Az apai ágon lengyel nemesi származású Zielinski Szilárd 1860. május 1-jén született Mátészalkán. Tanulmányait a Budai Császári Királyi Főreáltanodában végezte, majd 1878-tól 1884-ig a Királyi József Műegyetem hallgatója volt. Már egyetemi évei alatt is dolgozott vasútvonalak tervezésénél. A mérnöki oklevél megszerzése után állami ösztöndíjjal tanulmányutakat tett Nyugat-Európában (Németország, Ausztria, Svájc), ahol a vasutak építését figyelte meg, majd ösztöndíjjal Párizsban, Eiffel tervezőirodájánál dolgozott, ahol a vashidak tervezését és építését tanulmányozta.

Zielinski Szilárd (Forrás: Technika. A Magyar Technikusok Lapja, 1924. 13. szám)

Tapasztalatokkal felvértezve tért haza, műegyetemi tanársegéd lett Kisfaludy-Lipthay Sándor mellett, majd 1889-ben megnyitotta saját mérnöki irodáját Budapesten. Elsősorban vasúti nyomjelzéssel, vasútvonalak és vasszerkezetű hidak tervezésével és építésével foglalkozott. Rendkívüli tevékenységet folytatott, a legtökéletesebb megoldások mellett az újszerűséget, újításokat is folyamatosan kereste.

Közel tíz év alatt harminchét vasút (1400 km) nyomjelzési és tervezési munkálatait készítette el az irodája. Hét vasúti vonal építését vállalta. Hatvanhárom vashíd tervével vett részt a kiírt pályázatokon, amelyek között szerepel öt Duna-híd, egy Tisza-híd, öt Maros-híd, négy Vág-híd, három Temes-híd és a jubileumi kiállítás városligeti hídja. A hídtervek közül tizenhét esetben a kivitelezéssel is megbízták.

Szívügye volt a Magyar Mérnöki Kamara felállítása, ennek első tervezetét az 1896-os millenniumi kiállítás kapcsán, az országos mérnökgyűlés keretén belül terjesztette elő. De sok évnek kellett még eltelnie, mire vágya teljesülhetett. Szintén 1896-ban Ferenc József császár az ezredévi kiállítás körül szerzett érdemeiért a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki.  

Aktívan részt vett a hazai mérnökképzésben: 1897-ben a Műegyetemen magántanárnak nevezték ki, 1906-tól pedig az út- és vasútépítéstan nyilvános rendes tanára lett. Elsődleges feladatának, hivatásának tekintette a mérnökség hazai elismertetését, a mérnöki kar tekintélyének megalapozását és növelését.

Korát messze megelőzve tervezte meg a budapesti metrót

Magyarországon – ahogy azt lehetővé tették a mérnökképzésben – először szerzett mérnökdoktori címet 1901-ben. Doktori védéséről több újság (Pesti Hírlap, Pesti Napló) is részletesen beszámolt. Disszertációjában Budapest forgalmi viszonyainak rendezésével és a központi fővasút tervével foglalkozott. A budapesti pályaudvarokat a föld alatt kívánta összekötni, ezzel az észak-déli metróvonal előfutára lett.

A világháború alatt számos haditechnikai kérdés megoldásában részt vett, munkája elismeréseként mérnök alezredesnek nevezték ki 1917-ben.

Az ország szinte minden fontosabb műszaki kérdésében kikérték szakvéleményét. „A Duna-hidak, a budai alagút víztelenítése, a dunai rakodópartok, kamarazsilipek, a Duna—Tisza-ügye, nagyvasúti rendezőpályaudvarok, a helyiérdekű vasutak üzemvitelének kérdései, Budapesten a közúti vasút vágányainak rendezése, a motorforgalomnak vasúti üzemben való bevezetése, a vizi erőink kihasználása stb., stb. mind olyan feladatok, amelyeknek megvitatása során szavának, irányító véleményének döntő befolyása volt. Eme nagy gyakorlati kérdések mellett tisztán elméleti téren is elmélyedt, amidőn a támfalak elmélete fejlesztésének új útjait kereste, amiről előadásokat is tartott” – írja nekrológjában Sármezey Endre a Magyar Mérnök és Építész-Egylet Közlönyében 1924. június 8-án.

Jelentős közéleti tevékenységet folytatott: 1897-ben tevékenyen részt vett a Magán Mérnökök Országos Szövetségének megalapításában. Tagja volt az Országos Középítési Tanácsnak (1906), az Országos Vízügyi Műszaki Tanácsnak és a Fővárosi Közmunkák Tanácsának (1907), elnöke volt a Magyar Mérnök és Építész Egyletnek (1920), az Országos Középítési Tanácsnak (1920) és a Közmunkák Tanácsának (1921). Kormánybiztosnak nevezték ki 1922-től a dunai nagy kikötőépítő kirendeltség élére, és felügyelte a Csepeli Kereskedelmi és Szabad Kikötő építését.

A Széchényi Könyvtár megalapítása körül szerzett kiváló érdemeinek elismeréséül a Magyar Történelmi Társulat 1921-ben tiszteletbeli tagjává választotta.

A Városligeti híd

Az ezredévi kiállításhoz kapcsolódóan szükséges volt a Városliget rendezése és ennek részeként az Andrássy út megfelelő összekötése a Nádor-szigettel a Városligeti-tó felett egy, a kiállításhoz volumenéhez és pompájához méltó híddal. A Millenniumi híd tervezésére pályázatot írt ki Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter, amelyre Zielinski Szilárd két tervet is beküldött. A drágább kőhíd helyett a 82 méter hosszú, háromnyílású, vasszerkezetű hídjának tervével nyert végül, amelyet 1894 nyarán kezdtek el építeni. Az acélszerkezetű, rácsos híd 1896-ra el is készült, költsége 169 000 forint volt.

A Városligeti híd első terve (Forrás: Építő Ipar, 1895. december 25.)

A városligeti Millennium híd 1896-ban (Fotó: FSZEK Budapest-képarchívum)

Az alépítményt Zielinski készítette, a vasszerkezetet a Ganz-Danubius Gyár állította elő, és a helyszínen szerelte. A két hídfőn kívül két mederpillérre támaszkodó híd három nyílását rácsos ívtartók kötik össze. A híd kocsiútja tíz méter, kétoldalt pedig a gyalogutak szélessége három méter. Ezek alatt helyezték el a szigetre vezető vízvezetéki és gázcsöveket. A pillérek betonalapozást kaptak, a hidat kovácsoltv askorlátok és kandeláberek díszítették.

A Zielinski híd 2020-ban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A XX. században többször felújították, először 1929-ben Mihailich Győző tervei alapján. Zielinski Szilárd halálának 70. évfordulója alkalmából, 1994-ben a hidat hivatalosan Zielinski hídnak nevezték el.

A Zielinski híd vasszerkezete 2020-ban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A vasbeton-építészet hazai atyja

Az 1900. évi párizsi világkiállításon ismerkedett meg Zielinski a Hennebique-féle francia vasbetonépítési módszerrel, amelynek alkalmazásával és továbbfejlesztésével honosította meg Magyarországon a vasbetonépítést. Irodáját 1904-ben a vasbetontervezésre állította át, amit irányításával Jemnitz Zsigmond mérnök vezetett. Mérnökgárdájának tagjai voltak többek között dr. Sabathiel Richárd, Gut Árpád, Beck Alajos, Gergely Jenő. Zielinski Szilárd vezette be Magyarországon a vasbeton használatát, ezért szokás a vasbetonépítés hazai atyjának nevezni.

Számos közúti és vasúti hidat, épületszerkezetet, víztornyot és zsilipet tervezett szerte az országban irodája szakmai irányítása mellett. Ezek között találjuk az Országos Zeneakadémia (1906) és a piaristák Váci utcai épületének szerkezetét (1908), a Lőrinci Fonodát, a Kistext bolyhozóüzemét és raktárát (1910).

Az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia palotája a Liszt Ferenc téren. Tervezői Korb Flóris és Giergl Kálmán. A szerkezeti terveket Zielinski Szilárd és Jemnitz Zsigmond készítették (Erdélyi Mór felvétele 1907-ből, fotó: FSZEK Budapest-képarchívum)

A Liszt Ferenc téri új zenepalota építésekor a szerkezeti terveket Zielinski Szilárd és Jemnitz Zsigmond készítették. A belső, tiszta vasbeton szerkezetek nagy feltűnést keltettek. Az 1925-ben készült felvételen a nagy hangversenyterem látható, amelynek 25 méter szabad távolságú tetőszerkezete függesztőműves megoldás (Fotó: FSZEK Budapest-képarchívum)

A víztornyok közül a kőbányait, amely Európában az első vasbeton szerkezetű volt (1903), a szegedit (1904), a Margit-szigetit (1911) és a svábhegyit (1913). A Ganz gyár szerelő- és motorcsarnokát, a békéscsabai közúti felüljáró hidat, a belovári és Pesti Hengermalmot, a Polgári Sörfőzőt, a lábatlani cementsilókat, a sajóládi háromnyílású vasbeton hidat (középső nyílása 33 méter) is ő tervezte. Úttörő kezdeményezése volt Zielinskinek a vízépítés terén az általa tervezett vasbeton szerkezetű duzzasztógát és hajózsilip is.

