2020. március 26. 15:00

Budapest átvészelt már nehéz időket. A város azonban minden borzalomból magához tért. Így volt ez 1945-ben is, amikor az egész város romokban hevert, ráadásul a két városrész - 1849 óta első alkalommal - el volt választva egymástól. A megoldást az ideiglenes hidak jelentették.

Írta: Domonkos Csaba

Budapestnek, hogy megmaradjon egy városnak, és ne szakadjon Budára és Pestre 1945-ben, hidak kellettek. Bármilyen hidak. Az élet elindításához is valahogy át kellett kelni a folyón. Nemcsak a polgári lakosságnak, hanem a várost és az országot akkoriban valójában kormányzó Vörös Hadseregnek is.

A Ferenc József híd ideiglenes pótlása (Fotó: Fortepan/Képszám: 5832)

A helyzetre való tekintettel csak ideiglenes hidak jöhettek szóba. A harcok elmúltával a Vörös Hadsereg utászai láttak hozzá, hogy a súlyosan sérült Ferenc József híd pillérein valamiféle átkelést biztosítsanak.

A roncsokra hídszerkezetet eszkábáltak a híd középső részére, ugyanis a német csapatok 1945. január 16-án csak ezt a középső részt robbantották fel, a parti nyílások jobbára megmaradtak.

Azonban a Ferenc József híd, a mai Szabadság híd konzolos szerkezetű (olyan, mintha két kétkarú mérleg lenne egymás után állítva), a középső rész tömege egyensúlyozza ki a szélsőket. Mivel e tömeg eltűnt, a budai parti nyílás az építkezések alatt – amely nem arra lett méretezve, hogy a hídfőre támaszkodjon – a budai saruknál összerogyott, és kifordult. Ennek ellenére még így, további sérülésekkel is alkalmas lett arra, hogy valamiféle hídszerkezetet hordozzon.

Forgalom az ideiglenesen járhatóvá tett Ferenc József hídon (Fotó: Fortepan, Vörös Hadsereg)

A híd közepéből 140 méter hiányzott. Ezt úgy hidalták át, hogy öt darab uszályt horgonyoztak le, és erre épült fel a 12 méter széles útpálya. Ez a szükséghíd nemcsak a személy- és áruforgalmat volt hivatva hordozni, hanem alkalmas volt arra is, hogy a telefon-, a villany- és a gázvezetékeket átvezessék rajta.

A szerkezet március közepére lett kész, és március 21-én megnyitották a nagyközönség előtt.

A Szabadság című lap 1945. március 22-én így írt erről:

„Szerdán nyílt meg a személyforgalom számára az a híd, amelyet annakidején Ferenc Józsefről neveztek el és ugyanekkor megnyílt a margitszigeti híd is. Az emberek tömege indult meg Budáról Pestre és Pestről Budára. A hidak nyolctól délután négyig állnak a személyforgalom rendelkezésére. Az áthaladóknak személyazonossági igazolványt kell felmutatniok.”

Valójában a híd már napokkal korábban használható volt, de azt a polgári forgalom előtt nem nyitották meg, csak a katonai, hatósági személyek, járművek kelhettek át rajta.

A Manci híd helye egy 1947-es térképen (Fotó: Wikipedia)

Ugyanekkor készült el egy másik átkelő is, mégpedig a Margit-szigetnél, a Margit hídtól feljebb. Ez valójában két híd volt, mert a szigeten keresztül vezetett át, úgy, hogy a szigetre két szovjet katonai cölöphidat vezettek, egyet Pestről, egyet Budáról. Ez egy egyszerű cölöphíd, azaz hajóhíd volt, amely azonban rendkívül fontos szerepet töltött be a budapesti élet újraindulásában. Később, 1946 tavaszán ezt egy pontonhíddal váltották fel.

A Manci híd 1945-ben (Fotó: Fortepan/dr. Kunszt János felvétele, Képszám: 52015)

Pár héttel később, április 5-én a mai Petőfi híd roncsain is építettek egy szükséghidat. Azonban nem ezt nevezték Petőfi pontonhídnak. Az csak 1945 novemberében készült el a Belvárosban a Petőfi térnél, ahonnan 1949. november 20-a, a Lánchíd átadása után szállították át a Boráros térre. Érdekes, hogy a hidat az eredeti helyén, a Bepvárosban a közeli Erzsébet híd után Böskének nevezte a népnyelv, ám amikor átszállították az új helyére, a Boráros térre, mégis a Petőfi név ragadt rajta.

A Petőfi, más néven Böske híd 1946-ban (Fotó: Fortepan/Képszám: 12953)

Még ugyancsak 1945 tavaszán a Bakáts térnél épített a szovjet hadsereg összerakható elemekből egy katonai pontonhidat, amely a belvárosi forgalmat volt hivatva segíteni.

A Ferenc József híd roncsaira épített szükséghíd és a többi szükséghíd, így a margitszigeti hidak egészen 1946. január 10-ig álltak fenn. Ekkor az összes ideiglenes hidat és a Ferenc József híd hiányzó nyílásához lehorgonyzott öt uszályt és a rajta lévő szerkezetet elsordorta a zajló jég.

A Bakáts téri ideiglenes híd (Fortepan/Képszám: 52110)

Akkor egy hétre ismét elszakadt egymástól Pest és Buda, de egy héttel később megnyílt az élet hídja, a hihetetlen erőfeszítések árán néhány hónap alatt megépített Kossuth híd. A Manci híd is újjáépült, és a Margit híd átadásáig használatban volt. A Petőfi pontonhíd – ahogy fentebb írtuk – 1945 novemberére készült el. A Ferenc József híd roncsaira épített szükséghidat nem állították helyre, mert akkor már nekikezdtek a híd helyreállításának, amely 1946. augusztus 20-ra el is készült, így akkor megnyílhatott a Szabadság híd.

A pontonhidak tehát még évekig részei voltak a városnak, a legutolsó, a Petőfi pontonhíd egészen 1952-ig, a Petőfi híd átadásáig szolgálta a forgalmat.

Nyitókép: A Ferenc József híd 1945-ben (Fotó: Fortepan /Military Museum of Southern New England)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó