Írta: Domonkos Csaba

2020. augusztus 26. 09:00

Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy melyik Budapest legrégebbi eredeti Duna-hídja, akkor meglepő választ kapunk: ez ugyanis a Margit híd szigeti szárnyhídja.

A Margit hidat ugyan 1876-ban adták át, de ekkor a hídról még nem lehetett eljutni a Margit-szigetre, a híd közepén álló pillérből nem vezetett leágazás a szigetre. Egyrészt az jóval messzebb volt a Margit hídtól, mint ma, másrészt a sziget magántulajdonban volt, József főherceg volt a tulajdonosa. 

Évtizedeknek kellett eltelnie, hogy felmerüljön a szárnyhíd építésének lehetősége, annak ellenére, hogy a Margit híd építésekor eleve számoltak ezzel a lehetőséggel, ezért a középső hídfőt ennek megfelelően alakították ki. A híd építését nem is a város vagy az állam kezdeményezte, hanem a főhercegi udvarból érkezett javaslat a szárnyhíd megépítésére. Ám, amíg az építkezés elkezdődhetett, számos kérdésben meg kellett állapodni a tulajdonsokkal. A főherceggel való tárgyalásokról korábban a PestBudában már írtunk, ennek nyomán 1898-ban meg is született a megállapodás, amely szerint a hidat az állam építi, de a főherceg anyagi hozzájárulásával. 

Hasonló, de nem ugyanolyan a szárnyhíd és a nagyhíd szerkezete. Bár a nagyhíd azóta többször is átépült, a szárnyhíd mindvégig ugyanolyan maradt (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) 

Miután a törvényi és anyagi lehetőségek rendeződtek, megindulhatott az építkezés. Ennek részeként szabályozták a Margit-szigetet, 25 holdon töltötték fel a Dunát, ekkor tűnt el, épült egybe a Margit-szigettel a Festő-sziget.

A törvény elfogadása utáni történéseket Edvi Illés Aladár tanácsos így foglalta össze a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyének 1900. évi 15. számban: 

„A margitszigeti szárnyhíd építését elrendelő törvény szentesítése után Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter a vezetése alatt álló minisztérium dunahídépítő osztályában már előzőleg elkészített és az érdekeltekkel egyetértőleg megállapított tervek és építő feltételek alapján a vasszerkezeti munkákra nézve a m. kir. államvasutak gépgyárával, az alépítményi és pályaburkolati munkákra pedig a megtartott versenytárgyalás eredménye alapján Zsigmondy Béla vállalkozó mérnökkel, mint legkedvezőbb ajánlattevővel szerződés köttetett s miután Ő Felsége a hídépítés foganatbavételére az engedélyt megadta, a kötött szerződéseket 1899. évi augusztus hó 13-án jóváhagyta.”

Az új hídszerkezet tehát, ellentétben a Margit híd eredeti íveivel, magyar anyagból, magyar, részben a diósgyőri, részben a zólyombrezói gyárban készültek. Az építkezést a Margit-szigeti hídfő kialakításával 1899 júniusában kezdték, és ez egészen 1900 nyaráig eltartott. A híd ívtartóit aránylag gyorsan beemelték, majd elkészült a 7 méter széles kocsiút és a 2,5-2,5 méter széles járda a híd két oldalán. 

A szerkezet mindenben a „nagy testvér” kialakítását követte, ahogy a Margit-hídra, ide is kerültek vámszedő házak. Valójában a szerkezet már július végére kész volt, ekkor már a próbaterhelés is megtörtént, csak a partépítési munkák voltak hátra. 

Az avatási ünnepség 1900. augusztus 19-én (Fotó: Uj Idők , 1900. augusztus 26., Klösz György felvétele)

Az ünnepélyes megnyitóra 1900. augusztus 19-én került sor, ezen természetesen nemcsak az állami hatalmasságok, hanem József főherceg és családja is részt vett, ha már a 680 ezer koronás építési költséghez ő maga is hozzájárult, nem kevés összeggel, 400 ezer koronával.  

A meder- és a szárnyhíd egy képen. Hasonlók, de nem egyformák (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) 


Az új kis híddal majdnem mindenki elégedett volt, de voltak azért ellenzői, vagyis inkább olyanok, akik a szigetet féltették a nagyobb forgalomtól. Ezek közé tartozott Porzó (Ágai Adolf), aki az Utazás Pestről-Budapestre 1843-1907 című könyvében így elmélkedett: 

„fia lett a Margit-hídnak. Nem tudom: az a kényelem, hogy télen is megközelíthető a sziget, fölér-e azzal a bájjal, hogy a zajos város két homlokzata közt ott kínálkozott szemnek, tüdőnek és szívnek a csend s a pormentes, illatozó virulás.
Ma már hintók gyors kereke túrja fel a homokot, holnap már kényes paripák éles patái kapálják szét. Összeforradva a híddal, megfosztva boldog és büszke önállóságától, belé esik a nagyváros· forgatagába. Félő, hogy maholnap utczákra szabdalva, az a bizonyos «rohamos fejlődés» ki fogja onnan irtani a fák egy részét s a barbár kultúra nehezedik majd rá bokorra, virányra.”

A félelem nem vált be, a Margit-sziget nem pusztult el. A szárnyhíd pedig megmaradt. Túlélte az 1944-es robbantást, mert bár a német csapatok aláaknázták, a robbantása elmaradt. A szerkezete eredeti (a sarukat változtatták meg a háború után), az maradt, bár természetesen a híd soros felújításaikor, legutóbb 10 éve e szerkezet is megújult. 

Ez a 70 méteres híd tehát a legöregebb, egyben maradt budapesti Duna-híd.

Nyitókép: A szárnyhíd és a mederhíd (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) 


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó