2018. június 8. 13:47

A hatalmas Sophianum, amelyet sokan csak Piarista Gimnáziumként ismernek, ma a Pázmány bölcsészkarának otthona. Lerobbant, elszürkült homlokzatát most felújítják, sőt, díszkivilágítást is kap majd.

Írta: Bukovszki Péter

A Kálvin szomszédságában fekvő Mikszáth tér a város egyik leghangulatosabb része, valódi mediterrán "piazza": itt mindig nagy a zsongás, az éttermek és kávézók teraszait minden napszakban vidáman csevegő emberek foglalják el. A téren áthaladó megannyi biciklis és járókelő között apáca éppúgy rendszeresen előfordul, mint dolgára siető polgár, üzletember vagy éppen egyetemista. Egy ideje viszont az utóbbiak vannak többségben, ami nem véletlen: a tér legnagyobb épületében ugyanis 2012 óta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkara található. 

Erkélyén egykor Mikszáth pipázgatott

A Sophianum hatszintes tömbje az elmúlt évtizedekben nyomasztó, szürkésvörös monstrumként magasodott a hozzá képest aprónak tűnő tér fölé, büszkén hirdetve fordulatos történetét. A kopott, egykori díszeit vesztett épületet ugyanis számtalanszor átépítették, mai méretét és formáját az 1926-ban kezdődött, Bernárd Győző-féle bővítéssel érte el, amikor a korábbi, háromszintes házat két további emelettel látták el. Ekkoriban a Sacré Coeur (Szent Szív) apácarend birtokolta, ők működtették benne alapítójuk után Sophianumra keresztelt iskolájukat (innen ered az épület régi-új neve). 

Mikszáth Kálmán otthonának dolgozószobájában. A Sophianumban ma is ugyanolyan ablaktáblák vannak, amilyeneket az író mögött látni. (Vasárnapi Újság, 1910)

Ahogy az időben visszafelé haladunk, egyre izgalmasabb tények bukkannak elő a Sophianum múltjából. Még az előbb említett bővítés előtt, 1902 és 1910 között ugyanis itt lakott az író-politikus Mikszáth Kálmán, minden bizonnyal az egyik első emeleti erkélyes lakásban. 1907-ben Az Újság című lap munkatársa, Szilágyi Géza meg is látogatta itt:

„Mikor bekopogtattam Revicky téri lakásán, az erkélyen ült, élvezettel szívta virginiáját és olvasott. Szinte röstelltem, hogy zavarom.” 

– írta róla akkor. 

Mikszáthot egyébként szívesen látogatták, a már idézett interjúban például Szilágyi lelkesen ecseteli, hogy milyen barátságosan és emberien fogadta őt a költő, mindenféle "sztárallűrtől" mentesen, s ő úgy érezte: Mikszáthnál az ember azonnal otthon érzi magát. (A Reviczky teret  az író halála után egy évvel, 1911-ben az iránta való tiszteletből Mikszáth térre keresztelték át.)

Az ország első gyufagyárának emléke

Bár a legtöbben egyszerűen elsétálnak alatta, az épület egyik sarkát díszítő bronzszobor igen izgalmas emléket őriz: a feltaláló Irinyi Jánosét.  A biztonsági gyufa kifejlesztőjének gyárüzeme ugyanis egykor éppen itt állt, a mai Sophianum helyén. (Horvay János 1936-os alkotását 2015-ben megrongálták, ám még abban az évben, felújítást követően vissza is került a helyére.)

A gyufagyárnak otthont adó földszintes épületet 1869 után elbontották, helyén ezután épült fel az a háromemeletes bérház, amely a későbbi, már említett Bernárd-féle bővítés alapját képezte. 

Az oktatás szolgálatában

A kibővített, kalandos sorsú épület fennállásának legnagyobb részében az oktatást szolgálta. 1917-től 1948-ig a már említett Szent Szív nővérek katolikus leánygimnáziuma működött benne, majd a kommunista hatalomátvételt követően az intézményt államosították, és a rend működése ellehetetlenült.

A Sophianum eredeti homlokzata az 1930-as évek első felében, korabeli képeslapon

1950-ben azonban az állam és az egyház megállapodása értelmében négy szerzetesrend működését mégis engedélyezték, köztük a nagy múltú tanítórendét, a piaristákét is. Ők 1953-ig történelmi központjukban, a Váci utcai piarista palotában működtek, mivel azonban azt az épületet az ELTE számára szemelték ki, a szerzeteseknek a Mikszáth térre kellett költözniük. A Sophianum azonban óriási méretei ellenére is csak harmadakkora volt, mint a piarista palota, így a kényszer szülte új helyszín cseppet sem volt ideális a gimnáizum számára, ám akkoriban ezen nem lehetett változtatni.

Az államszocializmus évtizedei tehát, mint oly sok esetben, a Piarista Gimnázium életében is egyfajta "ideiglenesen végleges" helyzetet teremtettek, amelyet csak a 2010-es évek elején sikerült feloldalni. 2011-től ugyanis a piarista rend végre visszakapta Váci utcai központját, az így felszabadult Mikszáth téri épületet pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkara vette át. 

Kívül-belül felújítva

Beköltözésekor a katolikus egyetem az épület belső tereit javarészt felújította és némiképp átalakította, a homlokzat külső rekonstrukciója viszont egészen a közelmúltig váratott magára. A Sophianum homlokzatára azonban nemrégiben állványzat került, ami világossá tette: elkezdődött végre a nagy munka, a lepusztult, bekoszolódott homlokzat felújítása. A várhatóan ősszel befejeződő munkálatokkal kapcsolatban kerestük az egyetemet, ahol azonban nem voltak hajlandóak a felújítással kapcsolatban részleteket elárulni (amennyiben ez mégis megtörténik, természetesen frissítjük cikkünket). Közleményükből azonban kiderül, hogy

“az épület Mikszáth térre és Reviczky utcára néző homlokzatán kicserélik az összes nyílászárót, rekonstruálják az erkélyeket, új vakolatot, festést is kap majd a ház”. 

Azt nem tudjuk, hogy a felújítás az eredeti, mainál díszesebb homlokzat rekonstruálását fogja-e jelenteni, vagy sem, a látványtervek alapján azonban úgy tűnik: nem igen számolhatunk a hajdani díszítőelemek visszaépítésével. Díszkivilágítás azonban lesz, ami nem is idegen a térről: a szomszédos épületet ugyanis néhány ezelőtti felújítása óta szintén megvilágítják esténként. 

A felújítás látványtervei (forrás: PPKE-BTK)

A Sophianum bejáratát egyébként szintén nemrég építették át: a korábbi szűkös, nem akadálymentesített kétszárnyú kaput szélesebb üvegajtókra cserélték. (Bár ennek az átalakításnak az esztétikai értékét lehetne vitatni, a jobb közlekedés és az esélyegyenlőség szempontjából vitathatatlanul szükséges volt.)

Néhány hónap múlva várhatóan teljesen befejeződik az épület felújítása, amely a jelenlegi, meglehetősen lerobbant és szomorú látványnál mindenképpen szebb, fenségesebb, a ház múltjához méltóbb megjelenést kölcsönöz majd az épületnek. 

Borítókép: A Sophianum napjainkban, felállványozva 
A szerző felvétele

vissza a teljes nézetre