grafikus

Molnár-C. Pál budapesti kötődései – Egy Ménesi úti villában élt a 125 éve született festőművész

2019. május 3. 9:29

Molnár-C. Pál festő–grafikus 1894. április 28-án született. Rendkívül sokszínű életpályája során olajfestményeket, grafikákat, fametszeteket, freskókat készített, irodalmi műveket illusztrált, és plakátot tervezett. Európai hírű művész, akinek munkásságát többek között az 1937-es párizsi világkiállításon Festészeti Aranyéremmel, az 1938-as varsói nemzetközi fametszet-kiállításon Aranyéremmel ismerték el, illetve XII. Pius pápa aranykereszttel tüntette ki.

A XX. század meghatározó festő-grafikusa volt Herman Lipót

2019. április 25. 9:52

135 éve született Herman Lipót festőművész, grafikus, karikaturista, aki közel hét évtizeden át a magyar művészeti élet egyik meghatározó szervezőjeként fejtett ki közösségépítő tevékenységet. Életműve több mint négyezer festményt és húszezer grafikát ölel fel. Könyv- és újságillusztrációinak számbavétele az elkövetkező évek művészettörténészi kutatásának a feladata.

További cikkeink

Zöldebb lett a belvárosi Egyetem tér: 21 fát ültettek A megújult Egyetem téren 21 új fát ültettek, 14 új ülőkockát helyeztek el, kutyabarát ivókutat is telepítettek.

Második világháborús katonai tömegsírt tártak fel a Bécsi kapu téren Budapest 1944–45. évi ostroma alatt elhunyt német katonák földi maradványait találták meg a budai Várban, a Bécsi kapu téri Nemzeti Levéltár udvarán, egy tömegsírban. A tizennégy elesett katonát egy gránáttölcsérben temették el, közülük hétnek az azonosítója is előkerült az exhumálás során, így az ő személyazonosságukat pontosan meg lehet állapítani. A földből számos személyes tárgy, órák, fésűk, borotvák, egészségügyi felszerelés, illetve korabeli fémpénzek is előkerültek.

Kapuk és szerpentinek – A Budavári Palotához vezető utak A Budavári Palota csodálatos látványát jórészt a Várhegynek köszönheti, a domborzati viszonyok azonban nehézséget is okoznak, különösen a közlekedésben. Amíg a védelmi szerepen volt a hangsúly, ez nem is jelentett nagy problémát, a XIX. század második felétől azonban a reprezentáció előtérbe kerülésével gondoskodni kellett az uralkodói épületegyüttes méltó megközelíthetőségéről is.