A székely himnusz igazi ünnepe a nemzeti összetartozás napja, mivel szövege és dallama már közel 100 éve az összmagyarság egyik szimbóluma. Így nem véletlen, hogy a XII. kerületi Hegyvidéki Önkormányzat június 4-ét tartotta alkalmasnak arra, hogy a trianoni döntés 100. évfordulóján emléktáblát avasson a himnusz szövegét író, idén 125 éve született Csanády Györgynek egykori lakóházán, a Városmajor utca 28/C számú épület falán.


Pokorni Zoltán polgármester és Fonti Krisztina alpolgármester leleplezik Csanády György emléktábláját a nemzeti összetartozás napján (Fotó: Sárközy György/hegyvidek.hu)


Június 4-én avatták fel Csanády György emléktábláját az egykori lakóházánál, a Városmajor utca 28/C falán. A kék sárga koszorú a székely zászló színeire emlékeztet (Fotó: Sárközy György/hegyvidek.hu)

Csanády György Székelyudvarhelyen született 1895-ben, érettségijét a református kollégiumban tette le, majd a trianoni békeszerződés aláírása után Magyarországra menekült több társával együtt, ahol megalapították a Székely Egyetemista és Főiskolai Hallgatók Egyesületét. Ekkoriban sokan menekültek a megmaradt Magyarországra, így a több ezer fiatal erdélyit mind meghívták Csanádyék az egyesületbe. Területi alapon „nemzetségekre” osztották a jelentkezőket és kéthetente gyűléseket tartottak a Deák téren, a Kemnitzer-házban (Wodianer-ház), az egykori „Két törökhöz” nevet is viselő nagy sárga épületben. Ezek az összejövetelek később átköltöztek a Hegyvidékre.


Az egykori Kemnitzer-ház a Deák tér 1. alatt 1912-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 86068)


A Kremnitzer-ház a „Két törökhöz” elnevezést onnan kapta, hogy a homlokzatán két turbános török volt látható. A kép 1900 körül készült (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A székely himnusz szövegét Csanády 1921-ben, a májusi nagyáldozat névre keresztelt, évenként megrendezett ünnepélyes találkozóra írta, akkor még bujdosóéneknek szánta. Mihalik Kálmán zenésítette meg a verset. A székely himnusz szövege és dallama először Budapesten, Aquincumban hangzott el az 1920-as évek elején, az egyik gyűlésen.


A székely himnusz 1940-es kiadásának borítója (Rózsavölgyi Kiadó)

A májusi nagyáldozat néven emlegetett ünnepségüket a székelyek 1922 és 1941 között több alkalommal a Zugligetben és a Svábhegy környékén tartották, mivel az erdélyi havasokra ez a helyszín emlékeztette őket a legjobban. A Honismeret 2001-es évfolyamának 3. száma így emlékezik meg az egyik ilyen gyűlésről: „Szülőföldjükre, Erdélyre emlékeztek legtöbbször a Zugligetben, Budán, mivel ez hasonlít leginkább a székely tájakra. Székely népviseletbe öltöztek, botokat faragtak, szalagokat hímeztek, koszorúkat fontak és krónikákat írtak. Érezni akarták maguk körül az egybetartó testvériséget és az elhivatottságot. […] Néha ezren, máskor kétszázan jelentek meg ezeken a májusi ünnepségeken. Éneket írtak bujdosásukról.”


Csanády György portréja A magyar tüzér. A magyar tüzérség története című 1939-es kiadványból

Székely kapu a Svábhegyen 1929-ben, a kapu 1937-ben már nem volt meg (Forrás: Siklóssy László Svábhegy című 1929-es kiadású könyve)

Az Új Magyarság 1940. május 30-án így számolt be egy másik ilyen ünnepségükről: „A székely egyetemi és főiskolai hallgatók egyesülete, az erdélyi férfiak egyesülete, valamint a többi erdélyi egyesület június 1-én, szombaton délután 4 órakor »nagyáldozatot« tart a svábhegyi síugrósáncnál. Utána vacsora és tánc a Disznófő-vendéglőben.”


A Disznófő vendéglő kertje, ahová többször jártak mulatni a székely fiatalok az 1930-as és 1940-es években (Fotó: Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény)

A székely himnusz szövegét a kommunizmus ideje alatt betiltották, de népszerűsége nem csökkent, és 2009-től ez Székelyföld hivatalos himnusza. Csanády György a székely himnusz után még számos verseskötetet adott ki, majd szerkesztő lett 1926-tól az Új Élet, 1927-től pedig a Híd című lapoknál. A Magyar Rádiónál is dolgozott, ahol hamar felhívta magára a figyelmet a különböző rádiórendezésekkel és hangjátékírásokkal, amivel egyike lett a műfaj első magyarországi művelőinek.


A rendezés titkai a rádióban – Ezúttal két rendezőt mutatunk be a Stúdióból: Kiss Ferencet és Csanády Györgyöt, mindkettő avatott mestere a rendezésnek s a magyar rádió sikereinek tetemes hányada fűződik az ő nevükhöz. Háttal Kiss Ferenc rendező előjátssza a szerepet a színészeknek, a portrén Csanády György rendező látható (Forrás: Tolnai Világlapja, 1933. január 4.)

A sikereinek köszönhetően a Magyar Rádió főrendező-helyettese lett 1943-tól 1948-ig, majd ötvenhét évesen, 1952. május 3-án érte el a halál. Temetésére a Farkasréti temetőben került sor, ahol koporsójára erdélyi földet szórtak, de később, végakaratának megfelelelően Székelyföldön újratemették. Ha a Svábhegyen, a Zugligetben vagy a budai hegyekben kirándulunk, jusson eszünkbe, hogy Trianon után az erdélyi tájakra emlékeztető vidéket a budapesti székelység sokáig második hazájának tartotta.

Nyitókép: Csanády György egykori lakóházánál, a Városmajor utca 28/C falán látható az új emléktábla (Fotó: Halász Csilla/pestbuda.hu)