Az első drótkötélpályát Magyarországon ötven éve adták át, de építése már közel 100 éve, az 1930-as évek elején is tervben volt. Külföldön az első drótkötélpálya már 1873-ban felépült Halle városától nem messze Adolf Bleichert tervei szerint, Magyarországon pedig ifjabb Hantos István mérnök állt elő 1933-ban az első magyar kábelvasút tervével. Mivel az Erzsébet-kilátó és környéke igen népszerű volt, fontos áthidalása lett volna ez a közlekedésnek, mivel ekkoriban a zugligeti villamostól vagy a fogaskerekűtől bő másfél órás sétával lehetett csak eljutni a János-hegyre. Hantos az első tervekre kikérte a világhírűvé vált lipcsei Bleichert és Társa cég szakvéleményét is, amelyre miniszteri engedélyt is kaptak, de a munkálatok nem kezdődtek el.


A tervezett drótkötélpálya megvizsgált nyomvonalváltozatai (Forrás: Közlekedéstudományi Szemle, 1972. 6. szám június)

Később is többször felvetődött a kábelvasút terve, sőt volt olyan elképzelés is, hogy egy egész drótkötélpályás hálózatot is kiépítenek, amelyhez bekapcsolják Óbudát és a Hármashatár-hegyet is, de végül ezek nem valósultak meg, miután a János-hegyre katonai hírközlő bázis épült, és a Hármashatár-hegy, a Kis-Svábhegy és a Sas-hegy is részben katonai fennhatóság alá került. Végül a XII. kerületi önkormányzat vetette fel újra az ötletet. Az építési munkálatokat 1969. március 24-én kezdte meg az Uvaterv (Út- és Vasúttervező Vállalat)  tervei szerint az Országos Bányagépgyártó Vállalat. A meredek terepen az első nehézségeket a tartóoszlopok betonalapjainak elhelyezése jelentette, mivel a meredek hegyoldalba az anyagok szállítása komoly problémát okozott. A helyszínre szállított összeszerelt oszlopokat szánkókra helyezték, és azokon csörlőzték le a hegyoldali helyükre.

Télen sem állt meg a munka, hogy időre elkészüljön a pálya (Forrás: Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény)


Kézi erővel csörlőzték le a meredek hegyoldalon az oszlopokat (Forrás: Salamin András Buda-hegyvidéki vasutak című könyvéből)


A drótkötél felhelyezése kézi erővel (Forrás: Salamin András Buda-hegyvidéki vasutak című könyvéből)


A kötélpálya építése az alsó végállomáson 1969-ben (Forrás: Salamin András Buda-hegyvidéki vasutak című könyvéből)

Kezdetben többfajta kabinban gondolkoztak, érkezett ötlet négyszemélyes álló és kétszemélyes álló, zárt, illetve nyitott fülkékre is, de végül a kétszemélyes nyitott szék mellett döntöttek. Mindazonáltal készült a kétszemélyes nyitott próbakabinból egy prototípus. Az eseményről fotó is fenmaradt, ezen látható, hogy a kabint két ember próbálja ki, akik valószínűleg csak a kép kedvéért álltak a fülkébe, mert az végül üresen ment végig a pályán.


Az állókabin prototípusa, amely végül nem valósult meg (Forrás: Salamin András Buda-hegyvidéki vasutak című könyvéből)


Egy BKV-hirdetés kezdeti grafikája, amelyen még szintén állókabinok láthatók (Forrás: Budapest, 2010. augusztus)

Elnevezésére lakossági pályázatot írtak ki, amire közel tízezer ötlet érkezett. Néhány ezek közül: Angyalvasút, Acélpók, Bűvös-szék, Drótcsacsi, Émelygő, Égi taliga, Fotellift, Fácánröpte, Hegyi-kopter, Páros-János, Rep-ülés, Tepke-lepke, Tömör-gyönyör, Tündérhegyi felvonó, Tündérszék, Ücsörgő, Űrbusz, Űrlengő, Villamos-szék, Völgyjáró, Villamos-felvonó, Zugibusz, Zuglift, Zugvasút. A zsűri végül olyat választott, amely nem szerepelt a javaslatok között, csak egy hasonló szó, a Lebegő, amelyből végül a győztes Libegő név kialakult. Az érdeklődő közönségnek nagyon tetszett, hogy az elnevezésről véleményt lehetett mondani. A Magyar Hírlap 1970. július 27-én így írt a győztes névről: „Ruffy Péter, kiváló kollégám megdicsérte azt a demokratizmust, amellyel a Zugliget – János-hegy függővasút a »Libegő« nevet kapta pályázat útján. Hiszen akár meg is orrolhatnék ezért az eredményért, mert éppen e helyütt tettem le a garast a Jancsi mellett – de annál is kevésbé sértődöm, mert Ruffy maga is arról vall, hogy valami hasonló, a Jánoska mellett tört volna lándzsát.”


Levéltári dokumentum, amelyben Ruffy Péter újságíró javaslatait olvashatjuk (Forrás: Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény)


Különböző gyerekjátékok is megjelentek az újságokban, amelyeket otthon el lehetett készíteni (Forrás: Chicago és Környéke, 1978. február 18.)

Az átadásra 1970. augusztus 19-én került sor. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter volt az első hivatalos libegőző, miután Barta Istvánnal átvágta a nemzeti színű szalagot. Ezután a sajtó képviselői is kipróbálták a Libegőt, amely hamarosan a pesti és vidéki látogatók kedvence lett. A kötélpálya nem egészen egy év alatt készült el, mintegy 23 millió forintos beruházással. Hossza 1040 méter, a János-hegyi kilátó alól a Zugligeti és Csiga út kereszteződéséig „libeghetnek” székein az utasok 12-13 méteres magasságban. Sebessége óránként 5,3 kilométer, menetideje 12 perc volt a kezdetekben, manapság nagyjából 15 perc. A székek 18 másodpercenként követik egymást, és az első menetdíj egyszeri „libegésre” 5 forint, oda-vissza útra 7 forint volt.


Ünnepélyes átadás a Libegő felső végállomásán 1970. augusztus 19-én (Fotó: Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény)


Az átadó ünnepségen átvágják a nemzetiszínű szalagot (Fotó: Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény)


Dr. Csanádi György a közlekedés- és postaügyi miniszter és felesége voltak a Libegő első hivatalos utasai (Fotó: Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény)

Habár az újságok mindenhol leírták, hogy a főváros új közlekedési eszközének első utasa dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter volt, ez természetesen csak részben igaz. Köztudott, hogy mielőtt egy ilyen új rendszert átadnak, több szerelő és ottani dolgozó is kipróbálja, így egész sokan utaztak a Libegőn már az átadás előtt. Azt azonban talán kevesebben tudják, hogy az első „éles”  próbamenet alkalmával homokzsákokat vittek a székek, hogy a kábelvasút terhelhetőségét kipróbálják. A Libegő kezdetekben piros színű volt, csak az 1990–1991-es felújítás során kapta meg a ma is látható zöld színt, ami jobban illeszkedik a természetbe.


A hivatalos átadó előtt többen kipróbálták a Libegőt, eleinte csak homokzsákok utaztak, majd a szerelők (Forrás: Népsport, 1970. augusztus 20.)


A Libegő eredeti piros színe az átadási ünnepségen 1970-ben, amely 1991-ben lett zöld színű (Fotó: Fortepan/Uvaterv. Képszám: 94895)

A Libegő hamarosan az egyik legkultikusabb helye lett Budapestnek, sőt voltak olyan utasai is, akik 1972 augusztusában a Libegőn tartották az esküvőjüket, és a nászvacsora után az egész násznéppel felszálltak a Libegőre. Több megrögzött libegősről is tudunk, ilyen volt például Sudlik Mária operaénekesnő, a Magyar Állami Operaház örökös tagja és karmester férje, a Kossuth-díjas Kovács János, akik az 1990-es években volt, hogy mindennap megtették ezt az oda-vissza utat.

A Libegő 25 éves születésnapjáról a Kurír 1995. szeptember 2-án így számolt be: „A Libegő 25 éves születésnapi ünnepségére meghívták azt a házaspárt is, akinek frigye a Libegő révén az égben köttetett. A Lencsés házaspár, akik 1972-ben az esküvői vacsoráról a násznéppel együtt Libegőre szállt, tegnap két nagy fiával érkezett a Zugligeti végállomásra. Ágnes asszony bevallotta, olyan emlékezetes volt számára ez a levegőben töltött „nászút”, hogy azóta sem mert felülni a Libegőre. Az évforduló tiszteletére azonban leküzdötte tériszonyát, és családjával együtt újra nekivágott a hegynek.”


Esküvő a Libegőn 1972. augusztus 5-én (Forrás: Salamin András Buda-hegyvidéki vasutak című könyvéből)

Habár a Libegőn szigorúan csak ülni lehet, mégis volt olyan személy, aki állva tette meg az út egy részét egy reklámforgatás miatt. Kocsis Mihály kaszkadő az 1970-es évek végén az egyik legsikeresebb reklámfilmsorozat, a Trapper farmer egyik felvétele miatt utazott állva a Libegőn. Az 1970-es és 1980-as években a tévé előtt, a mozikban, mindig jókedv, derültség fogadta a hol lóháton, hol Libegőn, hol vízisín, hol pedig a víz alól érkező Kocsis Mihály kaszkadőrt. A Libegő egyébként a későbbiekben több magyar filmben is szerepelt, továbbá több alkalommal reklámmal és kedvezményekkel akarta felhívni magára a figyelmet.


A Trapper farmer egyik reklámfilmjében utazott állva Kocsis Mihály kaszkadőr a Libegőn


„Válts jegyet a Libegőre!” – figyelmeztet a szellemes grafika egy korabeli prospektus oldalán, ahol még jól látható a Libegő piros színe (Forrás: Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény)


Libegve a város felett olyan, mintha csak varázsszőnyegen repülnénk fel a János-hegyre, érzékelteti egy korabeli grafika (Forrás: Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény)


Különböző módokon igyekeztek kedvet teremteni a Libegőhöz (Forrás: Budapest, 2010. augusztus)

A Libegő szeretete azóta is törtetlen, és jó időben hatalmas sorok láthatók a drótkötélpálya mindkét állomásánál. A Libegőből a lenyűgözö fővárosi panoráma mellett helyi érdekességeket is láthat az utazó. Ilyen az alsó állomástól indulva bal kézre a Klára-szikla, amelyet mindenki csak Remetefej-sziklának ismer, az alattunk húzódó Csiga-lépcső, majd a közel 300 éve használt Remete út, rajta a Remete kocsma házával, de láthatjuk a Révész Margit Gyógypedagógiai Szanatórium rekonstruált villaépületét is.


Fölfelé utazva is számos érdekességet láthat az ember a Libegőn (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)


Lefelé utazva elénk tárul Budapest gyönyörű látképe (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Lejtmenetben pedig gyönyörű a kilátás a Hármashatár-hegy vonulatára, a Pilis-hegység csúcsaira, a budai és pesti városrészek makettnek tűnő látványára. A Libegő a mai napig sok ezer embernek nyújt izgalmas és hangulatos kikapcsolódási lehetőséget Budapesten. Aki még nem próbálta, feltétlenül libegjen egyet!

Nyitókép: Libegőzők az átadási ünnepségen (Fotó: Fortepan/Uvaterv. Képszám: 97932​)