Ha a római korban végigtekintettünk volna a mai Pesten, akkor egy szigetes, lápos területet láttunk volna. A mai Pest belvárosa helyén lévő Contra-Aquincum egy szigeten állt, és Óbuda egy részét is víz borította, vagy legalábbis lápos terület volt. A középkorra a pesti oldal feltöltődött, de magát Pest városát továbbra is egy természetes csatorna ölelte körül, ez még a XVIII. századi térképeken is jól látható. 

Mikovinyi Sámuel 1737-es térképe Pestről

A szigetek is máshogyan néztek ki. A Népsziget nem kapcsolódott Pesthez, és a mai Margit-sziget is több részből állt. A fő szigettől délnyugatra egy kisebb sziget volt, de a XVIII. század végi térképeken még egy kisebb sziget is látszik a Margit-szigettől északra. 

A Duna is szélesebb volt, és a mai Gellért tértől kezdve tölcsérszerűen szétterült, Lágymányosnál már az egy kilométeres szélességet is elérte. A Duna közepén itt is volt egy sziget, a Kopaszi-zátony. A Csepel-szigetet körbeölelő Duna-ágak közel egyformák voltak, azaz a mai Soroksári-Duna is jóval szélesebb volt. 

Pest és Buda Duna-parti részei jóval alacsonyabban feküdtek, mint ma, és a Duna partja egy egyszerű, földes lejtő volt, bárki lesétálatott a folyóhoz. Az első, kőből épített rakodópartokat a Lánchíd pesti oldalán, a hídfőtől északra és délre az 1850-es években építette ki a Dunagőzhajózási Társaság a saját hajói számára.

A Duna budai partja a Lánchídtól délre az 1860-as években (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Miért kellett teljesen átszabni a folyót? Ennyire nem volt hely az építkezéseknek? Valójában a folyószabályozás legfőbb oka az árvízvédelem volt. Az 1838-as nagy árvíz után számos döntést hoztak, amelyek az esetleges későbbi árvizek pusztítását voltak hivatva mérsékelni. Elsősorban elrendelték, hogy a várost meg kell emelni. 1838 után lakószint nem lehetett a nagy árvíz vízszintje alatt, ezért épült annyi budapesti ház magasföldszinttel. 

Az 1838-as árvíz kiváltója az volt, hogy a lágymányosi területen, ahol a Duna kiszélesedett, a mélysége jelentősen lecsökkent, és a sebessége is mérséklődött, ezért a zajló jég összetorlódott, és mint egy duzzasztógát, visszafogta a folyót. A hasonló árvizek megakadályozásának legjobb módját abban látta mindenki, hogy Lágymányosnál le kell szűkíteni a folyót, így a jég nem tud feltorlódni. 

A nagyszabású folyószabályozási munka a kiegyezés után indult el, bár addig is számos terv született arra, hogy hol, milyen beavatkozásra volna szükség. A szabályozási munkákhoz szükséges  pénzügyi fedezetet a PestBudában már bemutatott 1870. évi X. törvénycikk adta meg. 

Nézzük, mi változott a budapesti Duna-parton! A Margit hídra eredetileg 1872-ben úgy írták ki a pályázatot, hogy a sziget körül az egyik, a pesti folyóág keskenyebb lesz. Már lezajlott a pályázat, megvolt a nyertes (Gouin), amikor módosultak az elképzelések, eldőlt, hogy a két Duna-ág egyforma széles lesz, ezért az eredeti ötnyílású hidat át kellett tervezni hatnyilásúra.

A Vasárnapi Ujság 1874. június 14-i számában a híd már hatnyílású, de a Margit-sziget alakja más, mint amilyen véglegesen lett

Ekkor még nem kapcsolták össze a főszigetet és a kis szigetet, azt csak a század végén kötötték össze a Margit-szigettel, amikor a Margit híd szárnyhídja 1899–1900 között felépült. A Margit-szigetet még egyszer növelték észak felé, az Árpád híd építésekor. 

A Duna partjára végig magas töltés épült, ezek a rakpartok, mögöttük a város talajszintjét feltöltötték. Ezért került a Batthyány téren és a Fő utcában néhány régi ház az utcaszint alá, és ezért vannak olyan templomok Pesten is, amelyekhez az utcáról lefelé vezet pár lépcsőfok. A pesti oldalon egy utcányival lett szűkebb a Duna, azaz a mai pesti Duna-parti házsor, de maga az Országház is nagyrészt feltöltött területen áll. Budán, még a Gellért-hegytől északra is változott a partvonal, a budai rakpartok helyén régen a Duna folyt.

A legnagyobb változás délen, a Gellért-hegytől délre történt mind Pesten, mind Budán. A széles folyót itt a felére szűkítették, a mai Gellért tértől egy hosszú gát épült, amely a folyó medrét hosszában kettévágta. A mai Kopaszi-gát ennek a déli maradéka. 

Az 1896-os képen jól látszik a Gellért-hegy alól induló gát, a vasúti töltés, amelyen épp egy vonat halad át, attól északra a tó, délre a Lágymányosi-öböl (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A gát nyugati oldalán egy hatalmas öböl alakult ki, amelyet a vasúti hídhoz vezető töltés kettévágott, így attól északra egy tó, délre egy öböl, a mai Lágymányosi-öböl alakult ki.

A Duna medre Lágymányosnál az 1890-es években Eötvös Loránd fényképfelvételén (Fotó: MMKM, TTFGY 2019.1.2274)

A vasúti töltéstől északra fekvő területet, tavat a következő évtizedekben feltöltötték, ide épült fel a Műegyetem épületcsoportja a XX. század elejétől kezdve. Azaz a teljes Műegyetem, a Goldmann György tér, az Irinyi utca (a Karinthy Frigyes úti kereszteződésig), a teljes Infopark feltöltött területen áll. 

A pesti oldalon mindeközben a soroksári ágat lezárták és leszűkítették, a folyómeder itt egy hatalmas holtággá vált. A folyószabályozások hatására Budapesten kialakultak a rakpartok, amelyek a Csepeli Szabadkikötő megnyitásáig valóban a dunai áruszállítás fontos elemei voltak, de egyben a mai napig hatásosan védik Budapestet az árvizektől. A Duna vízszintje azóta volt magasabb az 1838-as 829 centiméteres szintnél, a rekord a 891 centiméteres vízállás volt, de Budapesten jelentős károkat nem okozott. (A budapesti vízmércét 1838 óta módosították, egy méterrel feljebb emelték, ezért olvasható, sok helyen, hogy az 1838-as árvíz szintje 929 centiméter volt, de a mai mérce alapján akkor a vízszint 829 centiméteren tetőzött.) 

A mai Jászai Mari tér Klösz György 1890-es felvételén (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Azaz ha ma a Duna-parton sétálunk, akár a pesti, akár a budai korzón vagy a Lágymányosi-öböl partján, gondoljunk arra, hogy 150 évvel ezelőtt az a terület még a Duna része volt. 

Nyitókép: Az 1870-es évek végén készült képen még jól látszik a Margit-szigettől délre a Festő-sziget és a fel nem töltött Duna-part a mai Országház helyén (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)