Írta: Domonkos Csaba

2020. szeptember 13. 11:00

A világ talán legfantasztikusabb utasszállító repülőgépe volt a Concorde. A hangnál kétszer gyorsabban szállt, és akár három óra alatt átrepülte az Atlanti-óceánt. Ez a csodagép több alkalommal is járt Budapesten, elsőként 35 évvel ezelőtt, 1985. szeptember 14-én.

Az angol–francia szuperrepülő érkezése nagyon sokakat érdekelt, nem meglepő módon a sajtó is részletesen beszámolt az érkezéséről. A Magyar Hírlap 1985. szeptember 16-án így írt a repülőgép fogadásáról: 

„Még soha ennyi kocsi talán nem parkolt szombat délelőtt Ferihegyen. A buszokból is özönlött a nép, már tíz óra körül Concorde-nézőben. Amely egyébként késett – nem mintha lassú gép volna, sőt – hanem mert késő indult Londonból.”

A gép 1985. szeptember 14-én első alkalommal járt Budapesten. Idefelé tett egy kört az Északi-tenger felett, azért, hogy a rajta utazók megtapasztalhassák a kétszeres hangsebességű utazást, azaz az óránkénti 2150 kilométeres sebességet, ugyanis a kontinens felett az utasszállító repülők nem mehetnek a hangnál gyorsabban, a maximális sebesség 900 km óránként. Így előállhatott az a vicces helyzet, hogy a világ leggyorsabb utasszállítója 3 óra 20 perc alatt ért Londonból Budapestre, azaz egy órával hosszabb idő alatt, mint a normál London–Budapest repülőjárat.

Azonban ez nem egy normál repülőjárat volt, hiszen ezeket a gépeket az óceánok átrepülésére szánták. A gép nem is bemutatórepülésre jött, hanem turista charterjáratként, összesen 100 angol kirándulóval, akik egynapos budapesti villámlátogatásra érkeztek. 

A Concorde a budapesti betonon (Fotó: Haditechnika, 1986/1)

A különleges járatot a British Airways, a londoni Good Wood Travel és a magyar IBUSZ londoni irodája szervezte meg, elsősorban olyan jólszituált angolok, leginkább nyugdíjasok számára, akik még nem jártak Magyarországon. A túrának az volt a nem titkolt szándékal, hogy ezt a jól fizető utazóréteget később hosszabb időre visszacsábítsák Magyarországra. Ennek megfelelően az érkezőket az IBUSZ a „tenyerén hordozta”, az utasokat különbusz várta a gépnél, és nagyon gyorsan átestek az útlevélellenőrzésen.

A Gellért szállóban ünnepélyesen köszöntötték őket, majd egy ötfogásos cigányzenés ebéddel egybekötött hajókiránduláson, és városnézésen vehettek részt, amelynek része volt egy folklórműsor is, mindezt az itt töltött 10 óra alatt, hogy a nap végén visszarepüljenek Londonba. Egy ilyen útért személyenként 729 fontot kellett fizetni. (Egy transzatlanti repülés ennél sokkal többe 2-3 ezer fontba került.) Igaz, ezért a 729 forintért nemcsak egy kirándulást kaptak az utasok, hanem jóval többet, ahogy a már idézett Magyar Hírlap cikk írta:

„A kiszolgálás természetesen elsőrangú, ebben az árban nemcsak a teljes ellátás foglaltatik benne, hanem a különféle névre szóló ajándékok, a francia pezsgő és a szuperszonikus klubtagsági igazolvány.”

A londoni turistáknál sokkal többen szorongtak a ferihegyi terminál teraszán azok, akik a repülőgépre voltak kíváncsiak, és egyes kiválasztott szerencsések, újságírók repülési szakemberek fel is mehettek rá. 

Különleges gép Budapesten. 100 utast hozott, de többezer bámészkodó fogadta. (Repülés, 1985.11.1)

Miért is volt akkora esemény egy ilyen repülő érkezése? Egyrészt Magyarország a szocialista tömbhöz tartozott, az emberek egy különlegesebb „nyugati” autót, egy Porschét vagy egy Alfa Romeot is megbámultak, egy Ferrari pedig szenzációnak számított. A Concorde pedig valóban a világ legfejlettebb polgári közlekedési eszköze volt, amely, mivel eleve nem kontinensen belüli közlekedésre szánták, így menetrendszerint nem is járhatott vokna Magyarországon. Mivel ekkor „Nyugatra” aránylag kevesen utaztak, a londoni vagy a párizsi repülőtéren is csak maroknyian pillanthatták meg ezt a gépcsodát. 

Másrészt az 1980-as években a haldokló szocialista gazdaságnak égetően szükség volt „keményvalutára”, amelynek jó forrását jelentették a nyugati turisták. (A valutahiányra jó példa, hogy magyar állampolgár három évente kérhetett csak engedélyt arra, hogy konvertibilis valutát vásárolhasson.) A jó fizető angol nyugdíjasokban pedig jó piacot látott a magyar idegenforgalmi vezetés. 

De miért érte meg az angoloknak idereptetni a Concorde-ot? A Concorde ugyan kétségtelenül műszakilag egy csoda volt, de üzletileg masszív bukás, így az üzemeltetők mindent megpróbáltak a gép népszerűsítésére. Ennek része volt a különleges, vasfüggöny mögötti repülés is, amely nem egyszeri alkalom volt, összesen négy ilyen kirándulójárat repült Budapestre az 1980-as évek második felében. Budapest előtt „Keleten” csak egyszer, Moszkvában járt hasonló úton a Concorde.  

Ez nem a Concorde, hanem a TU -144-es, 1972-ben Budapesten (Fotó: Fortepan, Urbán Tamás) 

Egyébiránt nem ez a Concorde volt az első szuperszonikus utasszállító repülőgép, amely Magyarországra látogatott. Megelőzte őt a „Konkordszkij”, azaz az orosz TU-144-es, a Szovjetunió saját fejlesztésű szuperszonikus repülőgépe, amely nagyon-nagyon hasonlított a brit–francia társára, ezért akasztották rá Nyugaton ezt a becenevet. A TU-144-es 1972 szeptemberében érkezett Magyarországra, de utasok nélkül, mert utasokkal csak 1975-től repültek a szovjet gépek, igaz nem sokáig, ugyanis a TU-144 nem volt jó gép, nem volt kiforrott konstrukció, ezért összesen csak 55 alkalommal szállított utasokat, és mivel megbízhatatlan volt, 1978-tól ki is vonták a forgalomból. 

A budapesti látogatáson járt Concorde ma múzeumban látható (fotó: Wikipedia, Adrian Pingstone)

A Budapesten járt Concorde G-BOAF lajstromú gép egyébként a flotta legfiatalabb tagja volt, 1980-ban állt szolgálatba, és akkor, 1985-ben ez a gép tartotta a New-York–London repülés rekordját, a távot 2 óra 56 perc alatt tette meg. Ez a Budapesten járt repülő volt az is, amely a típus utolsó repülését teljesítette 2003. november 26-án. Ma az angliai Filton repülőterén van kiállítva, ahol bárki megtekintheti.

Nyitókép: A világ akkor leggyorsabb utasszállító repülőgépe Budapesten (Fotó: Képes Újság 1985.09.28)

 


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó