Írta: Domonkos Csaba

2020. április 7. 09:00

Még nem létezett az egységes főváros,csak Pest és Buda,amikor egy nagyon nagy jelentőségű törvényt fogadott el az Országgyűlés Budapest fejlesztéséről. Az 1870. évi X. törvénycikk teremtette meg az alapot ahhoz, hogy megépülhessen Budapest.

Az 1867-es kiegyezés után megalakult új kormánynak határozott célja volt Pesttel és Budával. Egységes nagyvárosban gondolkodtak, az ország és a birodalom Béccsel egyenrangú központjának, fővárosának szánták. Ennek az elképzelésnek ráadásul a legnagyobb támogatója a miniszterelnök, Andrássy Gyula volt, aki Párizsban és Londonban szerzett tapasztalatokat a nagyvárosok működtetéséről.

A pesti Duna-part a szabályozás előtt Ludwig Rohbock, metszetén az 1850-es években (Forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Képarchívum)

A város fejlesztéséről szóló  elképzelések az 1868-1869-es évek vitája alatt kristályosodtak ki. E másfél, két évben a szakemberek terveket vitattak meg, beadványokat írtak, találkozókat szerveztek, új és régi elképzeléseket vetettek és fogadtak el. A süllyesztőbe került a Reitter Ferenc-féle hajózható csatorna, a Margit sziget alatt építendő vasúti híd, valamint az itt létrehozandó közraktárak tervei,és előtérbe került az a nagyvárossal számoló terv, amelyhez reprezentatív kör- és sugárutak, új hidak, kiépített rakpartok és központi igazgatás volt szükséges.

A Lánchíd megváltása jóval többe került, mint a Margit híd megépítése, de szükséges volt a kölcsön törlesztéséhez (Fotó: MMKM, MMKM_KPLGY_1206_1)

No meg még egy dolog, amivel se a városok, se az állam nem rendelkezett korlátlanul. Pénz. Rengeteg, viszonylag szabadon felhasználható pénz.  Ahhoz, hogy azokból a hatalmas tervekből, amelyeket a kormány és legelsősorban annak feje, Andrássy Gyula meg akart valósítani, gigantikus mennyiségű pénzre volt szükség.

Mivel az államnak szokás szerint pénze nem volt, ezért kölcsönt kellett felvenni, mégpedig a korszakban szokásos módon úgynevezett sorsolási kölcsönt. Erről, illetve a kölcsön felhasználásáról külön törvényt alkottak, ez az 1870. évi X. törvénycikk, amelyet 1870. április 10-én fogadtak el.

A törvény elsősorban tehát egy hatalmas összegű kölcsön felvételéről rendelkezett, pontosan 24 millió forintról szólt. A kölcsönt sorsjátékkal kapcsolták össze. Azaz minimum 100 forintos névértékű sorsjegyeket lehetett vásárolni, amelyeket félévente sorsoltak ki.

 


A felvett kölcsön fedezte a Margit híd 1872-1876 közötti felépítését is (Forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Képarchívum)


Akinek a sorsjegyét az első féléves sorsolásban, 1871. január 1-jén húzták ki, az csak kicsit nyert, mert a 100 forintjára 104 forintot kapott, de a sorsjáték 50 éve alatt a kifizetendő összeg egy 100 forintos sorsjegyre akár 200 forint is lehetett, azaz 100 százalékos nyereséget hozott.

Mi volt a célja a törvénynek? Ezt magában a jogszabályban rögzítették, annak bevezetője így szólt:

„1.§ Hogy a Duna-folyam Buda-Pest mellett akképen szabályoztathassák, mint a hajózás és kereskedelem országos érdekei igénylik s a főváros, mint az ipar és kereskedelem központja, oly állásba emeltessék, mely számára a szabad közlekedés mindazon előnyeit biztosítsa, melyek az ipar és kereskedés fejlődésének nélkülözhetetlen feltételei.”

Ugyancsak e törvény – amely ugye az építkezések pénzügyi fedezetét volt hivatva megteremteni – határozza meg a feladatokat. A legelső helyen a magántulajdonban lévő, és az eredeti elképzelések szerint 1936-ig magántulajdonban is maradó Lánchíd megváltását tűzték ki célul.

A következő fontos feladat egy vagy két híd építése volt. Ez a törvény még nem mondta ki, hol, milyen híd épüljön. Ekkor még két híddal számoltak, a közmegegyezés szerint egy híd északon, a két pályaudvar (a Déli és a Középponti vasút, a mai Nyugati pályaudvar helyén álló állomás között), valamint egy délen.

A Duna partjainak szabályozása, rakpartok építése. E munka két okból volt fontos, egyrészt a hajók számára valóban rakodópartok kellettek, másrészt a városok árvíz elleni védműveiként épültek ki.

Főútvonalak építése. A törvény nem mondta ki, hogy itt a Nagykörútról és a Sugárútról, a mai Andrássy útról van szó. Ezekről később, a városrendezési terveknél döntöttek. Ugyancsak e törvény hozta létre a Fővárosi Közmunkák Tanácsát is, amelyről a PestBudában később részletes cikk lesz olvasható.

Ha nincs az 1870. évi X. törvénycikk, nem lenne a Margit híd sem (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az összeg közel felét már az első években el is költötték. A Lánchíd megváltása több, mint 6,7 millió forintot költöttek, valamint a Margit híd építése valamivel többe került 5 millió forintnál. Szinte azonnal megindult a rakpartok kiépítése is.

A törvény természetesen arról is szólt, hogy miből fizetik a kölcsönt. A legfontosabb bevételi forrás a Lánchíd volt, ennek vámjövedelmét a kölcsön kifizetésére fordították, majd 1876-tól a Margit hídból származó bevétel is ezt fedezte. Ezen kívül voltak más források is, adópótlékok is. Az állami költségvetésben minden évben szerepelt ez a tétel, egészen 1920-ig. (A Lánchíd megváltására azért is szükség volt, mert így az állam hozzájutott a városok közötti hídépítési joghoz is, ami szintén a Lánchídtársaságé volt.)

Rakpartok, hidak, a Nagykörút, az Adrássy út és még számtalan más fejlesztés indult el e törvény hatására (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A törvény elfogadása gyakorlatilag megteremtette annak a jogi és anyagi hátterét, hogy Budából és Pestből, no meg Óbudából létrejöhessen a ma ismert Budapest.

Nyitókép: A Margit híd és a Nagykörút eszméje tette világvárossá Budapestet. Ehhez a pénzügyi feltételeket az 1870. évi X. törvénycikk teremtette meg (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó