A János-hegy és a közeli Normafa már az 1800-as évek elejétől vonzotta a kikapcsolódni vágyókat, és hamar a fővárosi lakók egyik kedvenc kirándulóhelye, vasárnapi célpontja lett. A hegy csúcsán a mostani kilátó helyén már valószínűleg az 1870–1880-as években állt egy fából készült messzelátó. A mostani Erzsébet-kilátó immáron 110 éve tündököl a napfényben, és érdemes mindenkinek felkeresnie.


Az Erzsébet-kilátó napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)


Az első tágas kilátószint (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) 


Gyönyörű panoráma tárul elénk a kilátóból (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Valószínűleg a mostani kilátó faelődjéből tekintett a városra a hegycsúcs leghíresebb látogatója, Erzsébet királyné, aki 1882 során három alkalommal is megtekintette Budát és a János-hegyet. Egy kedves idézet is fennmaradt gondolataiból: „Csodálom az embereket, miért mennek oly messze vidékre nyaralni, mikor e hegyek s az itteni kilátás kiállja a versenyt a legszebb világrészekkel.” 

A főváros 1883-ban emlékkövet állíttatott Sisi tiszteletére, de mivel az eltűnt, jelenleg a 2006-ban újraállított emlékkő látható.


Erzsébet királyné (1837–1898) portréja (Forrás: Zempléni Múzeum/Hungaricana)


Erzsébet királyné többször is meglátogatta a budai hegyeket, itt éppen az 1897-es utolsó látogatása látható (Forrás: Kis Ujság, 1897. október 17.)

A hegyet egyébként az 1847-es „dűlőkeresztelő” idején még Pozsonyi-hegynek nevezték el, mivel egy legenda szerint ekkor még szép időben állítólag Pozsonyig is el lehetett látni a csúcsáról, mégis az 1900-as évektől már mindenki János-hegynek szólította a helyszínt. 1885-ben a fakilátó meggyengült állapota miatt nem a felújításon gondolkoztak, hanem egy masszívabb, kőből épült kilátót akart a kiránduló közönség.

Az Erzsébet királyné ellen elkövetett merénylet miatt 1898-ban a Magyar Turista Egyesület ismét felvetette a kilátó gondolatát, mely egyben emléket is állított volna a tragikusan elhunyt királynénak, de a várható költségek meghaladták a főváros lehetőségeit.


A fakilátó, amit itt már Pozsony-jánoshegyi messzelátónak neveznek egy századfordulós képeslapon (Forrás: Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény)


A régi fakilátó, amely átadta a helyét az újnak (Forrás: Élet, 1910. szeptember 18.)


A Murányi utcai elemi népiskola növendékei a János-hegyi messzelátón 1906-ban (Forrás: Tolnai Világlapja 1906. június 10.)

A kezdeti lökést végül 1902-ben Glück Frigyes szállodatulajdonos és társai adták meg, akik egy nemzetközi szállodakongresszuson voltak a városban, és egy kirándulás során kilátogattak a János-hegyre, amibe rögtön beleszerettek. Jelentős összeget ajánlottak fel, és gyűjtést rendeztek egy lehetséges kilátó felépítéséért, amelyhez később megnyerték Halmos János polgármester támogatását is, így elkezdődtek a tárgyalások és tervezések.

Pályázatot hirdettek, amit végül Klunzinger Pál építész nyert meg egy csúcsos kilátóval, azonban a végleges kilátót a bírálóbizottság vezetője, Schulek Frigyes a jobb kilátás érdekében áttervezte. Az eredetileg csak két teraszt tartalmazó, hegyes csúcsú, korábbi tervet négyszintes terasszal alakította át, így nyerte el a ma is látható végleges formáját a kilátó.  


Egyike annak a három tervnek, amelyek az akkori polgármester, Halmos János elé kerültek 1904-ben, végül nem ez nyert (Forrás: OSZK/Hungaricana)


Klunzinger Pál látványterve, amelyet később Schulek Frigyes alakított át (Forrás: Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény)


A nyertes pályázat Klunzinger Pál eredeti terve, amely végül jelentősen megváltozott (Forrás: Építő Ipar, 1908. június 21.)

Az építkezést 1908. június 7-én kezdték meg, majd közel kétévi munka után tartották meg a kilátó ünnepélyes felavatását. Az épület minden részletét igen nagy gonddal alakították ki. A neoromán stílusú építmény bővelkedik faragott kőrozettákban, vízköpőkben, sőt a lépcsők aljában elbújva a szemfülesebb látogatók kőbékát és egy kődenevért is felfedezhetnek.

Az építkezést jelentősen megnehezítette, hogy a hegytetőre nem vezetett út, az a mai Libegő felső állomásánál véget ért. A hegyoldalra így végül síneket kellett fektetni, és kisvasút vitte fel az építőanyaggal megrakott szerelvényeket.


Az Erzsébet-kilátó építésének megkezdő ünnepére készített fejléc, amit szintén Klunzinger Pál tervezett (Forrás: Építő Ipar, 1908. június 28.)


Az Erzsébet-kilátó építése pár nappal az építkezés megkezdése után (Forrás: Ország-Világ 1908. augusztus 16.)


