2019. november 25. 09:00

1964. november 21. Hatalmas tömeg hömpölygött át e napon az Erzsébet hídon. Mert megtehették. Majd 20 évet vártak erre a budapestiek.

Hogy miképp dőlt el az Erzsébet híd újjáépítése, arról pár hete írtunk a PestBuda hasábjain. Most, a híd felavatásának évfordulóján az új hidat járjuk körbe, mutatjuk be.

Az új Erzsébet híd Sávoly Pál tervei alapján épült kábelhíd. A kábelhidak egyidősek a lánchidakkal, de azoknál könnyedebb szerkezetek, amelyek Franciaországban és az Egyesült Államokban váltak népszerűvé a XIX. században, míg a XX. században egyeduralkodókká váltak a nagy távolságok áthidalásánál. 

Az útpálya elemeinek beemelése (Fotó: Fortepan)

A Dunán áthidalandó 290 méteres távolság egyáltalán nem nagy egy kábelhíd tekintetében. (Az eredeti Erzsébet lánchíd ezzel a nyílással a maga korában világrekorder volt). Az új hídnál azért e szerkezetre esett a választás, mert az új elvek szerint szervezett országos és fővárosi közlekedési rendszer itt, e ponton kívánta közúton összekapcsolni az ország két felét. Azaz ide az eredeti, a város belső forgalmára méretezett híd nem felelt volna meg. (Abba most ne menjünk bele, hogy az a közlekedési koncepció, amely a belvárosba vezette az országos forgalmat, mennyi kárt okozott Budapestnek, és mennyire elhibázott.)

Az 1959-ben meghozott kormánydöntés egyértelmű volt, ide nagy áteresztőképességű kábelhíd kell. A munka meggyorsítására a magyar mérnökök külföldi példákat és bizony külföldi segítséget vettek alapul. De – a kor szokásától eltérően – szemüket nem Moszkvára vetették, azaz nem a Szovjetuniótól kértek segítséget, hanem a nyugatnémet (igen, akkor még létezett Kelet- és Nyugat-Németország) mérnököktől. Leginkább a méretben és elhelyezkedésben is hasonló kölni hidak adtak példát a magyar mérnököknek. 

A hidak építésének egyik legfontosabb momentuma, a hordó átgurítása.
Ez védi meg ugyanis az első átkelő személyt attól, hogy elvigye az ördög (Fotó: Fortepan)

A kapuzatok ingapilonos kialakítása (azaz, hogy a pilonok nem szilárdan állnak, hanem az alapjuknál el tudnak mozdulni), és azok magassága nem változott. Sőt az új pilon ugyanazon az öntvényen áll, mint a régi, azokon a mai napig látszik a „Diósgyőr” 1898 felirat. Sőt, a kábelek vonala is hasonlóan fut, mint a régi hídnál a láncoké, azok egymástól való távolsága is azonos a régi híd láncaival. Akkor hogyhogy szélesebb az új híd? Úgy, hogy míg a régi szerkezetben a járdák is a láncokon belül voltak, az új szerkezetnél ezek a kábeleken kívül kaptak helyet, így 2×3 sáv kialakítására lett mód. 

A régi híd szegecselt merevítő tarója helyét tömör gerinclemezes merevítő tartó vette át, amelyet a gyárban hegesztéssel alakítottak ki, míg a helyszínen szegecselték. A kábelek különleges „Z” keresztmetszetű fonalakból állnak, és oldalanként egy-egy kapott helyet, míg a régi hídon 2-2 láncsor viselte az útpálya terhét. 

A híd próbaterhelése  (Fotó: Fortepan)


Bár az új híd szélesebb, de jelentősen könnyebb. A régi acélszerkezete 11170 tonna volt, az új csak 6300 tonna. 

A tervezés és az előkészítő munkák, a régi híd roncsainak eltávolítása 1959-1962 között megtörtént. 1962-től pedig a budapestiek „élőben” láthatták az új híd pilonjainak építését. Az első kábelt, az úgynevezett iránykábelt 1963. július 11-én húzták át, ezután kezdődött meg a kábelek fűzése.

A kábelhidaknál ugyanis nem a kész kábelt húzzák be a hídszerkezetbe, hanem a helyszínen fonják elemi szálakból. Az Erzsébet híd esetében összesen 61 elemi kábelt húztak át mindkét oldalon, amelyek egyenként 115 huzalból állnak. A kábelek szerelésével október 9-re végeztek. 

Ezután szabályozási feladatok következtek, majd a függesztőkábelek felszerelése. 1964 nyarán egy igen látványos munkafázis következett, a merevítő tartók és a pályaszerkezet előre legyártott és összeszerelt elemeinek beemelése. Ehhez – ahogy a többi munkafolyamathoz sem – nem volt szükség a híd teljes beállványozására.

Az Összekötő vasúti hídnál összeállított, 10 méter hosszú, 20 méter széles, és egyenként 100 tonnás darabokat innen úsztatták fel a budai oldalon kialakított szerelőterületre, ahonnan két úszódaru ragadta meg a hatalmas elemet, és helyezte el, „akasztotta rá” a függesztőkábelek végére. 1964. április 14. és július 15. között összesen 29 ilyen darabból szerelék össze a híd nyílását. 

Az átadás napján hatalmas tömeg gyűlt össze az ünnepségre.  (Fotó: Fortepan)


A befejező munkák és a híd fedőfestése őszre maradt. Az új, széles, fehér (valójában világosszürke) hidat 1964. november 21-én adták át a forgalomnak.

A híd azóta alig változott. Az eredeti lámpáit lecserélték, és 1972 végétől nem közlekednek az eredetileg is ideiglenesen átvezetett villamosok a hídon. A metró elkészültég számoltak csak villamossal, ami miatt nem épült teljes értékű villamos alépítmény, hanem a síneket a pályalemezre rögzítették, ami elég gyorsan gondokat okozott, mert a villamosok keltette rezgést átvezette a szerkezetre.

Nyitókép: Az épülő híd (Fotó: Fortepan)

 

vissza a teljes nézetre