Írta: Gönczi Ambrus

2020. április 15. 10:00

A Városligetben több mint 50 éven keresztül állt egy szépséges épület. Kiállítások befogadására építették, de sok minden másra is használták az 1885-ös megnyitását követő évtizedekben. Koncertek, előadások, sőt, még istentiszteletek is zajlottak falai között. Az 1945-ös világháborús ostrom után nem építették újjá, helyén a Budapesti Nemzetközi Vásár egyik kiállítócsarnoka állt 1972-ig, majd 1985 és 2015 között a Petőfi Csarnok. Jelen pillanatban nem tudni, mi lesz a helyén.

Gróf Széchényi Pál földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter javaslatára 1883 januárjában az Országgyűlés arról döntött, hogy két évvel később a Városligetben országos általános kiállítás nyílik. A tárlat célja a hazai ipar, mezőgazdaság és kereskedelem egyes ágainak nagyközönségnek való bemutatása volt, olyan módon, hogy az teret adjon az egyes szakterületek fejlődési lehetőségeinek is. A kiállítás költségeinek fedezésére összesen 400 ezer forintot különítettek el a költségvetésben. 

A törvény kimondta azt is, hogy a budapesti kiállítás szervezése és nyitva tartása alatt hasonló rendezvényre az országban nem kerülhet sor, minden időt és energiát erre a feladatra kell szentelni. A szervezést egy 61 tagú bizottság irányította. A kiállítás 1885. május 2-án, Rudolf trónörökös védnökségével nyílt meg mintegy 270 000 négyzetméteren. A kiállítás nyitva tartása alatt mintegy másfél millió látogató tekintette meg a rendezvényeket.

Az Ulrich Keresztély tervezte Iparcsarnok 1896-ban, Klösz György felvételén (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.148)

A látnivalók mellett számos kongresszus gazdagította a kiállítás eszmei és tartalmi színvonalát. Nemzetközi agrárkonferenciát, bányászati, kohászati és földtani kongresszust is tartottak. Az 1896-os millenniumi kiállítás főpróbájának is nevezhető Országos Általános Kiállításról most részletesebben nem is szólnánk (legyen ez egy külön írás témája), koncentráljunk inkább az Iparcsarnokra.

Az Országos Kiállítás látképe, középen az Iparcsarnokkal (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1885. május 17.)

A központi épületnek nyilvánított csarnok tervezésével Ulrich Keresztély bécsi építészt bízták meg. Ő volt az 1883-ban elkészült, a főváros legnagyobb kapacitású és méretű gabonaraktárának, a Boráros téren álló Elevátorháznak az alkotója is. A kivitelezést a Holtzspach A. fiai cég  vállalta el. A vasszerkezetek a Schlick-féle vasöntő és gépépítő vállalat gyárában készültek.

Az asztalosmunkákat Ulrik András asztalosmester kivitelezte. A szobrászati díszítéseket Fessler Leó mintázta. Az épület nyugati kapuján lévő, az ország címerét ábrázoló üvegfestményt Róth Zsigmond és fia Miksa, a keleti kapu felülvilágítójában levőt pedig, melynek tárgya Budapest város címere, a Forgó és Társa cég készítette. 

Az épület horgany­szobrász munkáit Mátrai Lajos György mintázta, és a Schlick-cég öntötte.  Az Iparcsarnok építése 1884. március 3-án kezdődött és 1885. február 15-én fejeződött be. A nagyjából 12 ezer négyzetméter alapterületű csarnok négy sarkában négy udvart alakítottak, melyek közül kettőt a kivitelezés idején végül befedtek. Az épület közepén emelkedett a 21 méter átmérőjű, nyolcszögletű főkupola. A négy oldalhomlokzat közepét hatalmas diadalkapuk díszítették. Az Országos Kiállítás idején számos ipari tárlatnak adott helyet a csarnok, elsősorban a kézműipar, az iparművészet és a gyáripar témakörében.

A 135 évvel ezelőtt épült Iparcsarnok belső tere (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1885. július 26.)

A kiállítás bezárása után az Iparcsarnok egyike volt azoknak az épületeknek, melyek megmaradhattak a Városligetben (a legtöbb, elsősorban fából épült kiállítási helyszínt elbontották). 1893-ig különböző típusú kiállításokat rendeztek benne, ekkor a Kereskedelmi Múzeum költözött falai közé, de a következő évben már el is költözött, mert az Ezredéves Kiállítás szervezői fontos szerepet szántak az Iparcsarnoknak. 1896-ban az épület előtt korzót alakítottak ki és egy újabb szökőkút is készült, ekkor már a csarnok előtt. A millenniumi kiállítás idején ismét számos tárlat nyílt az Iparcsarnokban: a bútor, szövet- és anyagipar vonultatta itt fel büszkeségeit.

