jel
Jelek útvesztőjében Budapest utcáin
2019. március 19. 10:33
Bizonyára mindenki eljátszott már egyszer a gondolattal, mi történne, ha visszamenne az időben, és megnézné Budapestet 50, 60, 100 évvel ezelőtt. Az első, ami ilyenkor eszünkbe jut, hogy régen más képet mutattak az épületek, és kevésbé voltak zsúfoltak a közterületek. De ha tovább időzünk képzeletbeli múltbeli sétánkon, azt is felfedezhetjük, mennyivel kevesebb információ zúdul ránk a környezetükből, ugyanis nem voltak az utcákon közlekedési táblák és a figyelemfelkeltő szimbólumok. Most térjünk vissza a jelenbe, és tegyünk egy sétát Budapest utcáin úgy, hogy figyelmünket kizárólag a jelekre irányítjuk, és arra, milyen információt közvetítenek nekünk.
További cikkeink
Ahol az anyák megmentője született – A Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban jártunk
Május első vasárnapján az édesanyákat ünnepeljük, akiknek életünket köszönhetjük, és akik mindig feltétel nélkül szeretnek bennünket. Anyának lenni azonban nem könnyű, de Semmelweis Ignác felfedezése előtt még nehezebb volt, hiszen sokan haltak bele a szülést követő gyermekágyi lázba. A professzort saját korában nem értékelték kellően, azóta azonban világhírűvé vált, budai szülőházában pedig múzeumot rendeztek be. Az intézmény több, mint egy egyszerű emlékház, hiszen az orvoslás történetét is bemutatja, méghozzá igen szemléletesen.
Egy ma is eleven ősi hagyomány – A bokrétaünnep története
Az építkezés mindig is hosszadalmas, hónapokon, de olykor éveken át húzódó folyamat volt. A lakóházak és a középületek esetében is nagy mérföldkőnek számít, ha a falak elérik a legmagasabb pontjukat, ezért ekkor bokrétaünnepet szokás tartani. De vajon mit fejeznek ki ezzel az építők, honnan ered ez a régi hagyomány? Az alábbi írásunkban ennek jártunk utána.
Ilyen volt régen a 125 éves Közlekedési Múzeum
A Közlekedési Múzeum 1899. május 1-én, 125 éve nyitotta meg kapuit. Az eredeti formájában 1944-ig fennálló intézmény egészen más volt, mint amit ma egy műszaki-közlekedési múzeumtól elvárunk, de akkor modernnek, sőt úttörőnek számított, hiszen Európában akkoriban kevés hasonló létesítmény volt.