Az átadás előtti utolsó munkálatok (Forrás: Élet, 1910. július 24.)

Az Erzsébet királynéról elnevezett kilátót végül 1910. szeptember 8-án adták át, az ünnepséget ágyúlövések nyitották meg. A Budapesti Hírlap 1910. szeptember 9-ei száma így számolt be a napi eseményekről: „Tizenegy órára állapították meg az ünnep kezdetét, de már félórával előbb teljes volt a publikum. Fönn a torony előtti platón a főváros kuruc-ruhás huszárjai tartották a kordont, a melyen belül gyülekezett a hivatalos világ. […] Pontban tizenegy órakor hatalmas taracklövés jelezte az ünnepség kezdetét. Az Operaház kürtöseinek akkordjai után a Budai Dalárda elénekelte a Himnuszt, Sztojanovits Jenő karnagy dirigálásával.” 

Először dr. Bódy Tivadar városi tanácsos, az építőbizottság elnöke, majd dr. Bárczy István, a székesfőváros polgármestere mondott beszédet. A kormány képviseletében Molnár Viktor szólalt fel, aki a következőket mondta: „Hirdesse ez az emlék soha el nem múló kegyeletünket dicső emlékű Erzsébet királynénk iránt, akit azért szeretett és csodált a magyar nemzet és az egész világ, mert szerette a fenséges természetben Istent, szerette felséges urát, imádta hazáját és szerette az emberiséget.” 

Végül, de nem utolsósorban Glück Frigyes is mondott egy mondatot: „Édes magyar hazámnak kívánom, hogy minden munkáját bölcsesség vezesse, erő végezze, szépség díszítse és Isten adja rá áldását. Úgy legyen!”


Az Erzsébet-kilátó az ünnepélyes átadón (Forrás: Élet, 1910. szeptember 18.)


Az ünneplő közönség a harmadik erkélyről nézve az átadás napján (Forrás: Élet, 1910. szeptember 18.)


A kormány, a főváros és a hadsereg képviselői az átadón (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1910. szeptember 18.)


Az ünneplő tömeg megtekinti az átadott kilátót (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1910. szeptember 18.)

Az ünnepélyes megnyitó után a kilátó környékét fokozatosan szépítették, és a közeli Jánoshegyi vendéglő miatt is sok előkelőség kereste fel a kilátót és környékét. A közeli étteremben és a kilátónál megfordult többek között IV. Károly és felesége, Zita királyné, Trefort Ágoston, gr. Bethlen István, Wekerle Sándor, gróf Apponyi Albert, de még a walesi herceg is.

Eleinte a kilátóban élt egy toronyőr, akinek 1923-ban a kilátó mellett egy külön erdőőri lakot építettek. A költöztetés oka eléggé furcsa volt, mivel állítólag zavarta a kilátó látogatóit, hogy állandóan ételszag keringett a kilátóban ebédidőben, amikor az őr ebédelt. A földszinti előcsarnok egyik fülkéjében állt egykor Erzsébet királyné fehér carrarai márványból faragott mellszobra, Stróbl Alajos gyönyörű alkotása, melyet 1945 után eltávolítottak és jelenleg a Kiscelli Múzeumban található.


Az Erzsébet-kilátó és környéke az 1920-as évek végén egy képeslapon (Forrás: Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény)


Az Erzsébet-kilátó az 1930-as években (Forrás: Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény)

A Jánoshegyi vendéglő a kilátótoronnyal az 1920-as években (Forrás: Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény)

Érdekessége még az épületnek, hogy Magyarországon az Erzsébet-kilátó kapott először díszkivilágítást, mégpedig 1926-ban, így megelőzte a Halászbástyát, a Mátyás-templomot és a Parlamentet is, amelyek csak ezután lettek kivilágítva. A kilátó alsó szintjén egyébként 1945-ben egy étterem is nyílt ifj. Balázs Antal vezetésével, ami azonban csak pár évig működött, miután az államosítás miatt 1950-ben be kellett zárnia.


Az Erzsébet-kilátó volt az első kivilágított épület egész Magyarországon (Forrás: Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény)


Ifj. Balázs Antal vendéglője a kilátó földszinti részén 1945 és 1950 között üzemelt (Forrás: Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény)

Az államosítás után, az 1950-es években raktak a kilátó tetejére egy hatalmas világító vörös csillagot, amely tönkretette a kilátó szerkezetét, és erősen megrongálta azt. A kilátót 1981-ben be kellett zárni, majd többször megnyitották, de végül 2001-ben a XII. kerület „fogadta örökbe”.


Az 1950-es években egy nagy világító vörös csillag került a kilátó tetejére (Forrás: Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény)


A kilátó 1959-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 177447)


A kilátót többször lezárták, mert életveszélyessé vált a vörös csillag súlya miatt (Forrás: Ország-Világ, 1985. augusztus 28.)


A felújított kilátó napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A kilátóból szép időben akár 80 kilométerre is el lehet látni (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A felújított épület végül 2005-ben készült el, így azóta ismét megtekinthető mind a gyönyörű kilátó, mind pedig a csodálatos panoráma, ami a kilátó tetejéről a látogatók elé tárul.

Nyitókép: A felújított Erzsébet-kilátó napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)