A céhek tagjai számára Pest városa már 1701-ben előírta, hogy vasárnaponként lőgyakorlatokon kellett részt venniük. A távolmaradókra pénzbírságot vetettek ki, nem is kis összeget, hat tallért. Mária Terézia pedig előírta, hogy a polgárok egy éven keresztül tanuljanak lőni. A városlakók polgárőrséget szerveztek, díszes egyenruhákkal, zászlókkal, és ha már összejártak, akkor a lőgyakorlatokat egyéb szórakozással is kiegészítették. 

A lövészgyakorlatokhoz megfelelő hely is kellett, ezért Budán már 1696-ban megnyitott a lőház a mai Széna téren, később pedig a Marczibányi téren, ennek az intézménynek az emlékét őrzi a Lövőház utca neve is. 

Pesten több helyen is állt lőház, az első a Hatvani kapunál, a mai Astoria közelében, ahonnan 1767-ben a mai Királyi Pál utca környékére költözött az intézmény. 

A polgárőrségbe szerveződött lakosok négyzetes céltáblákra lövöldöztek, és aki eltalálta a tábla közepét, illetve az ottani szöget, azaz „fején találta a szöget”, annak a nevét külön megörökítették, a táblát rendbehozták, kifestették, és az épület előcsarnokában helyezték el. Maga I. Ferenc király is próbát tett 1792. június 28-án az akkori pesti lőházban, és bizony a király is fején találta a szöget. 

Az 1824-ben felavatott polgári lőhely a Királyi Pál utcában Carl Vasquez metszetén, az 1838-as jeges ár elpusztította (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A puffogtatás mellett a lőházak a budai és a pesti polgárőrség egyéb szórakozásainak, rendezvényeinek is keretet adtak. Pesten a polgárőröknek énekkaruk volt, a budai társaik pedig zenekart szerveztek, de az épület és annak kertje díszvacsorák és bálok helyszíne is volt. 

A pesti lövölde, ahogy írtuk, a XIX. század első felében a Királyi Pál utcában állt. Az 1820-as évekre azonban megroggyant, így 1824-ben átépítették Hild József és Zambelli András tervei szerint. A klasszicista épület egyesek szerint szépségében a Nemzeti Múzeummal versengett. Az épületben kávézók, pipázótermek és park várta a tagokat. Ezt a közösségi épületet azonban az 1838-as tavaszi jeges ár elpusztította.

Ezután gyorsan döntés született arról, hogy a lövőházat újjá kell építeni. Ám a Kálvin térhez közeli hely már nem volt megfelelő, ezért kissé kijjebb, a mai Lövölde tér északi részén épült fel az új épület. Tervezője ugyanaz volt, aki az elpusztult épületet 1824-ben is megtervezte, Zambelli András, így nem meglepő módon kialakításában erősen hasonlított elődjére. A díszes klasszicista épület egy U alakú udvart fogott közre, ezt az udvart egy oszlopsorral leválasztott árkásdor keretezte. Az árkádok alatt helyezték el a szöget lőtt lövészek díszes céltábláit, de itt végezték el a fegyverek tisztítását is. A lövészet maga az udvaron folyt. 

Az 1840-ben felavatott lőhely árkádjai a mai Lövölde téren. A falon a kifestett lőtáblák sorakoznak, az asztalok a fegyverek előkészítéséhez kellettek (Perlaska Domokos: Az ötödik pesti lövölde keresztmetszete (részlet), rézmetszet, 1840, forrás: Budapest, 1967, 12. szám, Czifka Péterné: A pesti polgári céllövöldékről).

A Lövőházat ünnepélyes keretek között 1840. július 9-én József nádor avatta fel. Sok helyen azt olvashatjuk, ekkor csak az alapkő letételére került sor, de a korabeli tudósítások egyértelműen a ház felavatásáról beszélnek, ahol a nádor a kész épületet tekintette meg, ahogy a Hírnök című újság is nem sokkal később, július 16-án: 

„A’ lövész-épület udvarába nyíló rácsolt ajtótul az emlékkő letétele helyéig három színű posztó szőnyeg volt vonva, mellyen a’ Nádor Ő fensége a’ pesti lövészek kettős disz sora közt az épület homlokához ért, hol a’ polgármester t. Tölgyesi János ur által elfogadó beszéddel üdvözöltetvén, a’ Nádor Ő fensége mindig kész szónoklata hatalmas és nyájas szavaival válaszolt ’s aztán az ünnepélyes tettet egy e’ czélra készült vert-ezüst mészkalán- ’s ezüst kalapácscsal véghez vivé; miután sokszoros éljen közt kiséré a’ nép Ő fenségét a’ lövész termen keresztül az erkélyre, hol cs. kir. fensége a’ magas személyét környező megyei ’s városi küldöttségek ’s fényes uraságokkal az időt egy darabig nyájas és leereszkedő beszéddel töltvén, a’ hangászkarok zenéje, a’ nagy sereg nép éljenei közt hagyá el a’ lövész házat.” 

József nádor minden évben, a céllövészek ünnepén felkereste az intézményt, sokszor lőtt is, és nem is rosszul. Ahogy az elődje, ez az épület is rendezvényeknek, báloknak adott helyt a lővészeten túl, tehát a pesti polgárság társadalmi életének egyik fontos terepe volt.

 A díszes intézmény itt működött, sőt 1874-ben a teret is Lövölde térnek nevezték el. A szabadságharc után a lövészegyleteket ugyan feloszlatták néhány évre, de azok az 1860-as években újjáalakultak. Ekkorra természetesen már elvesztették a katonai jelentőségüket, hiszen a modern hadviselés korában már nem a falakra kiálló polgárok védték meg a városokat. A lövészegyletek sportegyesületté alakultak át, tagjainak ez csupán egyfajta időtöltés volt. 

A Lövölde tér 1894 után Klösz György fotóján (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A két rivális lövészegylet, a budai és a pesti végül 1889-ben egyesült, valójában a pesti beolvadt a nagyobb budai szervezetbe, és megalakították a Budapesti Polgári Lövész Egyletet, amely a budai, Marczibányi téri lövőházban működött. A pestit 1890-ben bezárták és lebontották. A pesti Lövölde tér csak a nevében emlékezik az egykori Lövöldére.

Nyitókép: Alt Rudolf: A polgári lőhely Pesten, a mai Lövölde téren. Kőnyomat, 1845 (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)