Európában és hazánkban is az első, vasbeton szerkezetű víztorony a kőbányai volt, amely 1903-ban épült Zielinski Szilárd tervei szerint. A tíz méter átmérőjű medence 350 köbméter víz befogadására volt alkalmas, fontos szerepe volt Kőbánya magasabban fekvő részeinek és az ipartelepeknek a vízellátásában. Területrendezési okok miatt 1968 decemberében felrobbantották (Forrás: viztorony.hu)

Ma is víztoronyként működik a szintén Zielinski által tervezett és 1913-ban átadott 30 méter magas svábhegyi, amely kétszáz köbméter víz befogadására szolgál (Fotó: Fortepan/Képszám: 118864)

Egyik kiemelkedő, Ray Rezsővel közös munkája és a magyar vasbeton-építészet szép példája a Margit-sziget víztornya, amelyre a terület növekvő és zavartalan vízellátása miatt volt szükség. A tervek 1909-ben készültek el, a létesítményt 1911-ben adták át. A nyolcszög alaprajzú, vasbeton tartószerkezetű, 57 méter magas víztorony ma már csak kilátóként funkciónál, de átadásakor a 13 méter átmérőjű vízmedence 600 köbméter víz tárolására szolgált. A Fővárosi Vízművek jelképét 1977-ben városképi jelentőségű műemlékké nyilvánították, néhány éve felújították, és ma kilátóként és kiállítóhelyként funkcionál.

A Margit-szigeti Víztorony 1911 körül (FSZEK Budapest-képarchívum)

A kilátóként funkcionáló víztorony 2020-ban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A víztorony és a Margitszigeti Szabadtéri Színpad 2020-ban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Utolsó nagy munkájának, a Mérnöki Kamara megalapításának gyümölcsét nem sokáig élvezhette. Több évtizedig küzdött, hogy ez a vágya teljesülhessen, a nehézségek és átmeneti kudarcok ellenére sem adta fel sosem. Ugyan már a millennium évében felterjesztette javaslatát a kamara létrehozására, de csak jó húsz évvel később nyílt alkalma újra a témát napirendre tűzni.

Az 1917. évi Országos Mérnökgyűlésen is felvetette a mérnöki rendtartásra vonatkozó törvényjavaslatát, de az I. világháború miatt ekkor ismét nem került ratifikálásra.  Öt évvel később, 1922-ben tudta végül azt a nemzetgyűlés elé terjeszteni, 1923-ban pedig végre törvényerőre is emelkedett (1923. évi XVII. törvénycikk a mérnöki rendtartásról). A Magyar Mérnöki Kamara 1924 márciusában alakult meg, első elnökévé pedig Zielinski Szilárdot választották.

Nagy lelkesedéssel vágott bele a teendőkbe, de utolsó nagy művét sajnos már nem fejezhette be, 1924. április 28-án elhunyt. Halálával óriási veszteség érte a magyar mérnöktársadalmat. Többoldalas nekrológokban méltatták munkásságát, és búcsúztak el a rendkívül sokoldalú, kiváló mérnöktől, akinek munkássága a mai napig példaértékű. A Fiumei Úti Nemzeti Sírkertben helyezték örök nyugalomra.

Zielinski Szilárd 1910-től haláláig a Műegyetem mellett, a Budafoki út 3. szám alatt lakott (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Emléktábla a Budafoki út 3. szám alatti házon (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Zielinski Szilárd sírja a Fiumei Úti Nemzeti Sírkertben (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

„Minden alkotását merészség, biztosság, megragadó szépség jellemzi. Ezek az építmények mind visszasugározzák jellemének eme három kiváló vonását” – írja róla Maurer Gyula a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyében 1928. május 27-én.

Nyitókép: A Zielinski-híd a Városligetben 2020-ban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)