Az Iparcsarnok 1896-ban. Az épületnek az Ezredéves Kiállítás szervezői is fontos szerepet szántak (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV)

A MÁV kiállítása az Iparcsarnokban 1896-ban, Klösz György felvétele (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.10.110)

A MÁV kiállítása az Iparcsarnokban, 1896-ban, Klösz György felvétele (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.10.093)

A Kereskedelmi Múzeum 1897-ben ismét visszatért és 1905-ig itt volt látható állandó kiállítása. Ezután a Nemzeti Múzeum Néprajzi Tára érkezett ide, de nem maradt sokáig, mert nem lehetett megfelelően fűteni a csarnokot. A következő évtizedek alatt a legkülönfélébb rendezvények nyíltak meg az Iparcsarnokban, hadirepülőktől, autómobilokon át festményekig és virágkötészeti remekekig szinte mindent láthatott itt a nagyérdemű.

1906-ban, az Engesztelés Napján (héberül Jom Kippur), az épületben imádkozhatott a fővárosi vallásos zsidók azon része, akik budapesti zsinagógákba helyhiány miatt nem jutottak be. 1930-ban itt rendezték meg az Ökölvívó Európa-bajnokságot, 1935-ben pedig az épület és az előtte fekvő terület adott otthont a 26. Országos Katolikus Naggyűlésnek. A csarnok és közvetlen környezete mégis leginkább a Budapesti Nemzetközi Vásár helyszíneként volt ismert a két világháború közötti időszakban.

Az épület és az előtte fekvő terület adott otthont 1935-ben a 26. Országos Katolikus Naggyűlésnek (Forrás: Tolnai Világlapja, 1935. október 9.)

Az 1936-os Budapesti Nemzetközi Vásár idején, háttérben az Iparcsarnok épülete (Fotó: Fortepan/Képszám: 115946)

Az első önálló magyar automobilkiállítás az Iparcsarnokban, 1925-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 84241)

Az 1944-45-ös harcok súlyos károkat okoztak az épületben. Kiégett, tetőszerkezete annyira megrongálódott, hogy a főváros vezetése az elbontás mellett döntött. Néhány falszakaszát hagyták meg csak, de ezeket felhasználták a BNV 5. számú kiállítási csarnokának építésénél. Az új épületet 1972-ig használták, ekkor az egész vásárterület átköltözött jelenlegi helyére, Kőbányára.

Az épület a háborús pusztítás után a Budapest című folyóirat 1945. februári számában

Futóverseny 1949-ben az V. számú kiállítási csarnoknál, amelyet az Iparcsarnok helyére építettek (Fotó: Fortepan/Képszám: 33617)

Nagyjából tíz évig bútorraktárként funkcionált, amikor 1981-ben felmerült az a gondolat, hogy a fővárosi ifjúság számára egy új kulturális intézményt kéne létrehozni, ahol könnyűzenei koncerteket hallgathatnak, közösségi programokon vehetnek részt, természetesen az akkori politikai ellenőrzés meghatározta kereteken belül. Az elképzelés 1985-ben vált valósággá: április 26-án, majdnem napra pontosan az eredeti Iparcsarnok felavatásának 100. évfordulóján nyitotta meg kapuit a Petőfi Csarnok. 

Az ezer négyzetméteres nagyterem és a „PeCsa” egyik oldalánál kialakított szabadtéri színpad rengeteg hazai és külföldi zenekarnak adott bemutatkozási lehetőséget. A klubszobákban a sakktól az asztaliteniszig számos szabadidős tevékenységet folytathattak a látogatók, hétvégénként pedig gyorsan megszokottá vált a használtcikkek adás-vétele, a képeslap-, bélyeg- és régiséggyűjtők örömére.

A Petőfi Csarnok 1985-ben (Fotó: Fortepan/Urbán Tamás)

A Petőfi Csarnok 30 évet élt meg, 2015-ben az új múzeumi negyed kialakításának céljából elbontották. Helyére a Nemzeti Galéria épülete került – volna. Illetve nem tudni, megépül-e vagy sem, csak az biztos, hogy jelenleg áll az építkezés előkészítése. Akárhogy is alakul azonban, az egykori Iparcsarnok örökké a múlt darabja marad, amelyre érdemes és fontos emlékeznünk.

Nyitókép: Az Iparcsarnok 1896-ban, Klösz György felvétele (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.10.005)

Összesen 4 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Nagyon remélem, hogy megépül az új Nemzeti Galéria épülete, és le tud költözni a Budai Várból, hogy az visszaépülhessen eredeti szépségében.

Válaszok:

Én meg remélem, hogy nem fog megépülni a japán kártyavár, s helyette az Iparcsarnok fog visszaépülni. Ha nagyon akarják az Iparcsarnok egy része vagy az egész is lehetne az új Nemzeti Galéria, de szerintem a Királyi palota azon részeiben is elfér az anyag, amit nem tudnak rekonstruálni.


A cikkben két hiba is becsúszott!
"1896-ban az épület előtt korzót alakítottak ki", ami nem igaz, hiszen a korzó már 1885-ben is megvolt, a távlati képen is látszik, maximum nem hívták annak. A nagyobb hiba, hogy a levéltár két képe nem az Iparcsarnok belsejét mutatja a vasúti kiállítással, hanem a Közlekedési csarnokot 1896-ban, ami remélhetően visszaépül. Ez lett a Közlekedési múzeum 1897-től.


A legjobban annak orulok, hogy ujjaepul a Kozlekedesi Csarnok es a szecesszios Varosligeti Szinhaz.



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó