„Néhány naponta kijárunk ide a parkba, bérletünk van” – mondja egy kedves idős házaspár, amikor épp egy virágzó hunyort csodálunk „Drukkolunk a növényeknek, hogy rajta, itt a tavasz, tessék kikelni.”

Most még kevés friss zöldet látni itt, de minden nappal szebb lesz a Füvészkert. Illetve már így szép: a természet készülődik a nagy megújulásra, a tavaszra. A földön azért már virít a hóvirág, és a korai hagymások is előbújtak. Ja, és közben meg érik a banán. Persze nem itt kinn, hanem odabenn, a pálmaház melegében. No de könnyű azoknak odabenn… Mi azonban nem a pálmaágakra vagyunk kíváncsiak, hanem az öregurakat jöttünk látogatni. Ott álldogálnak hárman, az egykori kastély kissé düledezőnek látszó épülete mellett. 

Fák és korok: egy régi-régi kert

Hogy milyen régi is ez a kert, az attól függ, hogyan tesszük fel a kérdést. Mert Füvészkertként viszonylag fiatal: bár az intézményt magát 1771-ben alapították még Nagyszombaton, a következő 80 évben vagy ötször költözött, mire 1847-től ide, a mai helyére került. És miután itt végre stabil helye lett, még azután se volt eseménytelen a park élete: intő példa lehet, hogy a városfejlesztés (ez esetben konkrétan a kórházépítés) miatt a területének mára már csak a harmada maradt meg. Nagy kár érte. 

Idekinn még csak éledezik a természet (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Odabenn, az üvegházban örök a nyár (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Másfelől a kert valószínűleg már nagyon régóta fennáll: az újabb kutatások szerint valahol itt lehetett Mátyás király pesti vadaskertje. Kubinyi András szerint: „A pesti határba esett a király egyik vadaskertje is, a vadászkastélynak a romjai még 1695-ben is állottak az Illés kútjánál, a mai Illés utca táján.” Buza Péter újabb feltételezése szerint Szeleczky Márton, akinek 1708-ban került a tulajdonába a terület, valamikor 1720–30 között szintén épített itt egy vadászkastélyt. Ezt felhasználva az 1800-as évek elején, 1804–1806 közt épült meg Pollack Mihály tervei alapján az újabb tulajdonos, Festetics Antal szép villája, amit ma is megcsodálhatunk: ez ma a Füvészkert igazgatósági épülete. A mélyben alatta még talán meg lehetne találni a Mátyás korabeli alapfalakat is.

Mindez azért érdekes, mert a gingkofák, melyek az épület mellett állnak, a feliratok tanúsága szerint több, mint kétszáz évesek. A Füvészkert rendre szervez gingkonapokat is, a kínai kultúra és gyógyászat jegyében, és 2006-ban éppen 200 évesnek találták a fákat. Egyszóval azok idősebbnek tűnnek, mint maga a botanikus kert. 

Vajon a Festetics család ültette őket el? Nem lehetetlen, mert ez a kor a gingko európai hódítóútjának induló korszaka volt. Feljegyzések szerint az első – ma is élő – facsemetét 1730-ban ültették el Hollandiában, az utrechti botanikus kertben. Írásos dokumentumok szerint a Szombathely közelében lévő acsádi kastélypark földjébe 1807-ben került az első Gingko biloba (ezt ma is megcsodálhatjuk). Ugyanebből az időből származhatnak tehát a Füvészkert példányai is, bár ennek magukon a vaskos törzseken kívül más bizonyítéka nincs. (Sőt, vannak források, amelyek szerint a fák igazából csak 150 évesek. De hát bizonyos kor felett egy-két évtizeden már nem fogunk vitatkozni…)

Az öregek kora tavaszi fényben (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Nagy elődökre, jeles tudósokra és kertészekre emlékeznek a Füvészkert emlékművei (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Szívósság és gyógyító erő

József nádor támogatásával az egyetem 1847-ben 80 000 Ft-ért megvásárolta a Festetics család józsefvárosi birtokát: a szép kis villát és nyilván a mellette növő fákat is. A nádor biztosan tudta, hogy ez utóbbi érték: az ő általa alapított és gondozott parkokban is vannak ennek a távol-keleti különleges fajnak a példányai. 

És ismerve szívós természetüket, még sokáig itt fognak állni. Valóban elég lenyűgözők az adatok: a magyarul páfrányfenyőnek hívott fák jóval az ember előtt, úgy 150-200 millió éve is már nőttek a földön. Egy legendás példányuk a hiroshimai atomtámadás utáni tavaszon is újra kihajtott, alig egy km-re a bomba becsapódásának centrumától. És az sem kis teljesítmény, hogy a budapesti Rákóczi útra dézsában kihelyezett példányok is évek óta élnek és virulnak.

A gingko gyümölcse (Forrás: www.fuveszkert.org)

A sárguló lomb csodája (Forrás: www.fuveszkert.org)

 A három famatuzsálemből valójában csak kettő öregúr, a harmadik gyümölcs- és magtermő hölgy. A gingko levele és a magja egyaránt gyógyszeralapanyag, a belőle kinyert hatóanyagok (melyet a kínaiak már több ezer éve ismernek) segítik az agy anyagcseréjét és oxigénellátását, az agyi ödéma megelőzését, erősítik az immunrendszert és általános közérzetjavítóként is használatosak. Kínában a fa magját megpörkölik, és csemegeként fogyasztják.

A füvészkerti fák alatt pad hívogatja a látogatókat. Jó volna itt üldögélni, míg kihajtanak a kecses, szív alakú levelek, jó volna aztán elnézni naphosszat a gyümölcsöket és ősszel a sárguló lombot, ahogy lehullva beborítja a földet…