Pest és Buda fejlődése szempontjából a hajózásnak kiemelt szerepe volt. A kereskedelem és a személyforgalom tekintetében a gőzhajók az 1830-as évektől egyre nagyobb szerepre tettek szert. Széchenyi célja az volt, hogy a dunai gőzhajózásnak Pest legyen az egyik központja, ezért is tett meg mindent, hogy az Első Duna Gőzhajózási Társaság, amely német nevének rövidítésével, DDSG-két ismert, Óbudán építse fel hajógyárát. 

Az Óbudai Hajógyár 1905 körül (Fotó: FSZEK Budapest-képarchívum)

A hajógyár és a hozzá tartozó téli kikötő azonban egyrészt a cég tulajdonában volt, másrészt gyorsan zsúfolttá vált. Széchenyi ezért egy olyan helyet keresett, amely egyszerre lehetne a város kikötője, téli kikötő, ahol a hajók a jégtől védve vészelhetik át a hajózásra alkalmatlan időszakokat, de egy újabb hajógyár központja is. 

A hajókikötő problémája azért volt időszerű, mert ekkor sem Pesten, sem Budán nem volt rendes kiépített kikötő, a hajók a kiépítetlen partokhoz kötöttek ki, és itt rakták ki az utasokat és az árukat. 

Hajók Pesten Alt Rudolf 1845-ös metszetén (Fotó: FSZEK Budapest-képarchívum)

A tervvel kapcsolatban az volt a legnagyobb gond, hogy Pest és Buda körzetében nem volt megfelelő hely, öböl, ahol egy ilyen komplexum elhelyezhető lett volna. Ezért Széchenyi, rá jellemző módon úgy vélte, ha nincs, hát építeni kell. A megfelelő helyet is megtalálta, mégpedig a várostól északra lévő, az akkori nevén Város-sziget és a pesti part közötti részen. Egy Duna-ág természetesen nem megfelelő, hiszen túl nyitott, de a gróf erre is megtalálta a megoldást. 

A gróf azzal a javaslattal állt elő, hogy a sziget felső részét egy erős gáttal kössék össze a pesti parttal, és így a délről létrejövő öbölben tökéletes helyet kapna a téli kikötő. A szükséges területek azonban Pest városáé voltak, amely város azonban nem lelkesült azért az ötletért, hogy ezt a területet eladja egy magántársaságnak. 

Széchenyi 1837-ben József nádor segítségét kérte, hogy hasson oda a városra, hogy az adja el a szükséges területeket annak a cégnek, amelyet e kikötő létrehozására kívánt megalapítani. A nádornak írt levélben kifejtette, hogy a kikötő megépítésénél összesen 31 000 forintos költséggel számolnak. Mivel egy induló vállalkozásról volt szó, ezért a nádortól anyagi segítséget is kért.

A gróf azt kérte a nádortól, hogy addig, amíg a részvények jegyzéséből a szükséges összeg nem gyűlik össze, a Duna szabályozására szánt keretből 10 ezer forintot kamatmentesen kölcsönözzön a társaságnak. 

Az újpesti kikötő 1897 körül (Fotó: Fortepan, MMKM, TFGY 2017.1.812.)

Bár a tervvel Széchenyi sokat foglalkozott, folyamatosan kereste a támogatókat, magát a részvénytársaságot csak 1843-ban hozták létre.  Azonban Pest hajthatatlan maradt, a tárgyalások nem vezettek eredményre. A város nem akarta kiadni a kezéből a területeket, és maga kívánt itt kikötőt építeni. Ennek hatására a a részvényjegyzés sem tudott megindulni. 

Végül a gróf levonta a következtetést, és feladta a reménytelen harcot. Széchenyi a nádornak szóló, 1845. április 28-án írt levelében így fogalmazott:

„Miután majdnem 9 év leforgása alatt elvégre azon meggyőződéshez jutottunk, hogy az általunk tervezett pesti kikötőt áthághatatlan akadályok miatt nem csak életbeléptetni nem volnánk képesek, sőt társaságunk a dolog kivitelére nézve inkább akadályul szolgálna: tegnapi közgyűlésünkben az ügy végképp letétét határoztuk el.”

A Pesti Kikötő Egylet feloszlásával az új kikötő tehát ekkor nem épült meg, megbukott a város ellenállásán. Széchenyi nem bízott a városban, úgy gondolta, hogy a város soha nem fog egy ekkora vállalkozást elindítani, vagy sikerre vinni. 

A gróf ötletét, annak jogosságát viszont nem vitatta senki. Egy évtizeddel később az ötletet Pest városa felkarolta, a gátat megépítette, a Város-szigetet a pesti parthoz erős gáttal összekötötték, és 1858-ban létrejött a pesti téli kikötő, és hajógyár is létesült, de a Népsziget (azaz a régi Város-sziget) és az Újpesti öböl nem lett áru- és személykikötő. Ennek oka részben az volt, hogy Pest és Buda Duna-partja fokozatosan kiépült, így a hajók a csepeli szabadkikötő átadásáig a belvárosi rakpartokat használták. 

Nyitókép: A pesti kikötő 1870 körül (Fotó: FSZEK Budapest-képarchívum)