték a híres mondatot. De most már rosszul. „Vulnera” helyett az áll: „volnera”. A mester, aki véste, elvéste magát. A meós, aki átvette, nem tudott latinul. Ez eddig rendben van, azazhogy nincs rendben, de megesik az ilyesmi. Az már azonban figyelemre méltóbb, hogy hónapokkal a hiba elkövetése után még mindig O-betű áll az U helyett. Holott naponta legalább 500 ember látja a feliratot s abból legalább száz tudja jól, hogy „volnera’' nincs, csak „vulnera” van. Hogyan lehet az, hogy a blamázs még mindig ott olvasható aranyozott betűkkel vésve? Miért nem javíttatja ki Illetékes Hely? Több oka is lehet. Például az is, hogy még mindig nem tud hibáról.”

Hát most megtudták, de meglepően hosszú idő telt el, míg ez ügyben a vita kibontakozott. Az Esti Hírlap 1966. május 24-i számában jelent meg róla összegzés, hivatalos indoklással és magyarázattal, az Itt a budapestiek beszélnek rovatban, VOLNERA címen. Ugróczky Mihály postafőfelügyelő (Bp. V., József nádor tér 1.) levelében a Rákóczi-szobor hibás feliratáról írta meg véleményét.

„A Fővárosi Tanács VB Népművelési Osztálya, valamint Város-rendezési és Építési Osztálya 1959. június 20-án átvette a helyreállított Rákóczi szobrot. Azóta igen sok levél és újságcikk foglalkozott a »hibás« felirattal. (...) A levelek íróival közöltük, hogy sem a betűvéső, sem a »meós« nem tévedett, sőt, latinul is tudunk, csak nem eléggé. Éppen ezért a »hibás« feliratot Juhász László kandidátus, a MTA Irodalomtörténeti Intézetének tudományos munkatársa, nyelvész szakértői véleménye alapján tervezték meg és vésték fel az emlékműre. Nyelvész szakvéleményt azért kértünk, hogy az 1959. évben befejeződött szoborfelújítás felirata szöveghűség és epigráfiai szempontból is pontos legyen. A szobor elkészítésekor ugyanis a talapzat szövegét, sajnálatosan, több hibával vésték be. A felirat eltért a Rákóczi-manifesztum kezdő szavaitól (...). Kihagyták a »diutina« szót, más volt a szórend. Hungarae helyett Hungáriáé állt és VULNERA állt VOLNERA helyett. A nyelvész-tudós perdöntő és preventív szakvéleménye szerint a nagybetűs latin írásban nincs U, csak V, de VV találkozásakor nem VU-t, hanem VO-t kell írni és természetesen VU-t kell olvasni. Alaposabban szerkesztett latin szótárakban találunk is utalást a kétféle leírási alakra. »Tekintve, hogy nagy az idegenforgalom hazánkban, s mindenki szerét ejti, hogy a Rákóczi szobrot megtekintse, kötelességünk, hogy a szobrot oly felirattal lássuk el, mely hibátlan« - mondja szakvéleményében Juhász László, tehát ha az ön, tagadhatatlanul jószándékú levele alapján megváltoztatnánk a vulnera, illetve VOLNERA szót, akkor adnánk okot arra, hogy a latinul jól tudó külföldi »fejcsóválva olvassa azt«. A levélben foglaltak alapján szó sem lehet a Rákóczi szobor feliratának megváltoztatásáról. Czinege Istvánné, Bp. Főváros Tanácsa VB népművelési osztályvezető h.”

Cum Deo pro Patria et Libertate  Istennel a hazáért és a szabadságért: a Rákóczi-szabadságharc jelmondata Rákóczi Ferenc lovas szobrának Országház felőli feliratán (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Valamivel több mint egy évvel később jelent meg újra a téma a napisajtóban, mikor a Magyar Nemzet 1967. június 18-án Miért „VOLNERA”? címmel megjelentetett cikkében próbált ismét rendet tenni, ugyanis a szerkesztőséget többen megkeresték a latin felirat ügyében. Ezért véleményt kértek a Fővárosi Emlékmű Felügyelőségtől. A válasz a következőképp szólt: „Rákóczi Ferenc bronz lovasszobra svéd vörösgránit talapzatával együtt súlyos sérülések nyomait viselte a második világháború következtében. Teljes talapzatcsere vált szükségessé. Az 1945 utáni ideiglenes javítgatásokat később a teljes felújítás követte, ennek a munkának végső akkordja 1959 tavaszán a feliratok gránitba vésése volt. Azóta pedig, szinte azonos megfogalmazásban jelentkeznek időközönként a szobor hibás feliratát kifogásoló észrevételek. A Rákóczi-idézet aranycsillogású, új betűin mindjárt frissiben megakadt egy-két járókelő szeme. (...) De miért áll ott VOLNERA, ha kifogástalan lett a felirat? Azért, mert a nagybetűs latin írásban nincsen U, csak V, de VV találkozásakor nem VU-t, hanem VO-t kell írni és természetesen VU-t kell olvasni. Főv. Emlékmű Felügyelőség, Polgár Károly igazgató”.

Láthatjuk, a hatóságok ragaszkodtak a VOLNERA változathoz, azonban az ezt ellenző hangok továbbra sem hallgattak el. Két évtized múltán, a rendszerváltás hajnalán ismét előkerült a téma. A Magyar Hírlap 1989. október 4-i számában ezt olvashatjuk: Kiss Péter levélíró Tabi László időközben kötetben is megjelent fenti cikkére hivatkozva írja, „nemrég sétára indultam családommal a Duna-parton. A Kossuth térre érve, hirtelen eszembe jutott a fentebb idézett írásmű, s elhatároztam: megnézem a Rákóczi-szobor talapzatát. Sajnos azt kellett tapasztalnom, hogy a hibás szó mind a mai napig ott »díszeleg«. Tényleg már nem tudunk latinul? Vagy csak egyszerűen magyarosan hanyagok vagyunk?”

Újabb húsz év elteltével, 2009. november 26-án közölt ugyancsak olvasói levelet a 168 óra. Szabó Tamás, a lap budapesti olvasója szemlét tartott a szobornál, ám az eredmény ezúttal ellentétes volt. A VOLNERA szó O-ját U-ra javították...

II. Rákóczi Ferenc fejedelem Kossuth téri szobrának felirata napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A vita lezárult, a feliratot ebben a formában láthatjuk ma is, az éles szeműek azonban a javítás nyomait észrevehetik még a nemes gránitfelületen.

A Nagyságos fejedelem pedig, aki immár több mint nyolc évtizede üli ágaskodó lovát a nemzet főterén, bizonyára fejcsóválva, ám bölcs megbocsátással szemlélte ezt a lábainál zajló nyelvészeti vitát, mely 1703-as manifesztumának örök érvényű, veretes sorairól folyt.

Nyitókép: II. Rákóczi Ferenc Kossuth téri szobra (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Összesen 1 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Tanulságos írás, melyhez két észrevétel kívánkozik:
1. Az 1703 májusában kelt brezáni vagy breznai kiáltvány nem azonos az 1704 elején kiadott, de 1703. június 7-ére antedatált Recrudescunt kezdetű manifesztummal.
2. A javított feliratban most meg az a feltűnő, hogy egyedül a levakart O helyére került U, a többi U helyett V áll. Itt nyilván a klasszikus latinság szigorú elvei üköztek a magyarországi újkori latinság megengedőbb írásmódjával, s a jelenlegi verzióban öszvér-megoldás született, de jól van ez így, szép, kerek történet. Igazi "városi legenda", amely csak nyomatékot kap azzal, hogy egy kicsit látszik a javítás helye.



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó